Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

216 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. évi június hó 28-án, szombaton. képviselőjét sem ennek a Háznak, hogy az elnök tekintélyével szembeszálljon. Ennek következtében indíttatva érezném magamat, hogy javaslatot tegyek a Háznak. Ezt azonban e pillanatban nem terjesztem elő egyetlenegy okból, mert nevezett képviselő ur felkeresett eng'em és azt a kérést terjesztette elő, hogy nyilatkozatot tehessen a Ház előtt, és a Házat megkövethesse tiszteletlen magatartásáért. Tekintettel arra, hogy a házszabályok e pillanatban — beszéd közben — nem adnak rá módot sem az elnöknek, sem a Háznak, hogy kivételesen engedélyt adjon egy képviselőnek a felszólalásra, javaslatételeniet fentartom arra az időre, amikor a képviselő urnák módjában lesz nyilatkozatot tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Ahoz képest, hogy a nyilatkozat milyen lesz, fogom megtenni vagy mellőzni javaslatomat. (Helyeslés.) Most pedig kérem Szeder Ferenc képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni s intelmemhez méltóztassék ragaszkodni. (Helyeslés.) Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Én mindenesetre tartom magamat az elnök ur intelméhez és most is megállapítom, hogy olyan bűnt vagy olyan kijelentést, amely alkalmat adott volna t. képviselőtársaimnak ilyen viselkedésre, nem tettem. Történelmi fényt állapítottam itt meg, amelyet Griger igen t. képviselőtársam más formában, talán sokkal drasztikusabban, állapitotJ meg, semmi egyebet, anélkül azonban, hogy bárkinek vallásos érzületét megsértettem volna, vagy csak _ egy hajszálnyira is megsérteni akarnám. Épen azt akartam és azt akarom bizonyítani, hogy a bibliai kereszténység és a szociáldemokrata párt gondolatvilága közel jár egymáshoz, szinte közös mesgyén halad és ugyanezt mondotta Griger t. képviselőtársam, ha más szavakkal is. Azt akarom bizonyítani, hogy a bibliai kereszténységhez járunk közel akkor, amikor a szegénység felemelését, gyámolitását tűzzük ki magunk elé célul. Eltekintek a bizonyítástól, — pedig bőségesen támogathatnám bizonyitó anyaggal ezt a r felfogásomat — s most csak felteszem a kérdést a nemzetgyűlés előtt: van-e olyan szocialista, aki azt merné mondani, hogy megtagadja azt a bibliai parancsot, hogy: Ne ölj! (Szabó József: Adler Frigyes! — Farkas István: És a Héjjas-féle különítmények! — Propuer Sándor: Szabadon járnak a gyilkosok! — Szabó József: Adler is szabadon jár! — Propner Sándor: Először mást gyilkoltak meg! Először Schuhmachert gyilkolták meg!) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Gyáván, hátulról! — Propper Sándor: A maga elvtársa gyilkolta meg! -— Szabó József: Nem igaz! Hazudik! — Peyer Károly: Orozva, aljasul, mint ahogy itt iramuk dolgoznak! — Propper Sándor: Csak pártolják a gvilkosokat! Szabadon járnak a gyilkosok! — Kuna P. András: Szamnellyről beszéljen! — Propper Sándor: Szamnellyt felakasztatták. Somogyi gyilkosai ellenben szabadon járnak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérők! Propper képviselő urat már kétszer fiírvelmeztettem. most kénytelen vagyok a képviselő urat állandó zavargásáért rendreutasítani. Szeder Ferenc: A felebaráti szeretet, az emberi szolidaritás, a bibliai őskereszténvségnek ezek a nagyszerű mes-nyilatkozásai. nagvszerü érzései élnek bennünk, amelyeket nem engedünk maminktól elvitatni; mi ugy érezzük, hogy ezek az érzések onnan származnak. Amikor ezt röviden — nem ugy, ahogv akartam — megállapítom, igenis azt mondom, hogy a között a kereszténység között, amelyet Griger Miklós képviselőtársam vall és a között, amelyet mi vallunk, nincs különbség, és ez: átvinni a krisztusi tantételeket a gyakorlati életbe, megvalósítani azokat a gyakorlatban, boldoggá tenni a nyomorultakat, a tehetetleneket, a szegényeket nemcsak a túlvilágon, hanem itt ezen a földön is. Azoknak a t. képviselőtársaimnak, akik az imént ellenem támadtak, ugyancsak azt mondhatom: hát az a kereszténység, amelyet ők képviselnek! Az a hajrá-kereszténység-, amelyet ők képviseltek ellenünk hosszú éveken keresztüli Bocsánatot kérek, erről a kereszténységről papoktól hallottam én nagyon lesújtó kritikát. Én kereszténységnek azt a kereszténységet ismerem el és vallom, amelyet Griger t. képviselőtársam vall magáénak. Az a gondolatvilág és a mi gondolatvilágunk közös mesgyét tapos és nagyon közel jár egymáshoz. Ezek után kevésbé kényes témára szándékozom áttérni, egy mindennapi témára, mely nem elméleti, hanem gyakorlati cselekvések összességéből áll, ez pedig a földbirtokreform kérdése. (Ugrón Gábor : Még kényesebb !) Azt hiszem, nem kell ismételten leszögeznem pártunknak a földbirtokpolitika tekintetében elfoglalt álláspontját. Most csak azt kérdem, mi lesz az 1920:

XXXVI. te. végrehajtásával, mi lesz a novella intézkedéseivel, melynek végrehajtási utasítása még mindig nem jelent meg. Beszédem elején rámutattam már arra a kötelezettségre, amelyet a kisgazdák annak idején programmjukban a földbirtokpolitikát illetőleg az ország lakosságával szemben magukra vállaltak. Akkor is pedzettem és most egész nyugodtan kérdezhetem, hol van ennek a programmnak a gyakorlati megvalósítása. Emlékezzenek vissza arra az időre, amikor mentünk a raj vonalba nóta és zeneszó mellett annak az Ígéretnek a birtokában, hogy, ha pedig viszszakerülünk, más elbánásban lesz részünk azokért a sízolgálatahikért, amelyeket a haza érdekében tettünk. A háború alatt bebizonyosodott, hogy a mi izmaink nélkül, a mi munkánk nélkül sem háborút folytatni, sern magát az országot fentartani nem lehet. ígéreteket kaptunk és most, amikor hosszú, eseményekben gazdag évek után itt állunk, joggal fölvethetem a kérdést, hogy mi van a tett Ígéretek beváltásával ! Azok. akik foglalkoznak földbirtokpolitikai kérdésekkel, nagyon jól tudják, hogy bizony becsapták az érdekelteket, mert azokat az isréreteket, amelyeket nekik annak idején tettek, nem váltották be. Elnök: Kérdeznem kell a képviselő urat, kire érti azt, hogy »becsapták«? (Dénes István: A kormányra meg a nagybirtokosokra érti!) Dénes képviselő urat rendreutasítom, a képviselő urat pedig kérem, méltóztassék parlamenti kifejezéseket használni.^ Szeder Ferenc: Kérem, mélyen t. elnök ur, itt van egy programm előttem 1918-ból, amelyet az Országos Kisgazdapárt elnöksége adott ki és amelyet beszédem elején részletesen felolvastam. Már akkor is megállapítottam, hogy ezt a programmot megközelítőleg sem váltották valóra, tehát igv értettem ezt a kifejezést. (Dénes István: Elárulták a programmjnkat! — Kuna P. András: Hozza vissza Nagy-Magyarorszás-ot! — Meskó Zoltán: Annál inkább be kell váltani, mert kicsiny az ország!) Ismeretes az a vexatura, amelyen az igénylők egy részének keresztül kell esnie, ismeretes az a tény, hogy még most is az igénylők egy tekintélyes részét utasitják vissza forradalmi múlt-