Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
210 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924 Én nagyon szívesen venném, ha esetleg a pénzügyministerrel szemben vagy az adott keretekkel szemben valaki itt a nemzetgyűlésen ki tudja vinni — s a magam részéről, mint privát ember, illetőleg mint képviselő, készséggel állok e gondolat mellé — hogy a gyorsírók számát felemeljük, vagy jobban honoráljuk őket, (Farkas István: Emeljük fel a létszámukat és honoráljuk jobban őket!) hogy egyrészt suecrestentiát tudjunk biztosítani, másrészt a munkájuk meg legyen fizetve. Ami álképviselők fizetésének a köztisztviselők fizetésével való összehasonlítását és azt illeti hogy a nemzetgyűlés talán a saját tagjai tiszteletdíjának megállapításával elsiette a dolgot, erre legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy a nemzetgyűlés sajátmagával szemben nem akar ex-lexbe kerülni, másrészt épen én magam voltam az, aki a bizottságban meglehetősen furcsán keltem ki az ellen, hogy ezt most tárgyaljuk, és hogy ne hozzuk összhangba a köztisztviselők fizetésével. Ám a köztisztviselők fizetésével összhangba hozni a mi tiszteletdijunkat megint nem egészen opportunus dolog, (Meskó Zoltán: Semmi összefüggésben nincs vele!) illetőleg nem ( találok semmi összefüggést a kettő között, azért, mert a nemzetgyűlési képviselő teendője egészen más. mint a köztisztviselőé. A bizottságban azonban, mondom, hangsúlyoztam, hogy igenis, a köztisztviselők jogos igényeit, jogos követeléseit kielégíteni elsősorban kötelessége a nemzetgyűlésnek, és én biztosithatom igen t. képviselőtársamat, hogy ha ennek tárgyalására kerül a sor, akkor én már nem leszek itt s nem a gazdasági bizottság jelentését és döntését fogom előterjeszteni, hanem akkor a képviselő ur mellett fogok állani, és hiszem, hogy a gazdasági bizottság tagjai, akiknek hangulatát ismerem, szintén ezt az álláspontot fogják elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon*.) Egyéb mondanivalóm nincs. Elnök: Zsirkay János képviselő ur kivan szólani. Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Igazán nem volt szándékomban e jelentéshez felszólalni, minthogy azonban nemrégiben bejegyeztem egy interpellációt, amelyet épen a méíyen tisztelt házelnök ur szives informálására töröltem, s amelyben kértem különösen a gyorsírók és különösen az itt alkalmazott szolgák javadalmazásának feljavítását, s minthogy nem látom ebben a javaslatban lefektetve azt a gondolatot, melyet ezzel az interpellációval el akartam érni: bátor vasyok kijelenteni, hogy ezt a jelentést mindaddig nem fogadhatom el, mig az itt alkalmazott legalsóbb rétegeknek, a szolgák társadalmának jogos igényeit kielégítve nem látom. Erre nézve bátor leszek konkrét adatot is felhozni. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Szegények, milyen nehezen váriák a nyolcórás beszédek véerét!) Nemcsak a nyolcórás, de a tizenhatórás üléseket is minden díjazás nélkül szenvedték végig a szegény nemzetgyűlési szolgák. Igazán nem fogadhatom el azt, hosry ezek a szolgák csak négyórai túlóradíjat kannak: akár 24 órás ülése is volna ennek a Háznak, négy óránál többet nem térit -meg nekik a Gazdasági hivatal, esrv fillérrel sem kapnak többet. Nagyon jól kell tudni, hogy ezek közül a sze^énv emberek közül nag-von sokan távol laknak, s ha nvolcórás ülések vannak, masnikkal kell hozniok az élelmet, mert c«ekély fizetésükből