Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
316 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. figyelembe, novemberben, amikor a második részlet volt szállítandó, az első részletet akarta velem leszállittatfii, holott az szeptemberben leszállittatott. Ez tetemes összeget jelentett volna az én káromra. Erre a Futurának jogalapja nem volt, mert a gabona le lett szállitva, csak az nem lett bejelentve, hogy melyik kötlevélre történt a szállítás. Ebben az ügyben kértem közbenjárásra a földmivelésügyi minister urat. Ennyiből áll az egész dolog és én nyugodtan bizoin az igen tisztelt képviselő urak megítélésére, hogy ajándék volt-e ez? (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Aláirta, hogy nem volt joga hozzá!) A másik dolog, amelyet meg méltóztatott említeni, hogy szavahihetőségemet megingassa, az, hogy örök hűséget esküdöztem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: De mennyire! Nem is egyszer!) Amióta az Esküttiigy rejtelmeibe betekintést nyertem, nem esküdöztem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ugyanakkor! — Csizmadia András: De igenis esküdözött! És ugyanakkor irt Szijj Bálintnak! — Zaj a baloldalon. — Csontos Imre: Ilyen pap után menjünk? — Propper Sándor: Önök is esküdöztek a választóknak!) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Eőri-Szabó Dezső: Ebből az ügyből kifolyólag is gondoltam, hogy a földmivelésügyi minister ur, sajnos, nem tudja a kisgazdapárt álláspontját olyan eréllyel képviselni, mint kellene és igenis akkor írtam Szijj Bálint képviselőtársamnak, akit gerincesebb embernek tartottam, hogyha meg akarja menteni az ügyet, akkor vegye kezébe a kisgazdapárt vezetését. (Csontos Imre: Az ilyen ember kezébe kell az ügy! — Zaj.) Elsősorban azt bizonyítottam, hogy a kisgazdapárt eszméinek megmentése előttem minden személynél fontosabb. Arra a lépésre, amelyet megtettem, csak lelkiismeretem megnyugvásával és büszkeséggel gondolhatok. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Igen, egyszerre fogadalmat tenni és árulni! — Felkiáltások a jobboldalon: Beszéljen az Eskütt-ügyröl!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Mi van az Eskütt-üggyel?) Propper képviselő urat másodszor is rendreutasitöm. Györki Imre képviselő ur interpellációja kiadatik a földmivelésügyi és igazságügyminister urnák. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: El van temetve!) Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: Tisztelt Nemzetgyűlés! Előre is bocsátom, hogy abból a kérdésből, amelyet előterjeszteni bátorkodom, nem csinálok politikumot, hanem minden tisztességes és becsületes embernek a megítélésére bizom, hogy lehetséges-e ez Magyarországon? Debrecennek három képviselője együttesen jegyzett be interpellációt avégből, hogy a debreceni rendőrségnek a politikai és személyes szabadságot durván sértő ténykedéseire rámutassunk és itt orvoslást kérjünk. A képviselőlársaimmal történt megállapodás szerint én mondom el most ezt az interpellációt, többi képviselőtársaim várakozó álláspontra helyezkednek. Lehetetlennek tartjuk ugyanis azt, hogy ez a helyzet továbbra is türessék és hogy az orvoslás el ne következzék. Avatatlan rendőrhatósági személyek által meggyötört város demokratikus lakosságának végső felzúdulása az, amelynek én itt a nemzetgyűlésen hangot adok. Képviselőtársaimmal el vagyunk szánva arra, hogy nem egyszer és nem utoljára, hanem mindaddig támadjuk és ostorozzuk itt azokat az erőszakosságokat, mig végre-valahára a rend, a politikai és személyes szabadság tiszteletbentartása Debrecenben is helyreáll. Kérjük az orvoslást azért, mert az a Trepov-féle módszer, amellyel a rendőrség fejei és — tisztelet a kivételeknek — alantasaiknak egy része a lakosságot kezelik, tűrhetetlen, a rendőrség tekintélyének aláásására, a gyülölségnek további szitására, felekezetek oknélküli támadására, ártatlan emberek meggyötrésére vezet, azonkívül a politikai szabadságot is lábbal tiporja, bennünket képviselőket kötelességünk teljesítésében gátol és ha felülemelkedünk egyszer a pártpolitikán, ezáltal magának a nemzetgyűlésnek a szuverenitását is csorbítja. Ha a kormány komolyan veszi azt a demokráciát, amelyet a miniszterelnök ur most az utóbbi időben gyakran emleget, akkor meg vagyok győződve arról, hogy az orvoslás elkövetkezik. Mert lehetetlen az, hogy egy rendőrhatóság, diszkrecionális jogait kihasználva, keresztülgázoljon mindenen, és olajjal táplálja Debrecenben a társadalmi gyűlölködésnek immár hamvadó tüzét. Képviselőtársaim azt hiszem mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy a képviselőknek politikai működésükről számot adni, beszámolni, különösen pedig, ha ezt a választók kívánják, kötelességük is. Ez nemcsak kötelessée\ hanem egyúttal jog is és amikor a képviselőt a jog és kötelesség gyakorlásában ok nélkül megakadályozzák, ez az én nézetem szerint mentelmi sérelem és a nemzetgyűlés tekintélyét is sérti. Képviselőtársaim a többségi oldalról igen számosan tartanak beszámolót és felvilágosítják választóikat álláspontiukról. Ha ez lehetséges az ország minden részében, miért nem lehetséges Debrecenben is? (Dénes István: És Békésmegvében Csorváson!) Mit szól ehhez az a statisztika, amelyet a belügyminister ur és a mini sterelnök ur az ellenzéknek itt unos-untalarí előadnak, amely szerint Magvarországon nem lehet szó gyűlésre való engedély megtagadásáról? Mit szól ehhez az a demokrácia, amellyel a íninisterelnök ur a külföld ele járult. Debrecenben ugy van, hogy a lakosság 80%-a nincs abban a helyzetben, hogy politikai néogyülést tarthasson és Debrecen városának három képviselője választóival nem tud nyilvános népgyűlésen érintkezni. (Dénes István: Csak titokban! Ez aztán a demokrácia! — Rakovszky Iván belügyminister: Csakhogy nem igy áll a dolog!) Mit mond a minister ur? (Rakovszkv Iván belügyminister: Nem igy áll a dolog!) Ez igy áll, minister ur, ezért én önnek szavammal felelek. (Szomjas Gusztáv: Aha!) Debrecen város több polgára, Szabó Ferenc és társai 1924 május havában benyújtottak egy kérvényt, hogy június hó 1-én délután négy órakor az Arany János ucca végén lévő vásártéren Debrecen város három képviselője beszámolót tarthasson. (Propper Sándor: Az is hallatlan, hogy kérvényt kell benyújtani, ha gyűlést akar tartani! — Gubicza Ferenc: Minden gyűlést be kell jelenteni a főszolgabírónál ! — 7 ai a jobb- és talöldatön.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot állandan zavarni! Hes-ymegi-Kiss Pál:, Debrecenben régi szokás volt az, hogy bármilyen pártállásnak is a
