Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

306 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. gal hihettem, hogy ezt nyomon fogja követni a főtárgyalás kitűzése is, amely elkerülhetővé teszi számomra azt, hogy ezt az ügyet a nemzetgyűlés előtt újból kiteregessem. Vártam azt is, hogy Esküttnek második ügyében, amelyben lopással, zsarolással és rágalmazással vádoltatik, a vizsgálatot befejezzék, mert arra az álláspontra helyezkedtem, hogy mindaddig, mig a vizsgálat nincs befejezve, a vizsgálatot semmiféleképen nem akarom érinteni, és nem akarok egy nemzetgyűlési felszólalással sem az ügy irányításába befolyni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Sajnálattal kell azonban, megállapítanom, hogy a válaszadásra kötelezővé tett 30 napos idő alatt a ministerek egyike sem válaszolt interpellációmra, sem pedis: a négy hónap eltelte alatt a főtárgyalást Eskütt első ügyében nem tartották meg; második ügyében befejezték ugyan a vizsgálatot, de ez a vizsgálat egyenes arculcsapása mindannak, amit Magyarországon a vizsgálatok tekintetében és általában az igazságszolgáltatás szempontjából emliteni lehet. (Nemes Bertalan: Ezt a táblán tessék elmondani.) Majd elmondom ott is, t. képviselő ur. (Nemes Bertalan: Csak ott, mert nem ide tartozik!) Más országokban is volt panama, készséggel koncedáloni. Ott is részben a kormányok tagjai, részben pedig a kormányok háta mögött ülő többségi pártok tagjai követtek el kisebbnagyobb visszaéléseket a köz terhére, mindenütt azt látjuk azonban, hogy amikor külföldön ezeket a panamákat leleplezték, az igazságszolgáltatás és maga a kormány is első feladatának tartotta — amennyire befolyása van az igazságszolgáltatás menetére —, hogy az ilyen panamák vizsgálatát lefolytassa, a Danamákat kiderítse és azokat, akik bűnös visszaéléseket követtek el, megbüntesse. (Felkiáltások jobbfelöl: Hol vannak nálunk panamák? Nem tudunk íróluk! — Zaj half elől.) Teljesen lehetetlennek tartom erkölcsi szempontból, hogy azok a súlyos vádak, amelyeket én első interpellációmban elmondottam, ebben az országban nyom nélkül hangozhassanak el és ne akadjon minister, aki ezeket a kérdéseket idehozza a nemzetgyűlés elé és a vádakat igyekezzék megcáfolni. (Rakovszky Iván belügyminister: A biróság elé tartozik! Az fogja elintézni!) De ha nem tárgyalják! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Majd letárgyalják! — Eőri-Szabó Dezső: Botrány az, hogy még most sincs letárgyalva! — Nemes Bertalan: A biróság előtt van! — Mayer János: Hogy jöhet egy ügyvédképviselő a védence ügyével a Nemzetgyűlés elé? — Propper Sándor: Kellemetlen, tehát nem tárgyalják! — Peyer Károly: Lenne csak a Népszava sajtópere, már régen letárgyalták volna ötször is! — Zaj. — Elnök cseng etj Teljesen lehetetlennek tartom, hogy" ebben a kérdésben ne nyilatkozzék a minister, mert ez a kérdés nem csupán igazságügyi kérdés, tehát nem csupán a biróság elé tartozik, hanem a kérdésnek sok olyan ága-boga van, amelybe politikum folyik bele, s amelyről, igenis, itt kell beszámolni, nem pedig a biróság előtt, mert vannak ennek az ügynek olyan részletei., amelyek semmiféle tekintetben nem tartoznak a biróság elé. Amennyiben vissza méltóztatnak emlékezni, szóvátettem első interpellációmban — ami, hangsúlyozom, nem birói ténykedés tárgya kell hogy legyen —, hogy Eskütt Lajos megidézte a magyar királyi kormányt a főkapitány