Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. létminimum az irányadó! Én azon az állásponton vag-yok, hogy a legalsó rétegen kell először segiteni. — Zaj a baloldalon. — Lendvai István: A magasranguaknak igazán nem kell gyűjtőnapot rendezni!— Kuna P. András : Lendvainak kellene gyüjtőnapot csinálni ! — Lendvai István : Neked meg agyvelőt kellene gyűjteni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Zsirkay János : Még egyszer bátor vagyok a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani azt, hogy ha ezt a pillanatot nem ragadjuk meg, hogy a szolgáknak és az itt alkalmazott tisztviselőknek méltányos igényeit kielégitstik a mai viszonyoknak megfelelőleg, akkor egy ujabb interpellációval kell a mélyen t. Nemzetgyűlésnek amugyis drága idejét igénybevennünk. Most van itt az alkalom arra, hogy leszögezzük ezt az álláspontot. Azt hittem, mikor ezt a gondolatot idehoztam, hogy nem lesz egyetlenegy tagja sem ennek a nemzetgyűlésnek, aki ez ellen tiltakoznék. Megkaptam egy kimutatást, hogy mit kapott június havában egy képviselőházi szolga. Volt olyan, aki csak 6—700.000 koronát kapott egy hónapra, pedig családos ember. Tessék, mondja meg nekem a mélyen t. Nemzetgyűlés akármelyik tagja, hogyan lehet ebben a kérdésben közöttünk differencia 1 Amikor az alsóbbrendű alkalmazottak száma — mint a kimutatásból olvasom — alig 240, nem lehet-e azt megtenni a nemzetgyűlésnek, hogy igazán ne éhező és nyomorgó embereket tartson, akik egyfelől, mikor

# bejönnek ebbe a fényes márványterembe látják itt a fényt és pompát, látják, hogy egy nagy, hatalmas, egykor hatvanhárom vármegyés Magyarország parlamentjében teljesítenek szolgálatot, másfelől azonban éhes gyomorral, lerongyolt ruhával, leplezett nyomorral küzdenek és nem tudják, hogy lesz-e majd családjuknak betevő falatja. Ugyanezt kell elmondanom gyorsíróinkról is. Felesleges hangsúlyoznom, hogy a magyar gyorsirászat milyen fejlett állapotban van. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a karnak mi az érdeme, hogy milyen rendületlen szorgalommal és kitartással s milyen páratlan intelligenciával oldja meg feladatát. Azt hiszem, már május hónapban Ígéretet hallottam, hogy ezt a kérdést meg fogják oldani, még pedig ugy, ahogy az a mai viszonyoknak megfelel. Ök nem akarták a világ elé vinni a maguk elégedetlenségét és panaszait. Nagyon jól tudják a mélyen t. Nemzetgyűlés tagjai, hogy kaptunk tőlük egy memoranndumot, amelyet ők mindegyik képviselőnek elküldtek s amelyben nem követelőztek, hanem csupán az ő uri mivoltukhoz illően tiszteletteljesen figyelmeztettek bennünket arra, hogy nézzük meg. mi a békebeli és mi a mai helyzet. (Erdélyi Aladár: Ez igaz!) Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben igazán nem lehetnek a pártszempontok irányadók. Semmit a világon nem követelhetnénk számukra jogosabban, mint azt — ami az ő képzettségükhöz, munkateljesítményükhöz képes igazán r csekély — hogy képzetségüknek, műve tségüknek és uri mivoltuknak megfelelő életstandardot tudjunk nekik biztosítani. Ha ezt a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés tagjai bizonyos pártszempontokból akarnák megítélni, ezzel az elvvel igazán nem azonosíthatnám magamat. Én határozottan kijelentem, hogy amig a Háznál szolgálatot teljesítő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak jogos igényei kielégítve nincsenek, addig sem a képviselői, sem évi június hó 28-án, szombaton. 21] a többi fizetésrendezéshez nem járulhatok hozzá, mert itt alulról kell kezdeni a rendezést s csak azután jöhetünk mi. Epen ebből a szempontból nem fogadhatom el a javaslatot. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. (Kiss Menyhért szólásra jelentkezik.) A képviselő ur későn jelentkezett, mert én az enunciációt már megtettem. Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést: méltóztatnak-e a gazdasági bizottság jelentésében foglalt javaslatokat elfogadni s ezzel az elnöknek a költségvetési előirányzat keretein belül az utalványozási jogot, illetve a képviselői illetmények folyósítása tekintetében a bizottság által javasolt külön felhatalmazást megadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a t. képviselő urakat, akik megadják a felhatalmazást és a bizottság jelentését elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a felhatalmazást megadja és a bizottság jelentését tudomásul veszi. Áttérünk az indemnitási vita folytatására, (írom. 483, 510). Ennél a vitánál természetszerűleg a sürgősségi szakaszok a házszabályokhoz képest érvénybe lépnek. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Lovász János! (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Nem a szót akarom szaporítani, nem az időt akarom pocsékolni, nem a vitát akarom nyújtani, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy ezzel sem az egyeseknek, sem nedier a közérdeknek nem teszek szolgálatot. (Lendvai István: Hadarócsép! — Erdélyi Aladár: Teemap senki sem sértette meg igen t. képviselőtársunkat! Senki sem szólt bele a beszédébe! — Barthos \ndor

: Mindnyájan csendben hallgattuk! — Lendvai István: Én csak azt akartam jelezni, hogy ezt a beszédet nem tudják leirni a gyorsírók! — Zaj) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérein a kéovistelő urakat, méltóztassanak közbesizőlásoktól tartózkodni. Lovász János: Méltóztassanak megengedni, hogy csak néhány percre vegyem igénybe szíves türelmükéi (Halljuk! Halljuk!) Itt ebben a nemzetgyűlésben és kint a társadalmi életben is nagyon divatossá vált már az, hogy nemcsak bennünket, kisgazda képviselőket, hanem magát az egész földmivelő társadalmat okolják a drágaságért, ezt mint bűnbakot, mint vádlottat állítják oda a közvélemény Ítélőszéke elé (Lendvai István: Ugy van!) és ezt teszik felelőssé a leromlott és megnehezedett gazdasági életért. (Rupert Rezső: Azokról kell beszélni, akik ezt teszik!— Szeder Ferenc: Nem a kisgazdák teszik ezt!) Ha azok a vádaskodók, akik ezeket a vádakat hangoztatják, tudnák és tisztában volnának azzal, hogy mennyi fáradság, mennyi verejtékes munka és mennyi imádság tapad minden buzaszemhez, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) akkor jobban megbecsülnék ezt a földmivelő társadalmat. (Rupert Rezső: Ez a mi álláspontunk is! Ép ugy küzd a kisgazda, mint a kisiparos!) Nincs a világon még egy foglalkozási ág, amelynek annyi kockázattal, vésszel, viharral, veszéllyel, jéggel, tűzzel, vízzel, sáskával és mindenféle elemi csapással kellene megküzdenie, mint épen a földmivelő társadalomnak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek egyik szeme mim