Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

332 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi Julius hó 2-án, szerdán* tisztelni a parlamentet nagybecsű látogatásukkal (Meskó Zoltán: Parlamentiszonyban szenved!) és ő szokott legkevésbé válaszolni a hozzá intézett interpellációkra. Mégis elvártuk volna tőle, hogy nyilatkozni fog ebben a kérdésben, amely nem politikai kérdés. (Meskó Zoltán: De itt szint kell vallani!) Azzal kezdem interpellációmat, hogy ez nem politikai kérdés, hanem egyszerűen a magyar kultúra kérdése és mikor a mai napon két ilyen fontos kérdésben, a Nemzeti Múzeum kérdésében és a középiskolai felvételi vizsgák kérdésében kellett volna a minister urnák nyilatkoznia, a minister ur nem jelent meg a nemzetgyűlésen. Méltóztassék megengedni', hogy mielőtt az 3920. évben 113.240. szám alatt a középiskolai rendtartásra vonatkozólag kiadott rendeletről, annak következményeiről, különösen pedig a középiskolai felvételi vizsgákon feltett kérdésekről beszélnék, a nemzetgyűlés előtt, legelső sorban ismertessem azt a rendeletet, amelynek következményei a felvételi vizsgák, hogy lássuk, hogyan néz ki a rendelet Írásban és ho gyan néz ki a gyakorlatban. A 8. § a következőket mondja (olvassa): „A középiskolák első osztályába csak oly növendékek vétetnek fel, kik a tanév kezdetén életük kilencedik évét már teljesen betöltötték, az elemi

: népiskola négy alsó osztályát nyilvánosan vagy magánúton sikerrel elvégezték és a felvételi vizsgálaton beigazolják, hogy a középiskolai tanulmányok megkezdéséhez és folytatásához szükséges szellemi fejlettség fokán állanak. Ezen felvételi vizsgálatnak követelményei: magyar szöveg leirása szóbamondás után; a vizsgálaton olvasott rövidebb olvasmány tartalmának előadása; az olvasmány szövegében, előforduló legegyszerűbb nyelvtani jelenségek felismerése; a négy alapmüvelet egész számokkal ezerig; a kétszer-kettő biztos tudása és a fejszámolásban való ügyesség". Mielőtt felolvasnám a kérdéseket, amelyek megmutatják, miként lehetséges az, hogy nemcsak egyes vidéki gimnáziumokban a falusi kisgazdák gyermekei, akik a jelenlegi rendszer előadása ós a ministerelnök ur beszéde szerint is tulajdonképen az egész nemzet gerincét képezik, hanem az intelligenciának városi iskolát végzett gyermekei is sorra megbuknak a felvételi vizsgán, méltóztassék megengedni, hogy lojalitásból megállapitsam, hogy az az inditvány, amelyet mai interpellációmmal kapcsolatosan elő fogok terjeszteni, tulajdonképen nem tőlem származik, hanem ez év május hó 3-án Meskó Zoltán képviselőtársam épen a falusi gyermekek érdekében indítványt jegyzett be a nemzetgyűlés indrtványköiryvébe, amely inditvány — sajnos — csak kinyomattatott, de nem tárgyaltatott. Ez az inditvány azt mondja: „Utasitsa a nemzetgyűlés a kultuszminiszter urat, hogy a középiskolák első osztályába való felvételhez előirt felvételi vizsgát törölje el." Én kérdést intéztem képviselőtársamhoz abban az irányban, hogy mi indította őt ennek az indítványnak a bejegyzésére és akkor a képviselő ur közölte velem, hogy az indította, hogy a felvételi vizsgákon tapasztalatai szerint legelsősorban a vidéki falusi elemi iskolák kitűnően végzett növendékei buknak el, (Meskó Zoltán: Ez így van!) mert bevitetvén a városi iskolákba, ott nincsenek hozzászokva a tanárokhoz, (Meskó Zoltán: Nem merik a szájukat kinyitni!) és igy a legkitűnőbb növendékek