Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

250 \A nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. zelni azt, hogy Rassay képviselő ur is, a szociáldemokrata párt is, de bármely ellenzéki párt is, sőt jómagam is bizonyos feltételek mellett, bizonyos garanciák nyújtása mel ett, amelyek megfelelnek világnézetemnek, programmomnak, vágyaimnak, érzelmeimnek, törekvéseimnek, bizonyos szolgálatot tegyek a kormái ynak, mondjuk, egy törvényjavaslat tárgyalása alkalmával vele paktumra lépjek. Semmi különöset ebben nem találok, de engem aggodalommal tölt el az, hogy az igen t. kormányelnök ur tudott Rassaynafc, nem tudom mit, de olyasvalamit Ígérni, aminek ellenében ő érdemesnek tartotta leszerelni. Sőt elvi álláspontomból kifolyóan én már azt sem tudom örömmel üdvözölni és már az is aggodalommal tölt el, (Pikier Emil : Hogy ősszel választanak !) hogy amennyiben a szociáldemokrata párt tényleg megbizást adott Rassaynak, abban az esetben a szociáldemokrata párt felteszi azt, hogy Rethlen, a kormány elnöke, vele paktumra lépni es neki olyan engedményeket nyújtani képes, amelyek ellenében a szociáldemokrata párt mint ellenzék leszerelhet. Ez az, ami engem aggaszt és ami — azt hiszem — nem egy képviselőt a kormányelnök mögött ülő pártban is aggodalommal tölt el. (Pikier Emil: Szóval félni tetszik a választásoktól!) Csodálkozni azonban nem csodálkozom sem ezen a közbeszóláson, sem a szociáldemokrata párt szuppozieióján, sem Rassay képviselőtársam kielégitettségén, mert hiszen a kormányelnök már régen nem az akinek a saját pártjabeliek közül talán még egyesek hiszik, már régen nem az, aki volt akkor, amikor őt mint Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnökét vállunkra emeltük. Mindenki tapasztalhatja, hogy ma a kormánynak szinte legerősebb támasza, vállveregetője az a sajtó, amelynek tagjait az igen tisztelt kormányelnök ur, mint a Társadalmi Egyesüktek Szövetségének elnöke, Írásban nevezett sajtóbanditáknak és a sajtó kosarasasszonyainak. Halálán akadna valaki, aki erre már nem emlékszik, vagy aki ugy gondolja, hogy rosszul emlékszem, engedtessék meg, hogy erre vonatkozóan egészen röviden és kivonatosan ismertessem a Társadalmi Eg3

7

esületek Szövetségnek emlékiratát a sajtókérdés rendezése tárgyában, amely aláíratott 1921. évi február hó 22-ik napján gróf Bethlen István mint a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke által /olvassa): »Emlékirat a sajtókérdés rendezése tárgyában A Társadalmi Egyesületek Szövetségében egyesült társadalmi egyesületek, amelyek ma Magyarország egész keresztény társadalmának és közvéleményének szószólói, mély aggodalommal eltelve látják, hogy politikai,.társadalmi, gazdasági életünk állandóan oly megrázkódtatásokon megy át, amelyek a konszolidáció munkájának haladásai, a keresztén}

