Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1924, fajvédő, ébredő politikának minden atrocitásához, hogy az ébredő választásokat csinálta, hogy a fajvédő atrocitásoknak, az orgoványi politikának szennyesét mosogatta, hogy amnesztiát adott azokra a felháboritó gaztettekre, amelyek az egész világ figyelmét ideirányitották reánk, amelyek az egész világon megdöbbenést keltettek. Nem azt csinálta, amit Mussolini csinált. Mussolini is olyanfajta ember, mint ő: abszolút hatalomra tör. Méltóztassanak azonban megnézni a különbséget. Mussolininak akkor, amikor a hatalom polcára elérkezett, első dolga volt a poklokat visszaparancsolni a sötét mélységbe, első teendője volt megakadályozni az élet, vagyon és minden más egyéb rongálását. Habár ő is Bethlen István útjára tévedt, amennyiben ő is oktrojált rendelettel választatott, olyan visszaélésekkel, erőszakkal, amelyhez talán nem egészen, de kissé hasonlóan a mi választásaink is végbementek, azért Mussolini mégis a nagy erkölcsi szempontokat, a nagy értékeket, mint pl. az életet, vagyont, becsületet és szabadságot lehetőleg oltalmazta. Sőt azt tette, hogy amikor egy aljas gonosztett, amely egyúttal a parlamentarizmus ellen való támadás is volt, bekövetkezett, amikor megtörtént Matteotti meggyilkolása, akkor egyenesen szolidaritást vállalt az üldözőkkel és mindenesetre megvan az az érdeme, hogy megengedte azt, hogy Matteotti gyilkosai és mindazok, akik részesek voltak ebben, birói eljárás alá vonassanak és börtönbe kerüljenek. Látjuk a Matteotti-esetből, hogy mit jelent a külföldön, ha ilyen gyilkosság — amelyhez hasonló nálunk sokkal több volt — megtörténik és megtorlás nélkül marad. Még ma sem nyugodott meg a világ lelkiismerete, még ma sem tért vissza az egyensúly helyzetébe a világ Ítélete Olaszországról, amikor pedig a megtorlás már el is indult útjára. Éveken keresztül így állottunk mi vádlottként a külföldön, mint Olaszország áll ma és Bethlen István ugy indul el történelmi útra, ugy indul el történelmi nagyságnak, hogy szolidaritást vállalt ezekkel abban az értelemben, hogy fedi, eísimitja, megamnesztiázza, megkegyelmezi ezeket az eseteket. Pedig egészen bizonyos, hogy ha a megtorlás kezét meg nem fogta volna, nemzeti becsületünknek és gazdasági érdekeinknek is sokkal többet használt volna, mert akkor, nem most, elkésve, hanem már sokkal régebben lehetett volna a külföld segitségéhez és rokonszenvéhez fordulnunk és ma már sokkal előbbre volnánk. De láttuk az azután való politikáját is. Kicsinyes rövidlátás, apró kis reakciós támpontok, apró kis trükkök, a kis sikerek hajszolása: ebből áll ki az ő egész politikája. Méltóztatnak látni, hogy sokszor, amikor védekezésre szorítjuk, nem a lényegben védekezik, — nem is tud — hanem mindig talál az egészen egy kis szepíőt, amelyben igaza van s azt a kis szeplőt üti, veri, gyomrozza és az önök tapsai között nagy diadallal ül le. Mindig kitér, mindig a mellékkörülményeket érinti meg épen ugy, mint Mayer János igen t. képviselőtársunk is, akinek itt szemére veti egyik képviselőtársunk, hogy Illy Lászlónak, a gyilkosnak lókiviteli engedélyeket adott. De továbbmegy képviselőtársunk, felhoz egy másik vádat is, azt, hogy a Tót testvérek ügyében közbenjárt, — ami utóvégre elég ártatlan dolog, ha meg is tette — de mert a lényeg, a nagy dolog az igaz, az ellen nem lehet védekezni, egyszerűen megfogja a szeplőt, a Katona testvérek ügyét, ezt üti, veri és gyomrozza és ezen a jogcímen mer vállalkozni arra, hogy Szilágyi Lajos képviselőtársunk vádját, kissé határozottan, sőt nagyon is határozottan visszautasitsa. Ez a Bethlenszisztéma. Sohasem a lókiviteli engedély — amely NAPLÓ XXV. évi június hó 28-án, szombaton 229 Illy Lászlóval kapcsolatos — a lényeg, amely megdöbbentő képet tárt fel belső életünk korrupciójáról, nem az a fontos neki sem, hanem mindig az ártatlan Katona testvérek ügye az, amelyet megfog mint a macska és sikerrel gombolygat maga előtt az önök tapsai között. Hiszen havonként, kéthónaponként szokta a kurzusát megváltoztatni. Hát előrelátás ez? Persze, zsenialitásnak mondják, mert mit is ne mondanának Magyarországon zsenialitásnak, amit egy hatalmon levő ember ad, akitől mindent lehet kapni, aki mögött zsenialitásának alátámasztására ott van a kaszárnya hatalomtól kezdve végig mindenféle hatalom. (Könyves Lajos: Van még az országban ilyen társzekér, amelyre ráférne annyi, amennyit a ministerelnök úrra raktak.) Ott vannak mögötte a nehéz ipar, a nehéz földbirtok és a többi nehéz vállalkozás. (Farkas István: A bankok!) Ezeket is értem alattuk. Ezek nagyszerű üzleteket csinálnak az ő rezsimje alatt, ezek azután Bethlen Istvánt természetesen magasztalják. Ez a magasztalás azonban nem jelenti még azt, hogy ő csakugyan nagyszerű és zseniális ember, hogy ő hivatva van arra, hogy ennek az államnak ügyeit, dolgait intézze, mert azok, akiknek az érdekük, pártfogolják őt mindenképen és lelkesednek érte. Próbálná meg Bethlen István zseniális lenni ezzel a tehetséggel és ilyen dolgok cselekvésével, amilyeneket cselekszik, hatalom nélkül, majd meglátnák, hogy milyen hamar kitűnnék róla, hogy dehogy is van benne tehetség, dehogy is van benne zsenialitás, legfeljebb csak az ekvilibrisztika, az életösztön reflekszeinek tehetsége, hogy ő mindig minden körülmények között igen ügyesen talpra tud esni; de édes Istenem, az élő világban van más lény is, amely ezt utána tudja csinálni és mégsem ministerelnöke egyik országnak sem. De visszatérek oda, hogy ugyanezzel a zsenialitással, ugyanezzel az előrelátással és átfogó pillantással látja ő Budapest ügyeit is, amikor itt a zseton-pártokat összeszedi, próbál teljesen lehetetlen alakokat maga köré gyűjteni* és azután kiátkozza a többit, és hogy kiátkozva legyenek, olyan módon aposztrofálja őket, ahogyan minket aposztrofál, hogy mi öntudatlan radikálisok vagyunk. Pedig a mi radikalizmusunk csak addig terjed, hogy Istenem, ne legyen ebből az országból börtön, szűnjék meg már börtön lenni, hadd vegyünk már egy kis szabad lélekzetet. Ez radikalizmus Bethlen István grófnak, a zseniális és providenciális férfiúnak, aki nagyon szépen megjósolta, hogy Európában a konzevativ tendencia az irányadó, ennélfogva ahhoz kell politikánkat szabni, akinek ez a próféciája is milyen szépen bevált. De sokkal komolyabb dolog ez, semhogy napirendre lehetne térni, vagy hogy egyszerűen humorral el lehetne intézni ezt a dolgot. Matiz éve, — erre kell visszagondolni — ma tiz esztendeje indult el a magyar végzet a maga borzalmas útjára, indult el oda, ahol ma vagyunk, kifosztottan, földre tiporva, idegenben száz- és százezer magyar hős csontja; nyomorúságban ós szenvedések közepette megnyomorítva, megsújtva azzal az uralmi rendszerrel, amelyet itt Bethlen István képvisel. Ennyi rémséges áldozat, ennnyi vér, ennyi könny, ennyi arany, az ország kétharmadrésze is elveszett és — Bethlen István zsenialitásának szintén a számlájára irva — ott vagyunk, ahol voltunk ezelőtt 10 esztendővel ezen a napon, ahol voltunk ugy, hogy annak, ami elkövetkezett, el kellett következnie. Mert mikor ezelőtt tiz esztendővel a mai napon, ennek a szomorú visszaemlékezésnek napján, a magyar végzet elindult útjára, azért indult el, mert a magyar nép akarata 32