szobájába, ott ministertanácsot tartottak s a ministertanács előtt hajlandó volt Eskütt Lajos a panama-ügyre vonatkozólag kijelentéseit megtenni. Ez ugyebár olyan tény, t. Nemzetgyűlés és t. Mayer dr. ur (Mayer János: Micsoda „doktor" ur? Ne tessék viccelődni!), amely nem tartozik a biróság elé, mert a bíróságnak nincsen kompetenciája abban a tekintetben, hogy ministertanácsot tartottak-e a főkapitányságon vagy nem tartottak. (Felkiáltások jobbfelőt: Micsoda doktor urf — Propper Sándor: Az csak nem sértés, ha valaki doktor? — Mayer János: Nagyon olcsó!) Ez a rész nem tartozik a biróság elé; ugyancsak nem tartozik a biróság elé első interpellációmnak az a része sem, amelyben szóvá és kritika tárgyává tettem iazt, hogy miiképen lehetséges, hogy Eskütt Lajosnak a minister magántitkárának olyan nagy szerepe volt a ministeriumhoz bekerült ügyek elintézésében, mint amilyen volt, de erre sem kaptam semmiféle felvilágosítást. Ugyancsak nem kaptunk semmiféle felvilágosítást arra sem — és itt talán már részben az igazságügyminister ur tudna felvilágosítást adni, mert ez a nyomiozás stádiumába tartozik, hogy miképen yolt lehetséges az, hogy a panama-ügynek bizonyos részeit, amelyek kényesek voltak egyes urakra, vagy az egész ügyre vonatkozólag bizonyos más megvilágítást tudtak volna vetni — mint az iratokból kitűnik — ügyészi utasításra visszatartották s hogy ezeket az iratokat a mai napig sem a vizsgálóbíró, sem a vádtanács nem látta. (Zaj balfelől.) De szóvátettem azt is, hogy mikép lehetséges az, hogy Magyarországon akadjon királyi közjegyző, aki egy üres papirlapot, amelyen semmiféle irás még nincs, hiteles záradékkal lásson el anélkül, hogy a közjegyző ellen a büntető eljárást folyamatba tették volna. Szóvátettem továbbá azt is, hogy mikép vált lehetségessé az, hogy Eskütt Lajos, aki a panama-ügyből kifolyólag hat hónapig vizsgálati fogságban ült, a vizsgálati fogságból való kiszabadulása után a földmivelésügyi ministeriumban még mindig lószállitási engedélyt kapott, amelyet természetesen tovább adott ép olyan illegitim módon, mint ahogy tovább adták azok, akik vele együtt ilyeneket kaptak. (Mozgás a jobboldalon.) Felemlítettem azt is, hogy gróf Tisza György a ministerelnök ajánlása folytán ugyancsak kiviteli engedélyt kapott és pedig olyan módon, hogy az ügvnevezett kiviteli illetéket, amelyet az engedély kiadása alkalmával le szoktak fizetni, neki elengedték, mert Ígéretet kanták, hogy azt a pénzt, amelyet kiviteli engedély díj címén le kellene fizetnie, nemzetvédelmi célokra fordítja és köztudomású az — annakidején napirenden yolt és tárgyalták —, hogy a gróf ur ezt az illetéket nem fizette le és és nemi szolgáltatta be nemzetvédelmi célokra — ami már magábanyéve is elvonása bizonyos üénznek az állam szükségleteitől —, hanem! ezen tudomásom és mások tudo]mása szerint is automobilt vásárolt. Szóvátettem azt is, ami ugvancsak nem birói kompetencia alá tartozik, hogy miképen volt lehetséeres az. hogy egv vádloHat az akkori igazságüffvmiuister nr, Nagy Emil audiencián fogadott, ahol az ő üsrves-bajo's dolgát Der longum et latum letárgyalta, erről a kihallgatásról azonban jegvzőkönyvet nem vesznek fel és egyszerűen csak informálja a minister a vádlottat. (Zoj a baloldalon. — Friedrich Is+ván; Nép-y év óta més; mindig ez az ü^y! — Eor^Szabó Dezső: Ez már csak gondolkodóba kell « hogy ejtsen mindenkit. A legjobb hiszemü em-