egymásután sorra elbuknak. De nem keli falusi elemi iskolát kitűnően végzett növendéknek lenni. Itt -van előttem egy csomó olyan iskolakönyv, amely bizonyítja, hogy a gyermek négy esztendőn keresztül az elsőtől kezdve mind a négy osztályban tiszta kitűnő volt — ez mind tiszta kitűnő bizonyítvány — és a végére a tanító munkájának és az egész elemi megcsúfolására mégis az van irva, hogy nem felelt meg a felvételi vizsgán. Megvallom, hogy amióta a szülők panaszaikkal hozzám eljöttek, már nagyon sok embert próbáltam ki itt a képviselőház folyósóján, de pénzügyi kérdésekről a pénzügyministeriumban is, ahova a dohánykisárusoik küldöttségét vezettem fel és a minister ur előszobájában bátorkodtam pár pénzügyi kérdést feladni az ott jelenlevő pénzügyminiszteri uraknak, de kénytelenek voltunk megállapítani, hogy azok a kérdések nem olyanok, hogy azokra nem négy elemivel rendelkező kicsiny gyermekek, hanem még nagyon kiváló képzettséggel, érett ésszel biró férfiak is képesek volnának megfelelni. De vannak olyan kérdések is, amelyekre vonatkozólag kiderült a végén, amikor megfelelő kutatásokat végeztünk, hogy a gyermeknek volt teljes mértékben igaza. íme, az egyik kérdés: azt kérdezik a gyerektől, melyik a legnagyobb súlyegység? A gyerek azt válaszolja a kérdésre: a tonna. A tanár erre azt mondja a gyermeknek, hogy megbukott, nem árult el megfelelő intelligenciát, mert a legnagyobb súlyegység a vágón. Minthogy a legnagyobb súlyegység a tonna, eszerint a tanárt kellene megbuktatni, vagy legalább is B-listára tenni, mert ha a gyerektől kérdez valamit és kiderül, hogy a gyereknek van igaza és a kérdés alapján még sem veszik fel, akkor a tanárnak gimnáziumban helye nincs. Ezt a gyereket ezért a válaszért utasították vissza. (Zaj és ellentmondások.) Ha nem méltóztatnak nekem hinni, vannak itt túloldali képviselőtársaim: között, akik apák, akiknek gyermekei vizsgáztak és a felvételi vizsgán jelen voltak, ők is izzadtak azoknak a kérdéseknek hatása alatt, amelyeket a gyerekeknek feladtak. Fel fogok olvasni itt néhány kérdést és meg vagyok győződve róla, hogy ezzel a t. képviselő urakat is.zavarba fogom hozni, mert nagyon kiváló szakférfiaknak is feladtam ezeket a kérdéseket és nem tudtak rájuk válaszolni. Például tessék megmondani, mi a főnévi igenév jelzőjel (Felkiáltások: Micsoda!) Ezért megbukott a gyerek. Meg vagyok győződve róla, hogyha itt a képviselőházban a szakférfiakat kérdezem meg arra vonatkozólag, mi a főnévi igenév jelzője, nem tudok rá választ kapni. Az egyik tankerületi főigazgató ur nekem azt a választ adta, hogy ebben a kérdésben nagy vita van a nyelvtanokban a különféle tudósok között, mert az egyik azt mondja, nincs is a főnévi igenévnek jelzője, minthogy az meghatározó. Én sem tudom, miről van itt szó. A miskolci kir. kath. főgimnáziumban, még külön fogok rátérni, azt kérdezték az egyik gyerektől, mondjon olyan mondatot, amelyben véghatározó, okhatározp és célhatározó van. Akinek ez nem szakmája, aligha tud erre a kérdésre válaszolni, tisztelettel bocsánatot kérek, de én sem tudok rá válaszolni. A számtanból a következő kérdésre kellett a gyereknek válaszölni: Hány perc van egy napban! Ezt meg lehet állapítani, de egy gyerek, aki ott áll a vizsgáltatóbizottság előtt és akinek rögtön válaszolnia kellene, nagyon nehezen fog erre válaszolni tudni, épügy, mint a következő kérdésre: Hány nap van 26 hétben. Ezerig kell neki