Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
208 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. nél magát a telefonköltséget legalább 20.000 ' aranykoronával kellett számításba venni, tekintetbe véve a telefonhasználatért állomásokként fizetendő s legutóbb 100 százalékkal emelt díjakat, továbbá a világításra, fűtésre, az épületek fentartására, hírlapok és folyóiratok beszerzésére, valamint a nyomdaköltségekre kellett a folytonos áremelkedésnek arányában irányozni elő. a költsgévetést. Nyomatékosan fel kell hívnom, a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjainak figyelmét arra, hogy a hosszú beszédek tartása azt jelenti, hogy a megcsappant gyorsirodai létszám a munkát alig bírja, ós mivel a régi 20 alkalmazottal szemben ma mindössze 16 ember dolgozik, ez az egy személyre eső munkamennyiségnek 120 százalékos emelkedését jelenti. A hosszú beszédek különben a dologi kiadások tételeit is hatalmasan emelik. Ajánlanom kell a t. Nemzetgyűlés mélyen t. tagjainak, hogy beszédeiket rövidebbre szabják épen azért, mert a nemzetgyűlési naplók összeállítási és kinyomatási kötségei horribilis összeget emésztenek fel. A beszédeknek 1—2, de különösen 6—8 órára való elhúzása annyit jelent, hogy a most kontemplált és előirányzott összeget egy félév alatt fel fogjuk emészteni, ha a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjai nem lesznek tekintettel arra, hogy a lehető legkisebbre redukáljuk azt az összeget, amely ennél a tételnél beállittatott. Csak a napokban néztem meg egy naplót, amelynek terjedelme 111 oldal. Bocsánatot kérek, 245 nemzetgyűlési képviselő részére egy 111 oldalas könyvet kinyomatni annyit jelent, hogy egy hónap alatt felemésztjük azt az összeget, amely egyáltalában engedélyezve van ezen a címen. Épen ezért kénytelenek vagyunk a nemzetgyűlési naplók példányszámát redukálni és valamilyen más megoldást is keresni arra, hogy azok száma egyáltalában redukáltass ék. De különösen figyelmébe ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek és a nemzetgyűlés tagjainak, hogy a világítással és a fűtéssel takarékoskodjanak. Oda fogunk ugyanis érni, — és az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy ha még egy indemnités! vita lesz és a t. képviselő urak 6—8 órát fognak beszélni — hogy a tél folyamán, annak kellős közepén kénytelenek leszünk az országgyűlés házát bezárni és szétmenni, mert fűtésre és világításra ilyen horribilis költség egyáltalában nincsen preliminálva. Csak egy elrettentő összeget akarok a t. képviselő uraknak bemutatni és ezt kérném nagyon megszívlelni. Ha összehasonlítást teszünk a 8—10-16 órás ülések között, az elmúlt évadban a fűtési költségek, villamosáram fogyasztási költségek, a Nemzetgyűlési Napló kinyomatási költsége és az óradíjak fizetése által előállott többletköltségek között, — mert hiszen a szegény gyorsírók alig-alig vannak fizetve — akkor horribilis szám jön ki. A 8 órás ülésekben 6,771.000 korona, a 10 órás ülések alatt 9,872.000 korona, a 16 órás ülések alatt pedig 17,924.000 korona napi kiadást jelent. Már most azok, akik nagyon szeretnek hoszszasan beszélni és sok minden tárgyat felölelnek egy-egy felszólalásuk kapcsán, szívleljék meg ezt, már csak azért is, mert választóik nem azért küldöttek őket ide, hogy 17 milliós többkiadást okozzanak az országnak. (Rothenstein Mór: Egyáltalában küldjék haza ezt a nemzetgyűlést!) Tessék megkezdeni. (Rothenstein Mór: Nem vagyok kormánytag!) De különösen ajánlom a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjainak figyelmébe, hogy a szeméévi június hó 28-án, szombaton. lyes kérdéseket valamiképen mellőzzék és intézzék el azokat egymás között, {ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy az ország abszolúte nem kíváncsi a t. képviselő urak személyes kérdésekben tett felszólalásaira. (Meskó Zoltán: Nem tartozik a gazdasági bizottság jelentéséhez!) Ajánlom továbbá az interpellációk restringálását is; hiszen sok dolgot el lehet intézni.. . (Meskó Zoltán: Bizonyára kormány főtanácsos lesz! Jó tanácsokat ad!) — az soha nem leszek — mondom, igen sok dolgot el lehet intézni az egyes reszort-ministeriumokban anélkül, hogy itt azokkal interpelláció formájában foglalkoznának. Ezeket kívántam a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni, egyúttal kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék költségelőirányzatunkat tudomásul venni, illetőleg jóváhagyni s a, jelentésünkben javasolt felhatalmazásokat az elnöknek megadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Homonnay Tivadar szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy a gazdasági bizottság jelentéséhez, az előttünk fekvő javaslathoz röviden, egy pár szóval hozzászóljak. Teszem pedig ezt azért, mert az igen t. előadó urnák egyik-másik kitétele a megtakarításokra vonatkozik. Én teljesen aláírom az előadó urnák ama szavait, amelyek a dologi megtakarításokra vonatkoznak és csak így kapásból egy gondolatot vetnék fel, amelyet a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmébe ajánlok, azt, hogy azok a rengeteg költségek, amelyeket az előadó ur szíves volt itt felhozni, és pedig a rendes üléseknél napi 6 millió, a 8 órás üléseknél 9 majdnem 10 millió, a 16 órás üléseknél pedig 17 ^ millió koronának megtakarítása igenigen lényeges, nem volna-e lehetséges, ha a nemzetgyűlés üléseit a régi képviselőházban tartaná, amely, azt hiszem, kevés átalakítási költséggel erre alkalmassá volna tehető. Mikor az ország minden részéből azt kívánják és a kormányzat is azon az alapon áll, hogy megtakaritásokat eszközöljünk, akkor azt hiszem, hog*y jó példával szolgálnánk akkor, ha igényeinket leszállitanók és nem fektetnénk bele olyan horribilis összegeket a nemzetgyűlés napi kiadásaiba, annak révén is, hogy a nemzetgyűlés üléseit a jövőben a régi képviselőházban tartanok. (Helyeslés balfelől.) Ezt igen megszívlelendőnek tartom. Ami a kiadások megtakarítását illeti, itt csak a dologi kiadások megtakarításának útjára lépnék és semmi körülmények közt sem lépek a személyi kiadások megtakarításának útjára. Nem akarok ennél a kérdésnél sem rátérni a részletekre, rá kell azonban mutatnom arra, hogy a nemzetgyűlés tisztviselői személyzete igenis erején túlmenő munkát végez. Különösen a számosztály ténykedésére ós munkálkodására hivatkozom. A számosztály személyzete nemcsak nemsok, hanem szerény véleményem szerint kevés. Pozitív tudomásom van róla, hogy a számosztálybeli tisztviselői kar munkáját a hivatalos órákon messze túlmenőleg is lelkiismeretesen és pontosan teljesiti. Nem volna tehát helyes, ha a számosztály személyzetét csökkentenénk. A másik kategória, amelyről beszélnem kell, a fogalmazói karon kívül a gyorsírók. Nagyon jól tudjuk azt, hogy milyen fáradságos munkát végez a nemzetgyűlés gyorsirói kara,
