Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

334 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. táris konferencián Dániában s láttuk ott. hogy milyen gyönyörű a kisbirtok és milyen belter­jesen művelik ott a földet. Mikép történhetik ez? Ugy, hogy azok a kisgazdák, akikkel beszél­gettünk, középiskolát végzett emberek voltak, uem mentek lateiner pályára. Az, hogy egy ország közönsége milyen mértékben megy a lateiner pályára, attól függ, hogy az ilyen pálya mennyire jövedelmező. Ha látni fogják az emberek, hogy jobb kisgazdának lenni, mint orvosnak és ügyvédnek, akkor senki sem lesz bolond odamenni, hiszen jobban megélhet, mint kisgazda. Tessék megkérdezni Budapest orvo­sait, ügyvédeit, ezt a budapesti lateiner társa­dalmat és általában Magyarország lateinereit: milyen irigységgel néznek arra, aki a földtől származik, akinek egy kis földje van, milyen szívesen menne vissza mindenki a földhöz és törné a rögöt. (Szabó István (nagyatádi) föld­mi velésügyi minister: Csak az a baj, hogy ka­szálni, kapálni kell! Sokan azért nem mennek oda!) Ne tűrje tehát a minister ur, a kormány, hogy ennek a nemzetnek szegény rétege, a pro­tekció nélküli falusi gyerekek elzárassanak at­tól, hogy középiskolát végezhessenek. Nincs itt helye semminemű pótintézkedésnek. A kultusz­mini ster ur egyik kiadott intézkedése következ­tében a tiszta kitiinős gyermekeknek, ha uem válnak be, nem kell egy esztendő múlva újból vizsgára menniök, hanem ismét azonnal jelent­kezhetnek vizsgára. Nincs ennek semmi értelme. Vagy csapnivaló rossz Magyarország tanitói kara, vagy pedig a gimnáziumi vizsgáztató bi­zottságokat kell fegyelmi alá vonni, elcsapni, mert lehetetlenség, hogy egy országnak tanitói karáról állitson ki az ország egy másik tantes­tülete olyan bizonyítványt, hogy gyerekek, akik tiszta kitűnően végezték a IV-ik elemit, sőt mind a négy elemit olyan tanitók előtt, akik is­merték a gyermekek intelligenciáját, lelkét, most felülvizsgáltassanak, és négy év után egy vagy öt perc multával a tanitók munkájáról — mert nemcsak a gyerekek tudásáról, hanem az elemi iskolai tanító munkájáról is állit ki a fel­vételi vizsgálat bizonyítványt — a felvételi bi­zottságok igy Ítélkezzenek. Hogyan nézhetnek ki a többi gyerekek, ha a tiszta kitűnő gyerme­keket megbuktatják, amikor pedig az elemi is­kola vezet őségé kiállította róluk a bizonyit­vánvt, hogy a középiskolába felléphetnek? E sok gyerek között, akiknek a bizonyítvá­nya a kezembe került, van sok olyan, aki az elemi iskola IV. osztályának végeztével emlék­könyvet kapott ajándékba, mint az iskola leg­jobb tanulója. Egy ilyen gj^erek, aki az iskola legjobb tanulója volt és jutalmul kapta Kiss József Ünnepnapok című könyvét s akinek elég intelligenciája is volt ahhoz, hogy ezt a könyvet megérdemelte, ugy megbukott a felvételi vizs­gán, mint a pinty. A tanító felhozta hozzám ezt a gyei-eket. Azt kérdeztem, hogvan volt lehet­séges, hogy ez a gyerek nem tudott megfelelni. A válasz az volt: „Hát, kérem szépen, ott volt a sok ember, feladtak a gyereknek egv egészen furcsa kérdést és abba belezavarodott, hogy ké­sőbb az egyszerű kérdésekre se tudott vála­szolni!" Ez a kérdés nagyon fontos kérdés, amennyi­ben lassankint a magyar középiskolának és az elemi iskolának kérdésévé kezd kifejlődni. Emiitettem azt, hogy ebben az országban sehol se volt olyan arányban buktatás, mint két gimnáziumban, először a Verbőczy uccai gimná­ziumban, másodszor a miskolci katholikus fő­gimnáziumban. Miskolcon