Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

À nemzetgyűlés 309. ülése 1924. el a földbirtokrendezési tárgyalás, még pedig — szinte fehér galamb e tekintetben — csodálatos módon ugy a földtulajdonosok, mint az igénylők teljes megelégedésére. Volt egy tárgyaló biró, dr. Szatmáry József, aki szociális érzéssel kezelte a kérdést, de viszont olyan igazságosan mérte az igazságot jobbra is, balra is, hogy a józan magyar nép belátta mindazon okoknak a helyességét, amelyek őt bizonyos mohó vágyak elől elzárják és azt az igazságot is, hogy a földbirtokrendezés örve alatt nem lehet nagy igényeket támasztani, hanem tisztán azt kell lehetővé tenni, hogy az arra jogosultak és arra rászorultak abból a rögből, amelyet megmunkálnak, azt a bizonyos részt kapják, amely az ő biztos megélhetésüket valamennyire elősegiti. (Drozdy Győző : A tárgyaló birák húzzák ezt a dolgot!) Nemcsak a tárgyaló birák, hanem igen gyakran a járási mezőgazdasági felügyelők is. Vannak tárgyaló birák, akik igazán lelkiismeretesen végzik kötelességüket. Én erről a biróról megállapítottam, hogy talpig emberül, szociális érzéssel végezte dolgát. Az összes éldekeltek: munkások, rokkantak, gazdák, földmivesemberek, földtulajdonosok, egyformán kiadták számára a bizonyítványt, hogy jó munkát végzett. Azt lehetett remélni ezek után, hogy mivel decemberben véget ért ez a tárgyalás, az Országos Pöldbirtokrendező Bíróság egy ilyen közmegnyugvásra megoldott kérdést a maga szankciójával fog a végrehajtáshoz segíteni, Az történt azonban, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál hosszú ideig nem foglalkoztak a kérdéssel, ugy, hogy azután nekem kellett a szegény, szerencsétlen, földre váró és főképen házhelyet áhító lakosság nevében tisztelettel megkérnem az Országos Földbirtokrendező Bíróság érdemes elnökét arra, méltóztassék valahogyan sürgetni az ítélkező tanács döntését. Ez megtörtént. Megkell jegyeznem, hogy erre azért volt szükség, mert a házhelyhez juttatandók abban a biztos tudatban, hogy minél előbb hozzájutnak a házhelyekhez, az építőanyagokat immár háromnegyed éve megvásárolták, mert azt remélték, hogy már a tavasszal építhetnek. Ez az idő azonban elmúlt. Közben baljóslatú hírek terjedtek el arról, hogy az egész eljárást meg fogják semmisíteni, amire nagy izgalom vett erőt a község lakosságán. Ezt nem lehet kicsinyelni. Mi ellenzéki képviselők ma körülbelül abban merítjük ki minden népszerűségünket, ha van, és minden erkölcsi értékünket, amelyet megszereztünk választóközönségünk körében, hogy csillapítjuk az elégedetleneket. Nekem legalább ez a szerepem. A község lakossága, amely szeretettel fordul hozzám, csillapító szavaimra, legalább még eddig, nagyobb megmozdulást nem mutatott. Óva intem azonban a kormányzatot, hogy számoljon ezekkel a jelenségekkel, mert az elkeseredett embernek, ha érzi, hogy egy törvényt nem hajtanak végre, a törvény tisztelete fogyatkozik meg, az állami rend ellen hangolódik, aminek következményei kiszámíthatatlanok. Nagyon jól tudom, hogy a földmivelésügyi minister ur a nép minden baját átérzi; hogy gyakorlatilag mennyire igyekszik megvédeni, nem tudom, de valószínűleg mindent megtesz, amit megtehet ebben az irányban. Kötelezi erre múltja, a vér szava és az a tisztesség, amellyel képviselte ezt az ügyet itt a nemzetgyűlésen és amellyel jót akart. Ha nem is sikerült ez 100 %-ig, az nem az ő rovására irható. Meg kell állapitanom, hogy az idők rovására és bizonyos politikai elfogultságok rovására és bizonyos nagy érdekek terhére irható ez. Én mindenesetre objektiv vagyok és meg kell állapitanom azt, hogy a földmivelésügyi minister ur — meg vagyok győződve — évi június hó 28-an, szombaton 243 nem nézheti jó

< érzéssel azt, hogy a földbirtokreform végrehajtása ilyen nehezen, ilyen rettentő vesszőfutások között történik. Erről szeníul meg vagyok győződve. Ezért is bátorkodom tehát bizalommal fordulni a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy annál a jogánál fogva, amelyet neki talán nem is a törvény betűje ad, hanem az a kötelezettség, amely hozzáfűzi a magyar nép tömegeihez, mondom, ennél az erkölcsi jogánál fogva találjon módot arra, hogy közrehasson abban, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezekben a kérdésekben gyorsabb tempót mutasson. A mélyen t. igazságügyminister urnák felügyeleti joga is van ezekben a kérdésekben. Örvendek, hogy szerencsénk van most itt hozzá; az ő figyelmét is felhívom erre a kérdésre, bár interpellációm elsősorban a földmivelésügyi minister úrhoz szól, jelezvén azt, hogy amennyiben e kérdésben valamilyen gyors eljárás nem fog jelentkezni, nagyon félek attól, hogy a tömegek elkeseredése bizonyos zavarokat fog támasztani a kerületnek e községében, amely elkeseredést levezetni semmiféle ellenzéki képviselői népszerűség vagy az a bizalom, amely a képviselő iránt megnyilvánul, nem tudhat. Sajnos, ebből az alkalomból el kell mondanom, hogy kerületemnek egyéb községeiben még rosszabbul áll a dolog. Vannak helyek, ahol a biró még egyáltalában nem kezdte meg a tárgyalásokat és a kiküldött birák még nem fogtak hozzá a tárgyalásokhoz, és azt sem tudom, hogy mikor fognak hozzáfogni. Végtére is ezt örökké nem lehet igy csinálni. Nagyon hatékonyan felkérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy referáltasson magának, hívjon össze bennünket — engedje meg, hogy egy gondolattal szolgáljak — pártállásra való tekintet nélkül egy tanácskozásra, ahol mindenki adja elő észrevételeit, amelyeket községében tapasztalt, hogy a minister ur tiszta képet alkothasson magának arról, hogy a földreform végrehajtása körül milyen mulasztások történnek, amelyek lehetnek bűnösek, lehetnek szándéktalanok, de valószínűleg a tisztviselői bürokratizmus rovására írandók lesznek. Mindenesetre ez veszedelmes, mert ott meggyőzni a lakosságot arról, hogy ez nem szándékolt, ez igen nehéz. Méltóztassanak megengedni, hogy az üllői házhelykérdéssel kapcsolatban a következőket jelentsem be. Én már régebben azt kértem, hogy a házhelykérdés rendezése választassák el a többi kérdéstől, mert legelsősorban HZ ÈL fontos, hogy az igénylők házhelyhez jussanak, amihez a törvény módot és alkalmat is ad nekik. A rendezés azonban olyan akadályokba ütközik, amelyek az elintézést lehetetlenné teszik. Ép igy van ez Üllő községben is. E hó 17-én az OFB. 2. számú érdemleges tanácsa póteljárást rendelt el a községben, amely a legnagyobb formalisztikus jellegű pótlás. Meg kell jegyeznem, hogy az ilyen formaságok miatt igen nagy károk szoktak előállani, amennyiben az igénylők csak egy vagy másfél év múlva juthatnak ahhoz a földhöz, amelyhez a törvény értelmében joguk van. Ha segítünk, akkor gyorsan segítsünk; annál is inkább, mert közmegnyugvást kell teremteni. Az ilyen formális okok, mint például az, hogy bizonyos adásvételi szerződések kelettel láttassanak el, ugyebár nevetségesek és különösek és csak igazan bürokratikus szemmel meglátott hiányok, amelyek miatt az eljárást meg kell akasztani és csak arra valók, hogy az igénylőket a póteljárással továbbra is nyugtalan állapotban tartsák. Mindezeknél fogva arra kérem a földmivelésügyi minister urat, kegyeskedjék talán átiratban fordulni az OFB-hez abban az értelemben, hogy