Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. 317 képviselők, beszámolóikat közösen szokták tar- I tani és pedig rendesen nyilt, szabad téren, vagy } a városháza udvarán. Azok a képviselőtársaim; akik diákéveiket Debrecenben töltötték, nagyon jól tudják ezt. A magam részéről sem helyesel­tem soha, ha folytonosan gyűlésezünk (Szom­jas Gusztáv: Tudjuk!), különösen ilyen munka idején, ennélfogva készséggel beleegyeztünk képviselőtársaimmal, hogy Debrecen városában a három képviselő együttesen tartson gyűlést. (Zaj a középen. — Herczegh Béla: Milyen pár­tiaki) Kérem, képviselőtársam, régebben Voltak szabadelvüpártiak és függetlenségiek. Azok is együtt tartották gyűléseiket. Én a munkásem­bert épugy becsülöm, mint a polgárembert. Le­het, hogy képviselőtársamnak más az állás­pontja. (Zaj.) Erre a kérvényre 1924 május hó 24-én 3001. elnöki szám alatt a debreceni rendőrkapitány egy határozatot hozott, amely a következőképen szól (Olvassa): „A rendőrhatóság a bejelentést tudomásul nem veszi, a gyűlés megtartását a 6922. B. M. számú rendelet módosításául kiadott 322/B. M. számú rendelet alapján az 1912. évi LXIII. te. 12. §-ában megállapított törvényes következmények terhe alatt azzal tiltja meg" stb., hogy ha a gyűlést megtartanák, abban az esetben a bejelentőket teszi felelőssé. A rendelkező részhez nem szólok semmit, ellenbep. a határozat indokolásával foglalko­zom. (Propper Sándor: Mindig az a legérdeke­sebb része!) Indokolás (Olvassa): „A bejelen­tés tudomásul vehető nem volt, szabad ég alatti népgyűlés megtartása betiltandó volt a város nyugalma, személy- és vagyonbiztonsága és a közrend érdekében." (Dénes István: Ez már beszéd. — Zaj.) Elnök: Dénes képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. A képviselő ur maga is kérte már egyszer, hogy ne zavarják beszédét. Hegymegi-Kiss Pál: Ez a határozat ezzel az indokolással durva és sértő. Ez az a régi mód­szer, amelyet a debreceni rendőrhatóság feje Debrecen város lakosaival szemben mindig al­kalmazott. Merem állítani, amióta én Debrecenbe beléptem, mióta képviselőjelölt voltam és képvi­selő lettem, sem a mi oldalunkon, sem a túlsó oldalon •— a fajvédőket és ébredőket is bele­értve — nem volt Debrecenben soha semmiféle gyűlésen semmi olyan zavaró momentum, amelyből azt lehetne következtetni, hogy Deb­recenben talán sokkal izgatottabbak a kedélyek és kitörésekre vezetnének. Merem állítani azt is, •— és ebben a tekintetben is kell, hogy igazat ad­jon nekem a nemzetgyűlés minden pártja, — hogy a most január és március havában lefolyt képviselőválasztás során is Debrecen város la­kosai részéről, a polgárokat és a munkásokat egyaránt beleértem tekintet nélkül politikai pártállásukra — nem történt egyetlen olyan ese­mény sem, amely a rendőrhatóságokat annak feltevésére jogosíthatta volna, hogy ez a gyűlés esetleg megzavarhatja Debrecen város nyugal­mát. Azt is merem állítani, hogy a polgárság és a munkásság körében — nemcsak az én olda­lamat, hanem a túlsó oldalt is tekinteni — külö­nösen az utóbbi időben, melegebb az összekötte­tés. Azt mondja az indokolás, hogy ez a gyűlés sérti, vagy veszélyezteti a személybiztonságot és a közrendet. Akik ismerik Debrecent, azok nagyon jól tudják, hogy Debrecen egyúttal a ke­rületi kapitányságnak is székhelye, tudják azt is, hogy ott nagyszámú rendőrlegénység van. I Szegénységi bizonyítvány tehát a rendőrható­| ság fejétől