Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

306 A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi július hó 2-án, szerdán. gal hihettem, hogy ezt nyomon fogja követni a főtárgyalás kitűzése is, amely elkerülhetővé teszi számomra azt, hogy ezt az ügyet a nemzet­gyűlés előtt újból kiteregessem. Vártam azt is, hogy Esküttnek második ügyében, amelyben lopással, zsarolással és rá­galmazással vádoltatik, a vizsgálatot befejez­zék, mert arra az álláspontra helyezkedtem, hogy mindaddig, mig a vizsgálat nincs befe­jezve, a vizsgálatot semmiféleképen nem aka­rom érinteni, és nem akarok egy nemzetgyű­lési felszólalással sem az ügy irányításába befolyni. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Sajnálattal kell azonban, megállapítanom, hogy a válaszadásra kötelezővé tett 30 napos idő alatt a ministerek egyike sem válaszolt interpellációmra, sem pedis: a négy hónap el­telte alatt a főtárgyalást Eskütt első ügyében nem tartották meg; második ügyében befejez­ték ugyan a vizsgálatot, de ez a vizsgálat egye­nes arculcsapása mindannak, amit Magyar­országon a vizsgálatok tekintetében és általá­ban az igazságszolgáltatás szempontjából emliteni lehet. (Nemes Bertalan: Ezt a táblán tessék elmondani.) Majd elmondom ott is, t. képviselő ur. (Nemes Bertalan: Csak ott, mert nem ide tartozik!) Más országokban is volt panama, készség­gel koncedáloni. Ott is részben a kormányok tagjai, részben pedig a kormányok háta mögött ülő többségi pártok tagjai követtek el kisebb­nagyobb visszaéléseket a köz terhére, min­denütt azt látjuk azonban, hogy amikor külföl­dön ezeket a panamákat leleplezték, az igaz­ságszolgáltatás és maga a kormány is első fel­adatának tartotta — amennyire befolyása van az igazságszolgáltatás menetére —, hogy az ilyen panamák vizsgálatát lefolytassa, a Dana­mákat kiderítse és azokat, akik bűnös vissza­éléseket követtek el, megbüntesse. (Felkiáltá­sok jobbfelöl: Hol vannak nálunk panamák? Nem tudunk íróluk! — Zaj half elől.) Teljesen lehetetlennek tartom erkölcsi szempontból, hogy azok a súlyos vádak, amelyeket én első interpellációmban elmondottam, ebben az or­szágban nyom nélkül hangozhassanak el és ne akadjon minister, aki ezeket a kérdéseket ide­hozza a nemzetgyűlés elé és a vádakat igyekez­zék megcáfolni. (Rakovszky Iván belügyminis­ter: A biróság elé tartozik! Az fogja elintézni!) De ha nem tárgyalják! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Majd letárgyalják! — Eőri-Szabó Dezső: Botrány az, hogy még most sincs letár­gyalva! — Nemes Bertalan: A biróság előtt van! — Mayer János: Hogy jöhet egy ügyvéd­képviselő a védence ügyével a Nemzetgyűlés elé? — Propper Sándor: Kellemetlen, tehát nem tárgyalják! — Peyer Károly: Lenne csak a Népszava sajtópere, már régen letárgyalták volna ötször is! — Zaj. — Elnök cseng etj Teljesen lehetetlennek tartom, hogy" ebben a kérdésben ne nyilatkozzék a minister, mert ez a kérdés nem csupán igazságügyi kérdés, tehát nem csupán a biróság elé tartozik, hanem a kérdésnek sok olyan ága-boga van, amelybe politikum folyik bele, s amelyről, igenis, itt kell beszámolni, nem pedig a biróság előtt, mert vannak ennek az ügynek olyan részletei., amelyek semmiféle tekintetben nem tartoznak a biróság elé. Amennyiben vissza méltóztatnak emlékezni, szóvátettem első interpellációmban — ami, hangsúlyozom, nem birói ténykedés tárgya kell hogy legyen —, hogy Eskütt Lajos megidézte a magyar királyi kormányt a főkapitány szobá­jába, ott ministertanácsot tartottak s a minis­tertanács előtt hajlandó volt Eskütt Lajos a panama-ügyre vonatkozólag kijelentéseit meg­tenni. Ez ugyebár olyan tény, t. Nemzetgyűlés és t. Mayer dr. ur (Mayer János: Micsoda „doktor" ur? Ne tessék viccelődni!), amely nem tartozik a biróság elé, mert a bíróságnak nin­csen kompetenciája abban a tekintetben, hogy ministertanácsot tartottak-e a főkapitányságon vagy nem tartottak. (Felkiáltások jobbfelőt: Micsoda doktor urf — Propper Sándor: Az csak nem sértés, ha valaki doktor? — Mayer Já­nos: Nagyon olcsó!) Ez a rész nem tartozik a biróság elé; ugyan­csak nem tartozik a biróság elé első interpel­lációmnak az a része sem, amelyben szóvá és kritika tárgyává tettem iazt, hogy miiképen lehetséges, hogy Eskütt Lajosnak a minister magántitkárának olyan nagy szerepe volt a ministeriumhoz bekerült ügyek elintézésében, mint amilyen volt, de erre sem kaptam semmi­féle felvilágosítást. Ugyancsak nem kaptunk semmiféle felvilágosítást arra sem — és itt ta­lán már részben az igazságügyminister ur tudna felvilágosítást adni, mert ez a nyomiozás stá­diumába tartozik, hogy miképen yolt lehetsé­ges az, hogy a panama-ügynek bizonyos ré­szeit, amelyek kényesek voltak egyes urakra, vagy az egész ügyre vonatkozólag bizonyos más megvilágítást tudtak volna vetni — mint az iratokból kitűnik — ügyészi utasításra vissza­tartották s hogy ezeket az iratokat a mai napig sem a vizsgálóbíró, sem a vádtanács nem látta. (Zaj balfelől.) De szóvátettem azt is, hogy mi­kép lehetséges az, hogy Magyarországon akad­jon királyi közjegyző, aki egy üres papirlapot, amelyen semmiféle irás még nincs, hiteles zá­radékkal lásson el anélkül, hogy a közjegyző ellen a büntető eljárást folyamatba tették volna. Szóvátettem továbbá azt is, hogy mikép vált lehetségessé az, hogy Eskütt Lajos, aki a panama-ügyből kifolyólag hat hónapig vizsgá­lati fogságban ült, a vizsgálati fogságból való kiszabadulása után a földmivelésügyi ministe­riumban még mindig lószállitási engedélyt ka­pott, amelyet természetesen tovább adott ép olyan illegitim módon, mint ahogy tovább ad­ták azok, akik vele együtt ilyeneket kaptak. (Mozgás a jobboldalon.) Felemlítettem azt is, hogy gróf Tisza György a ministerelnök aján­lása folytán ugyancsak kiviteli engedélyt ka­pott és pedig olyan módon, hogy az ügvneve­zett kiviteli illetéket, amelyet az engedély ki­adása alkalmával le szoktak fizetni, neki elen­gedték, mert Ígéretet kanták, hogy azt a pénzt, amelyet kiviteli engedély díj címén le kellene fizetnie, nemzetvédelmi célokra fordítja és köz­tudomású az — annakidején napirenden yolt és tárgyalták —, hogy a gróf ur ezt az illetéket nem fizette le és és nemi szolgáltatta be nemzet­védelmi célokra — ami már magábanyéve is el­vonása bizonyos üénznek az állam szükségletei­től —, hanem! ezen tudomásom és mások tudo]­mása szerint is automobilt vásárolt. Szóvá­tettem azt is, ami ugvancsak nem birói kompe­tencia alá tartozik, hogy miképen volt lehet­séeres az. hogy egv vádloHat az akkori igazság­üffvmiuister nr, Nagy Emil audiencián foga­dott, ahol az ő üsrves-bajo's dolgát Der longum et latum letárgyalta, erről a kihallgatásról azonban jegvzőkönyvet nem vesznek fel és egy­szerűen csak informálja a minister a vádlot­tat. (Zoj a baloldalon. — Friedrich Is+ván; Nép-y év óta més; mindig ez az ü^y! — Eor^­Szabó Dezső: Ez már csak gondolkodóba kell « hogy ejtsen mindenkit. A legjobb hiszemü em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom