Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 331 azokat a munkásokat, akik a magyar államnak ép olyan beesületes polgárai, mint akármilyen más polgár, (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon.) a belügyministeriumban nem gyűlölik, és minden jogos érdeküket, minden olyan kíván­ságukat; a közigazgatással szemben, amely a törvényeknek megfelel, mindig épen olyan jó­indulattal és becsületesen fogják elintézni, mint a polgári elemekét. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék vála­szomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur nyilatkozni? - Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Mi­után a belügyminister ur nem ígérte meg, hogy Czirfusz főhadnagyot, aki Komlós Bé­lánén végigvágott és nem feléje suhintott, szi­gorúan megbünteti és miután a belügyminister ur nem ígérte meg, hogy Komlós Bélánét ha­ladéktalanul szabadon bocsátja, a választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a bel­ügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nemí (igen! Nem!) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Me ff történik.) Több­ség. Ily értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petroyits György jegyző: Pikier Emil! (Peyer Károly: Egy asszonyt megvernek és ak­kor egy katholikus pap feláll! Kendben van! — Csik József: Én az igazság mellett állok fel! — Peyer Károly: Csak leszögezni akarom! — Esz­tergályos János: Szondy uccai igazság!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Ha a képviselő uraknak privát vitatkozni valójuk van, méltóztassanak azt odakint elvégezni. Pikier Emil: T. Nemzetgyűlés! Ma egy hete voltam bátor a vallás- és közoktatásügyi mi­nister úrhoz interpellációt intézni a közép­iskolák első osztályába való felvételt megelőző felvételi vizsgák tárgyában. Azt reméltem, hogy a minister urnák lesz módja és alkalma a hét folyamán erre az égetően aktuális kér­désre reagálni, annál is inkább, mert az elmúlt héten, épen az interpelláció elhangzása óta folytak le a budapesti középiskolákban a fel­vételi vizsgálatok, melyeknek lefolyása nem­csak igazolta annak a sötét képnek a helyes­ségét, amelyet ezzel a tárggyal kapcsolatban voltam bátor a nemzetgyűlés színe elé tárni, hanem az én fantáziámat tulszárnyalóan még sokkal sötétebben festette az igazság képét, mint ahogy én megtenni tudtam. T. Nemzetgyűlés! A kétségbeesett szülők százával járnak ma Budapesten tanácstalanul és nem tudják megérteni, hogy miért nem ad­nak módot, hogy gyermekeik elvégezzék a kö­zépiskola négy alsó osztályát, amely csak olyan műveltségi minimumot nyújt az embernek, amelyről még a kézműiparos, a kisiparos, a cipész, az asztalos, a szabó sem tud lemondani, mert hisz az alsó négy középiskolai osztály nem egy magasabb kvalifikáció, hanem a min­dennapi létért való küzdelemben az a legmini­málisabb szellemi fegyver, amelyet minden embernek meg kell a maga számára szereznie. Nem tudom megérteni, mi tulajdonképen a közoktatásügyi kormányzat intenciója, mikor itt a gyermekeket kategorizálja és a gyerme­kek nagy részének lehetetlenné akarja tenni, hogy a középiskolába beiratkozzanak. Már a múlt héten bátor voltam interpellá­cióm kapcsán rámutatni arra, hogy ha az NAPLÓ XXV. ötödik osztályba való átmenettel kapcsolatban bizonyos szelekciót végeznének, szóval a középi iskola felső négy osztályába tényleg csak a legkvalifikáltabbakat engednék be, ezt sem tartanám méltányosnak és igazságosnak, de valahogy bele tudnám magamat élni abba a tendenciába, amit ez az eljárás involválna. Hogy azonban az első osztályba tiszta kitűnő négy elemi iskolai bizonyítvánnyal bejutni akaró gyermekeket megakadályoznak abban, hogy bejussanak az első középiskolába, mert szepegve, félve, az idegen miliőben lámpa­lázba esve, kissé dadognak vagy nem szabatos feleletet adnak, ez elsősorban inhumánus el­járás, másodszor lenézése, lebecsülése Magyar­ország elemi iskolai tanitó karának, Hiszen mit gondolnak ezek a tanítók és az elemi is­kolai igazgatók, mikor az ő tiszta kitűnő bizo­nyítványuk ellenére rásüti a gyermekre a kö­zépiskolai tanári vizsgáló-bizottság, hogy ez a gyerek éretlen. (Erdélyi Aladár: Fordult már elő ilyen eset?) Igenis előfordult. Miután tudtommal Fábián Béla t. kép-, viselőtársam ugyanebben a tárgyban részlete­sebben akar interpellálni, nem 1 akarom a szót szaporítani. Bővebben rekrimináltam volna ebben a kérdésben, de részint iránta való loja­litásból, részint az idő előrehaladott volta miatt nem akarom a témát tovább kiszélesí­teni, hanem egyszerűen felolvasom interpel­lációmat a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): „Van-e tudomása a minister urnák folyó évi június hó 25-én előterjesztett interpel­lációmról, melyben a középiskolai felvételi vizsga eltörlését követeltem? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az időközben lefolytatott^ felvételi vizs­gák következményei sokkal súlyosabb hely­zetet teremtettek, mint amilyenre a fent emiitett első interpellációban a minister ur figyelmét felhívtam? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a kétségbeesett szülők százai, akiknek gyermekeit elütötték attól, hogy a közéniskola első osztályába felvétessenek, mint adófizető polgárok ebbe belenyugodni nem hajlandók? Hajlandó-e a minister ur a felvételi vizs­gák rendszerének haladéktalanul^ véget vetni, illetve ezeket a vizsgákat végérvényesen telje­sen eltörölni és azoknak a gvermekeknek, akik eddig negatív eredménnyel vizsgáztak, egy generális rendelettel a középiskolába való aka­dálytalan felvételt lehetővé tenni?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultusz­minister urnák. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Haller István! Haller István: T. Nemzetgyűlés! Miután kilátásom van arra, hogy a panaszolt ügyben intézkedés fog történni, kérem a t. nemzetgyű­lést, járuljon hozzá interpellációm elhalasztá­sához. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést: hozzá méltóztatik-e járulni ahhoz, hogy Haller István képviselő ur interpellációját a következő inter­pelláciős napon terjeszthesse elo? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy ezen eléggé hosszadalmasan előterjesztendő interpellációm alkalmával a kultuszminister ur nincs jelen. A kultuszmi­nister ur egyike a jelenlegi kormányzat azon tagjainak, akik nagyon ritkán szokták meg­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom