Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. évi június hó 28-án, szombaton. 217 juk miatt, legyenek azok rokkantak, bénák, vagy akármilyen hősei a harctérnek. Ahol pedig kényszerülve vannak a vagyonváltság címén leadandó földekből nekik földet juttatni, ott lehetőleg a legrosszabb területekéi! válogatják ki és juttatják az érdekelteknek. Már pedig számolni kellene egy adott helyzettel, nem azzal, hogy mikor jön vissza a régi Magyarország, hanem azzal, hogy egyengessük ennek útját már most is, meri! tudni kell azt, hogy a régi Magyarországon átlag 37 százalék volt a teljesen vagyontalan mezőgazdasági munkás és hogy ez a százalék tetemesen megszapodott csonka Magyarországon. Ez a százalék Buday László szerint felül van az 50 százalékon. De ugyanilyen százalékos arányban szaporodott a nagybirtok is csonka Magyarországon. A politikai okosság és józanság, az előrelátás, a konszolidáció mind azt követelné, hogy egyrészt leapasszuk a teljesen vagyontalan mezőgazdasági munkásság óriási százalékát másrészt pedig véget vessünk annak a nagy latifundiális rendszernek, amelynek sehol KözépEurópában a mását nem találjuk. (Dénes István: Azt mondják, hogy ezek a haza oszlopai.) Szomorú tény, — és ebben a tekintetben hivatkozhatom Békés, Csongrád, Csanád és Heves vármegyékben egész sereg községre — mondom, szomorú tény, hogy a földreformkérdés megoldása csak csigalépésekkel, sőt sok helyen még csigalépésekkel sem halad előre a törvény életbeléptetése után három-négy esztendővel. (Uc/y van! a baloldalon.) Hivatkozom e tekintetben Békéscsabára, egy exponált, független nagy városra, ahol a teljesen vagyontalan munkások mindig alkalmas elemei a forradalmi mozgalmaknak, különösen akkor, ha vagyontalanságukban és nyomorúságukban meghagyják őket, ahol ezek a munkások még a házhelyekhez sem tudtak hozzájutni. Arról pedig, hogy a törvény alapján hozzájussanak valami kis ingatlanhoz, szó sem eshetik. Hivatkozom e tekintetben Szentesre, arra a sokat emlegetett derekegyházai birtokra. Szomorúsággal értesültem róla, hogy a ministerelnok ur egyszerűen beavatkozott egy tételes törvény végrehajtásába akként, hogy ennek a törvénynek a végrehjatása módosittassék, vagy megakajdályoztassók. Végrehajtották a törvényt és azokat a területeket osztották ki a mezőgazdasági munkásoknak, amelyeknek több mint 880 katasztrális holdja az idén terméketlen, mert viz alatt áll. Mélyebben fekvő terület ez, mint amily mély a birtok másik részén húzódó csatorna. De még itt is körülbelül 900 igénylőt utasítottak vissza. Egész tömegét hozhatnám fel az ezirányu példáknak, de nem érvelek tovább e kérdés mellett, csak megkérdezem a t. Nemzetgyűlést, hogy a politikai okosság és józanság, az előrelátás nem azt követelné-e, hogy ezt a törvényt — ha már megvan — minden rendelkezésre álló eszközzel végrehajtsuk. Ha már meghoztuk a novellát, amelynek a beavatkozásától várjuk a törvény jobb és gyorsabb végrehajtását, nem aizt követelné-e az okosság és a józanság, hogy ezt minél előbb életbeléptessük, illetőleg hogy a végrehajtási utasítást minél előbb kiadjuk. Milyen érdekek azok, amelyek útját állják és megakadályozzák a novella életbeléptetését ? Annak idején, amikor a novellát tárgyaltuk, az igen, t. túloldal állandóan azt hangoztatta, hogy enélkül nem megy előre a kérdés és^ sürgősen meg kell valósítani a novellát. Már áprilisban megszavaztuk s pár nap múlva már a július is itt vain s a novella végrehajtási utasitása még mindig késik az éj homályában. Méltóztassanak figyelemmel lenni azokra az^ eseményekre, amelyek körülöttünk lejátszódnak és végre-valahára ezt a kérdést a gyökeres megoldás útjára segíteni. Nem akarok fenyegetni, — nincs is módomban — csak fel akarom szíves figyelmüket hivni arra a körülményre, hogy egy konflagráció esetén — ha ezt a földbirtokreformtörvényt sem hajtjuk becsületesen végre — meglesz-e az a lelkesedés vájjon, amelyet annak idején láttunk s meg fog-e nyilatkozni ez majd újra akkor, amikor szükség lesz erre a lelkesedésre, ha azt csinálják, ami mögt történik a földbirtokreform körül. De van itt egyéb kérdés is, itt van például a rokkantak kérdése. Amikor a nemzetgyűlésben első beszédemet mondottam, a kormány figyelmét felhivtam a rokkantkérdésre, mert ezt olyan égetőfontosságu kérdésnek tekintettem, amely mellett egy pillanatig sem mehetnek el nyugodtan felelős kormánytényezők. Egy indítványomat, amelyet ebben a kérdésben a nemzetgyűlés szine elé terjesztettem, a népjóléti minister ur magáévá tette, magáévá tette ama inditványomat, hogy a rokkantkérdést a legrövidebb idő alatt törvényhozási utón fog'ja rendeztetni. Igen t. Nemzetgyűlés! Ezen indítványom elfogadásával a kérdést egy tyuklépéssel sem vittük előbbre, mert azóta ez a kérdés épen abban a stádiumban áll, — vagy még talán abban sem —- amelyben állott akkor, amikor inditványomat a népjóléti minister ur magáévá tette. Én elhiszem és feltételezem, hogy a népjóléti minister ur nem ellensége a rokkantaknak, elhiszem, hogy a népjóléti minister ur szive dobog érettük, de bocsánatot kérek, érzelmekkel, amelyek semmi realitást sem tartalmaznak, a hadirokkantakat, a tehetetleneket és a bénákat, akik a haza szolgálatában mentek tönkre, jóltartani nem lehet. Aki pedig a harctéren teljesen munka- es keresetkéntelen lett, tehát 100 százalékos rokkanttá vált. az ha legénységi állományheli» 6 korona 9 fillért, ha altiszti iparos, kereskedő vagy gazda, 9 korona 14 filléri 1 «, ha pedig tiszt vagy önkéntes. 12 korona 17 fillér járadékot kap havonta. Ugyanilyen arányban kapják a hadiözvegyek és hadiárvák a rokkantjáradékaikat. Szeretném feltenni a kérdést, össze tudják-e egyeztetni lelkiismeretükkel^ egységespárton ülő képviselőtársaim azt a tényt,, hogy nyomorultak, rokkantak, bénák, csonkák ilyen járadékban részesüljenek akkor, amikor testi épségüket, mindenüket, egészségüket, családjukat tönkretette a háború. Szereiinék felvetni egy kérdést amelyet valamikor egy ministerrel szemben vetettek fel ebben a házban: szabad-e gazdagodni bárkinek is az országban addig, arnig a csonkák, a bénák, a nyomorultak, a haza hősei nincsenek emberhez méltóan ellátva. Ne méltóztassanak nekem azíí az ellenvetést tenni a túlsó oldalról, hogy nincs erre fedezet, mert gazdasági viszonyaink olyanok, hogy nem találjuk meg erre a fedezetet. Mondom, ne méltóztassék ezt mondani, mert én tudok olyan nemzeni adományokat, amelyek a tulajdonosának félmilliárdra menő évi jövedelmet^ biztosítanak. Ismerek olyan telket, amely az én számításom szerint minimálisan 1 milliárd 200 millió koronát tud jövedelmezni a mai gabonaárak mellett a tulajdonosának akkor, amikor a rokkantaknak, a nyomorultaknak, a magukkal tehelietleneknek szemét csak fillérekkel tudjuk kiszúrni. Ismételten megújítom