az, ha ő azt állitja, hogy ez a gyűlés ilyen rendőrlegénységi létszám mellett a sze­mélybiztonságot és a közrendet veszélyezteti. A helyre nézve is meg kell jegyeznem, hogy ez a hely Debrecen városának forgalmas részén tel­jesen kivül esik, fákkal, korlátokkal körül van szegélyezve, amint a vásártér szokott lenni — magam is értem ezeket a dolgokat — rendőrem­ber nagyon jól tudja, hogy a közrend és szemé­lyes biztonság szempontjából ott kevés rendőr­legénységgel is fenn lehet tartani a rendet. De különben annyira külsőségen van ez a hely, hogy oda az embereknek messziről kell elzarán­dokolniok és annyi ucca torkolik ott össze, hogy a gyülekezet a gyűlés lefolyása után nyu­godtan, szépen széjjeloszolhat. Valljuk be őszin­tén, hogy ez tulajdonképen u. n. kapcáskodás, amelyet én a debreceni rendőrségnél már rég­óta tapasztalok, régebben, mint amióta Debre­cen városába kerültem megválasztott képviselő­ként. Tessék csak visszaemlékezni. Az Országos Református Lelkészegyesület gyűlését ugyan­ennek a rendőrhatóságnak feje. egyszerűen szé­jeloszlatta. (Viczián István: Nem volt engedé­lyezve!) Lehetett volna ezt a papsággal szemben tapintatosabban is elintézni. (Viczián István: Titkos egyesület! — Fábián Béla: Viczián szerint a lelkészegyesület titkos egyesület ! A mozik nem titkosak!) Ugyanez a rendőrség egy templomi vallásos gyülekezetet, mivel szintén nem volt engedélyezve, fel akart oszlatni. Ugyanez a rendőrség, amikor az iparhatóság egyik meg­bízottja az uj ipartörvényt kötelességszerűen ismertette, figyelmeztette az illetőt, hogy ettől tartózkodjék, mert rendőri felügyelet alá fog­ják helyezni. Azt mondja az indokolás, hogy ez a gyűlés veszélyezteti a vagyonbiztonságot is. Méltóz­tassék megengedni, sohasem szoktam véteni a parlamenti illem ellen, de ki kell jelentenem, hogy ez az álláspont pökhendi álláspont, Debre­cenben a rendőrhatóság fejének kutyaköteles­sége, hogy a lakossággal, akármilyen politikai állásponton van is, — jó viszonyban legyen, ott a belső egyetértést előmozdítsa, s ezáltal a rendet is fentartsa. A lakosság egy részét ilyen szavakkal, ilyen indokolással meggyanú­sítani nem lehet, különösen Debrecenben, ahol épen az utóbbi időben is egy üldözött munkás­ember szép példát adott, tudniillik egy rabló­gyilkost élete veszélyeztetésével elfogott. A gyűlést június 1-ére kérték. Május 24-én közölte a rendőrhatóság feje ezt a határozatot, a fellebbezés azonnal megtörtént. A másod­fokú hatóság, a debreceni kerületi rendőrkapi­tány május 30-án hozta meg a határozatot, amelyben az elsőfokú határozatot indokainál fogva helybenhagyja, tehát helyben hagyja a gyűlés eltiltását... (Rakovszky Iván belügy­minister: Ésl) Ne féljen, minister ur, én sem­mit sem szoktam elhagyni... azzal a megjegy­zéssel, hogy „a megtartani szándékolt beszá­mológyülés megtartásának akadálya nincs, ha zárt helyen vagy bekerített udvaron rendezik s a gyűlés bejelentése egyébként a törvényes kellékeknek megfelel." Nagyon jól tudta az a kerületi rendőrkapitány, hogy miért irta bele a határozatba ezeket. A debreceni úgynevezett Bika-szálló tulajdonosa ugyanis nem adja át ennek az oldalnak a termet, állítólag azért, — Homonnay képviselőtársam nevet, tudja ezt jól a választásokból, — mert régebben, mielőtt mi odakerültünk, volt ott valami székhajigáló gyűlés. Megjegyzem, hogy amikor képviselő­44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom