Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

260 A nemzetgyűlés BIO. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. szabadultunk. Engedelmet kérek, én ugy látom ezt a kiszabadulást, mint amikor a sivatag nemes vadját, az oroszlánt, kiengedik és leomlanak a vasketrec falai. Nincs ott fegyveres őrizet, mert nincs már reá szükség, az oroszlánnak meg vannak kötve a lábai, a nyakán pedig hurok van. Ilyenformán kerültünk ki mi is izoláltságunkból, mert hiszen az európai politikai helyzet megváltozásához nem járultunk hozzá. Az kétségtelen, hogy az európai helyzet megváltozott, de nekünk nem is volt alkalmunk arra, hogy ezt a kölcsön felvételénél kiaknázzuk, mert azt elhamarkodtuk. Világos, hogy mi nem tehetünk róla, hogy a nemzeti gondolat lelt úrrá Spanyolországban, Olaszországban és Bulgáriában, nem tehetünk róla, hogy a túlzó sovinizmus meghátrálásra kényszerült Angiiában és Franciaországban, nem tehetünk róla, hogy a kisentente-ot felbomlással fenyegeti a Románia elleni esetleges orosz támadás, amelynek bekövetkezése esetén Románia aligha fog segítséget kapni akár Csehországtól, akár Szerbiától. Kétségtelen, hogy az általános európai politikai helyzet lényegesen megváltozott azóta, mióta ezt a szerencsétlen kölcsönt felvettük. A változott viszonyokat ebben a kérdésben kihasználni azonban már végleg elmulasztottuk. Azt hiszem, várhattunk volna még ezzel a kölcsönnel. A külpolitikai események éles figyelője előreláthatta a bekövetkezett változásokat. Ha pénzre volt szüksége az államnak, mások is rámutattak már, én is rámutatok a forrásra, ahonnan hozzájuthattunk volna. Köztudomású tény, hogy hónapokon, éveken keresztül sürgettük, hogy szűnjék meg ez a lehetetlen, erkölcstelen állapot) amely a pénz hatalmasainak, a nagytőkének érdekévé teszi a korona romlását. Kétségtelen, hogy ha valaki valorizálatlan kölcsönt kapott, annak érdekében volt, hogy azt a jó pénzt rosszabb pénzben fizesse vissza. Hogy pénzügyi, gazdasági romlásunknak egyik legfőbb oka ez volt, az ma már — azt hiszem — mindenki előtt világos. A valorizálatlan hitelek következtében előállt nyereség, nemzeti ajándék összege körülbelül 500 millió svájci frankot tesz ki, tehát még egyszer annyit, mint az egész külföldi kölcsön. Tessék megcsinálni a revalorizációt és nem kell elmenni az utolsó száz millióig, nem is az utolsó milliárdig; rögtön együtt lesz az a töke, amely szükséges a közalkalmazottaknak, a tisztviselőknek jobb javadalmazására. Ebből az alkalomból engedtessék meg, hogy rámutassak arra, hogy a valorizálatlan hitelek rendszere nemcsak koldussá tette az országot, hanem erkölcsileg is hihetetlen károkat okozott s az országot mennyire demoralizálta. Hiszen tudjuk, hogy az olcsó, valorizálatlan hitelért olyan óriási kamatot szedett az a szerencsés, aki hozzá juthatott, hogy ez más mint a spekuláció, igénybe nem vehette. Végeredményben a hitelek nagyrésze a tőzsdére került, aki a sorsán enyhiteni akart, az mind a tőzsdére ment s ilyenformán a magyar társadalomnak értékesebb, becsületükre kényesebb, üzleti dolgokban járatlan elemei a tőzsdére csödittettek, ami azután nem egynek erkölcsi és anyagi romlását okozta. Hogy mire merészkedett a nemzeti ajándékon felhizott nagy tőke, annak fényes bizonysága volt az úgynevezett ingyenrészvény. Nem tudom miért vették tagadásba azt, hogy ezek ingyen részvények. Hiszen ha valaki áron alul kap részvényt s azt nyomban továbbítják drágább áron tulajdonkepén teljesen ingyen jutott anyagi javakhoz. Evvel kapcsolatban emlitem meg, hogy a kormány ábrázatán ezeknek a részvényeknek ügye, valamint az Eskütt-ügy egy csúnya szeplő, egy csúnya máj folt s én el tudom képzelni, hogv bizalommal legyek a kormány iránt, amennyiben garanciákat kapnék arra nézve, hogy ez a májfolt csak látszat, a politika vihara sodorta oda és egy kézlegyintéssel le lehet törülni a különben tiszta arcról. Ha pedig kiderülne, hogy nem igy van, ha kiderülne az, hogy ez belső rothadásnak, súlyos betegségnek tünete, abban az esetben kész a kormány a legerősebb orvosszer alkalmazására is, amely az ember-orvosi recepturában nem található, hanem — nem akarok a ministerelnök ur triviális szavaival élni — csak az állatgyógyászatban használtatik, még pedig a gyógyíthatatlan betegségeknél s amelynek neve ugy hangzik, hogy : kiirtás, lebunkózás. Nekem végtelenül jólesnék, ha a ministerelnök ur felállana és azt mondaná : csak ennyit és nem többet. (Pikier Emil : Álljon fel !) Lehet, hogy igénybevettek ilyen úgynevezett kedvezményes részvényeket, lehet, hogy a bankok jó tipjei utján egyesek meggazdagodtak, képviselők, tisztviselők is, de hát ezek szegény emberek, voltak ezeknek nem is volt módjukban, hogy ennek ellenében a nemzet rovására, valamennyiünk rovására a nagy bankoknak szívességet tegyenek. Ezek iránt elnézést és bocsánatot kérek, ezeknek abszoluciót kell kapniok. Jelentse ki a ministerelnök ur, hogy : biztosan tudom, hogy sem én, sem közvetve, sem közvetlenül, sem ministertársaim közül bárki, akiknek módjában lett volna a nagybankoknak szívességet tenni, akár ugy, hogy valorizálatlan hiteleket bőségesen juttattak volna nekik, vag}

7 állami vállalkozásokban kedvezményes részvények juttatták őket haszonhoz, sem közvetve, sem közvetlenül tippek, kedvezményes részvények, semmiféle szívességben nem részesültek, mert ha részesültek ilyenben, amiben nem akarok hinni, akkor joggal esik rájuk a gyanú, ezt igenis meghálálni igyekeztek, még pedig állami koncessziókban, valorizálatlan hitelekben, valamennyiünk anyagi rovására és nyomorúságára. (Nemes Bertalan : Mindennap kijelentse ?) Az ország ezt várja, nap-nap után ezt akarjuk hallani. (Pikier Emil : Sokáig támogatta azt a kormányt, amely ezt a politikát követte. (Peyer Károly: Azt is jelentse ki, hogy a lapoknak nem adott szubvenciót.) Kész vagyok paktumot kötni anélkül, hogy a lapokat szubvencionálnák, ha a kormány tanújelét adná annak, hogy most is az, mint amikor uralomra jutáskor volt. Kész vagyok vele paktumot kötni az esetben, ha ezt a szerencsétlen kölcsönt mégis szerencsésen révbe juttatva távoznék azzal, hogy : felejtsetek el. (Helyeslés a halközépen.J Elnök : Szólásra következik ? Boűó János jegyző : Eőri-Szabó Dezső : Eöri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Ugy érzenij kötelességem, hogy a most folyó és — amint látható — vegefelé folyó indemnitási vitában megragadjam a szót azért, hogy a kormány iránt érzett mélységes bizalmatlanságomat kifejezzem és megokoljam. Legyek bármilyen kis pont a magyar politisai életben, de aki valóban ismer, az tudhatja rólam, hogy a meggyőződés embere vagyok és mindig a lelkiismeretem szavát követem. Én nem vagyok hivatásos politikus; nekem a politika nem kenyerem. Én nem vagyok konjuktura-politikus sem, aki csak azért követi árkon bokron a halalmasokat, hogy abból magának talán önző érdekeket legyez gető és azokat előbbre vivő előnyöket szerezen. En egyáltalán nem azért vagyok képviselő, hogy a magam vagy szűkebb környezetem, osztályom, önző érdekeinek vagy kívánságainak őrtállója legyek, hanem azért, hogy önzetlenül, becsületesen szolgáljam hazám és népem érdekeit és hogy magyaros őszinteséggel megmondjam azt, amit igaznak tartok, ugy jobbra mint balra, akár tetszik, akár nem. Ha az én kritikámra, amelynek minden szavát csak a mélyen átérzett meggyőződés diktálja, azt mondja valaki, mint amit a t. népjóléti minister