7 nemzeti Magyarország kiépítését nem csupán késleltetik, de olykor egyenesen kérdésessé is teszik. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének legmélyebben gyökerező meggyőződése szerint a tizennégy vármegyére zsugorított Magyarország területén élő magyar véreink határtalan szenvedései és megaláztatásai csak ideiglenes jellegűek. A jelen szenvedései és a megaláztatás kínjai nem feledtethetik a magyar nemzettel, hogy már átélt egy Munit és egy Mohácsot, át fogja élni Trianont is. Rendületlen a hitünk, hogy a magyarságra az integrális Magyarország területén történelmi hivatás vár. A magyarságnak minden rétegét, a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális éleinek minden atomját a magyarság küldetésében, a magyarság ujabb felemelkedésében való fanatikus hitnek kell áthatnia. A világháborj során, amint az entente sokszor hangsúlyozta, az idő részükre dolgozott, mert a központi hatatmakkal szemben részükön volt a reális ei őtényezők óriási sokasága. Ma azonban az idő nekünk dolgozik, mert az entente békéje immoralitásra, hazugságra, a reális tényezők teljes hiányára épült. A történelmi múlt, a kultúra ereje, a bebizonyított államalkotói képesség, a geográfiai és gazdasági szükségszerűségek, valamint a magyar nép pusztithatatlan ősereje, azok a hü szövetségesei a nenzetnek, melyek oldalunkra állítják az időnek minden romlandó, szúette képződményt megőriö erejét.« »A Társadalmi Egyesületek Szövetségének meggyőződése, hogy a keresztény világnézet utján a nemzeti érzés vasvértezetében haladva fog ütni az az óra, amelyet az egész magyarság epedve vár. A keresztény világnézetből fakadó összetartást és önzetlenséget, a nemzeti érzésből fakadó önfeláldozást a magyarság a feltámadás utján nem nélkülözheti.« »Az egész magyar politikának legfőbb feladata az összetartás, önzetlenség és önfeláldozás eszméjének propagálása és az ez eszmékre felesküdött hű nemzetelemeknek hiánytalan megszervezése.« Méltóztassék ezt meghallgatni ! Minden szó valósággal anakronizmusként hangzik s ha obstrukciós beszédet akarnék mondani, minden mondat elhangzása után rámutathatnék arra, nog3

7 mennyiben ellenkezik ennek a mondatnak szellemével, tartalmával mindaz, ami ma a kormány részéről történik. (Ugy van! a balközépen. — Továbbolvassa) ; »Az emiitett hatalmas morális erők sorompóba állítása és a nemzet megszervezése megköveteli a keresztény nemzeti politikának vaslogikáját és oly konstrukcióját, amely minden sikert, minden boldogulást csak az összetartó, önzetlen, önfeláldozásra kész elemek részére biztosit, és amely erőt és könyörtelenséget tud felmutatni mindennel és mindenkivel szemben, aki a nemzetet újra magasba lendítő morális és reális erőknek útjában áll.« »Meggyőződése a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, hogy a magyarság újjászületésének és a magyar politika egységes fejlődésének legnagyobb akadálya, hogy az elemek széjjelválogatása, nemesnek az elkülönítése a nemtelentől nem történt meg. A nem homogén elemek különböző moralitásuknál, lelkületüknél és intelligenciájuknál fogva.. .« (Zaj. — Kiss Menyhért : Ki mondta ezt ?) Gróf Bethlen István. (Meskó Zoltán : Mikor mondta ?) Nem is olyan régen, három esztendővel ezelőtt. (Meskó Zoltán : Az már régen volt, azóta már egy délivasuti kisiklás is történt!) — (Továbbolvassa/: ».. . állandó súrlódásokat és súlyos összeütközéseket okoznak. Ez állandó összeütközések, súrlódások megsemmisítik azt a nélkülözhetetlen összhangot és megfertőzik azt a tiszta atmoszférát, amelyek egy nemzet nagy tetteinek a lehetőségét és lendületét oldják meg.« »A keresztény nemzeti politikának első halaszthatatlan teendője tehát, (Halljuk! Halljak! a baloldalon.) amit a ministerelnök ur őnagyméltósága is ismételten kifejtett«. — így aposztrofálja a jelenlegi ministerelnök elődjét, gróf Teleki Pál volt ministerelnököt — »a romok tökéletes eltakaritása és eltörlése a keresztény társadalomból mindannak, ami bomlaszt, fertőz vagy a mélybe huz. (Zaj a baloldalon. — Kiss Menyhért : Miért hozza vissza ?) A magyarság megrontóival, akik az Árpádok, a Hunyadiak, a Rákócziak, a Széchenyi Istvánok és Deák Ferencek nemzetére ráidézték a rettenetes megcsonkulást és a trianoni megalázást, azokkal ennek a nemzetnek le kell számolnia. Ütött már a 12-ik óra, a nemzet legnagyobb érdekeinek kockáztatása nélkül ez a leszámolása nem késhet tovább.« (Zaj.) Megállapítom, hopy az még ma is késik, és pedig elsősorban épen a ministerelnök ur jóvoltából. Méltóztassanak idefigyelni! (Továbbolvassa) : »A Társadalmi Egyesületek Szövetsége az egész keresztény magyar társadalom nevében a leg