három középiskola van, egy református és egy katholikus főgim­názium és egy főreáliskola. A főreáliskolában a felvételi vizsgán három gyerek bukott meg, a református gimnáziumban szintén három, mig a kir. katholikus főgimnáziumban 42. Mind a három felvételi vizsgát tétető intézet növendé­kei ugyanazokból az iskolákból kerültek ki: a miskolci és környékbeli iskolákból. Nem mond­hatom tehát, hogy az ország egyik vagy másik részén a tanitói anyag volt rossz, Sőt Miskolcon az elemi iskolai tanitói kar — s azt hiszem, ezt a kultuszminister ur is meg fogja állapítani — az ország egyik legkitűnőbb tanitói kara. Rész­ben ez szállította az anyagot a miskolci közép­iskoláknak, amelyek közül két intézet teljesen megfelelőnek találta az anyagot, a harmadik gimnázium pedig annyira rossznak találta, hogy a vizsgára jelentkezett növendékek 25%-át buk­tatta meg. (Reisinger Ferenc: Az igazgató ki­jelentette, hogy a szegény emberek gyermekeit csak kivételes tehetség esetén veheti fel!) Amit Reisinger képviselő ur most mondott, azt kény­telen vagyok magam is igazolni. Emiitettem a miskolci Magyar Jövőnek, ennek az igazgató­hoz közel álló és vele nem ellentétes politikai nézetet valló orgánumnak cikkét, amelyet a kultuszminister ur rendelkezésére bocsátok, és nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy eb­ben a miskolci kérdésben hallgassa meg Nehéz János kir. tanfelügyelő urat és hallgassa meg a miskolci tantestületet. (Reisinger Ferenc: S végre indítsa meg a fegyelmit ez ellen az ur ellen, mert birói tárgyaláson az a vád hangzott el, hogy lopott!) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Reisinger Fe­renc: Az a vád hangzott el, hogy lopott!) A képviselő urat épen most figyelmeztettem! Kénytelen vagyok rendreutasítani! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Miskolcnak egy nagyon kitűnő reggeli lapjából, a Reggeli Hírlapból a tanitók és a főigazgató nyilatko­zatát a t. Nemzetgyűlés engedelmével felolva­som (Olvassa): „Pedagógiai körökben nagy megdöbbenést keltett az eredmény, ami a 167 fel­vételre jelentkező felvételi vizsgáját követte. 46 tanulót utasítottak vissza, ezek közül 39-et azzal, hogy többé középiskolába fel nem vehe­tők. É határozatot mind a 39 bizonyítványra rá­vezették." (Zaj balfelől.) Ez a legborzasztóbb dolog, hogy a gyere­keknek négy esztendőn keresztül kitűnő bizo­nyítványára három perc után rávezetik az egész négyesztendei munkát s a tanítót meg­becstelenítő, deklasszifikáló azt a határozatot, hogy a gyermek nem felelt meg. (Halász Mó­ric: Még az ügyvédi vizsgát is meg lehet is­mételni! Lehetetlenség! (Tovább olvassa:) „E határozatot mind a 39 bizonyítványra rávezet­ték. Hét tanulót az igazgató diszkrecionális jogára való hivatkozással nem vett fel az inté­zet diákjai közé, dacára annak, hogy ezek a fenti eredményből is láthatóan szigorú és min­den vizsgálati statisztikát visszavetési arányá­ban felülmúló felvételi vizsgát a legszebb si­kerrel kiállották." Miért nem vette fel! Disz­krecionális joga van az igazgatónak? Megfelelt a gyermek, tehát fel kellett volna venni, mert azért van felvételi vizsga, hogy megállapítsák, kit vegyenek fel, vagy pedig minek az igazgató véleménye szerint is a felvételi vizsga. De az igazgató urnák egy ügyéből kifolyólag, mert a debreceni kir. ítélőtábla a tanárok vallomása alapján rávonatkozólag bizonyos kellemetlen dolgokat állapított meg a kommün alatt viselt dolgai miatt, bajai vannak az egyik helyi lap

Next

/
Oldalképek
Tartalom