különétkezésre nem telik. Nagyon jól évi június hó 28-án, szombaton. tudjuk, hogy ebből a fizetésből lehetetlen ruházkodni és családot eltartani. Ugyanaz az igazságtalanság, amelyet ebben a " javaslatban látok, — majd az indemnitasi vitánál, ha szerencsém lesz hosszabban foglalkozni ezzel a kérdéssel, be fogom bizonyitani — ugyanaz az antiszociális érzés, amely ebben a javaslatban van, végignyomul az egész tisztviselői kérdésen is. Akkor, amikor a kormány szanálást ígért, a létminimumot 70 vagy 80 aranykoronában állapította meg s csak nagynehezen lehet kipréselni belőle, hogy a legalsóbb rétegű tisztviselők megélhetését 1—2 aranykoronával javítsa, ugyanakkor azonban a ministerek, noha kevés számmal vannak, hála istennek, ezer aranykoronában állapíttatták meg a maguk illetményeit. Szóval, a legalsóbb rétegű tisztviselők fizetésjavitása 100 százalékot sem ért el, mig. a magasabb rétegű tisztviselőké 3—400 százalékkal javult. (Zaj es ellenmondások a jobboldalon.) Tessék kiszámítani; az;; hiszem, egy aktiv minister fizetése eddie, — hogy kerek számot mondjak — négyötmillió korona volt, most pedig húszmillió korona lesz. (Kuna P. András: És mennyi a kiadása?) Ez nem ide tartozik. Igenis öntől, Kuna képviselőtársam, joggal elvárhatom, hogy azt az álláspontot foe-lalia el— én nem sajnálom a ministertől a húszmilliót, ha megérdemli, ha rászolgál — hogy amig a kisemberek idényei kiélési 'Ve nincsenek — kezdjük magunkon a takarékosságot — (Helyeslés balfel ől.) addig sem kénviselőknek, sem államtitkároknak, sem ministereknek ne adjunk nagyobb fizetést. (Wr^élvi Aladár: Mondjunk le! Tessék me°T>róbélni! Nany zaj.) Azt hiszem az elnök ur szívességéből és igazságsze^etetéből minden képviselőtársam él^et a szólás jógával: ha én leültem, felállhat és hozzászólhat e kérdéshez. Én azután vagy magamévá teszem az érveit, vagy nem. más lehetőség nincs. Igenis lehetetlen más álláspontot képviselnünk a mai időkben, amikor a legalsóbb népréteg ig-azán a legszélsőségesebb nyomorban van, mint hogy jó példát mutassunk és azt mondjuk — erre nézve különben inditványt is foTok bejegyezni — hogy addie 1 . mig a legalsóbb néposztály igényei, szociális követelései kielégítve nincsenek, addig — mondjuk— a TV— V. fizetési osztálytól kezdve csak olyan arányban emeljük a fizetéseket, mint amnenyit ez a szanálási tervezet elbir. Tessék csak egv szegény ember mentalitásába, lelkébe nézni! Amikor ő a KANSz-on, a maga szerevezettsógén keresztül minden memorandumon, feliraton, denutációiá.ráson keresztül nem tud elérni annyit, hogy 1, mondd egy aranykoronával javítsák a helyzetét, akkor azt látja, hogy a magasabb rangú urak. akik ebbe a szanálásba de facto beleszóltak, irányitották a dolgot, magukról israzán nem feledkeztek meg. Amikor az eeyik nap. hétfőn azt mondják, hogy a drágusági indexszám csak 3%. — vasry mondanak egy számot, amelyet az élet valósáéra nem fed — akkor látjuk, hogy a maguk szanálásánál a,_ drágulási indexet ierenis, nagyon bekalkulálják és nemcsak 0 3%-os, hanem 100%-os javításokkal dolgoznak. (Zaj a, jobboldalon.) Ezt lehet ugyan egyetlenegy frázissal elintézni, azzal, hogy: Ez demaerógia! — de tessék megnézni a tabellát. ÍBarthos Andor: Egy ministernek kétezer^ aranykoronája volt havonta békében!) tessék mesrnézni, hogv a leg-alsóbb fokú tisztviselők hol érik el a békebeli aránvt. Nekem az av irányadó, mélyen t. képviselő ur. (Meskó Zoltán: À
