Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
À nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi Junius hó 27-én, pénteken. 195 lehet jognak nevezni és amely nem alkalmas arra, hog\ külföldön olyan vélemény szilárduljon meg Magyarország felől, hogy itt vé re mégis csak békebeli állapotok vannak mégis csak demokratikus világ van (Bogya János : Senki nem kételkedik a magyar ko mány demokratikus voltában !) Azt hiszem, nagyon kételkednek. Én is kételkedem. Mindjárt megkezdem a kételkedést és megnyugtatom Bogya igen t. képviselő urat, hogy kéteikednek Franciaországban, kételkednek Angliában, még Olaszországban H sőt meg Törökországban is kételkednek benne, mert hiszen még Ázsiában is, ahol a törökök 70—80% a irni-olvasni nem tud Kemal pasa szükségesnek tartotta a választások tisz aságát akkép biztosítani, hogy titkos választójogot adott a török népnek. (Bogya János : Ezért nem tudta Törökországot konszolidálni, mert ezt csinálta! Nem az általános titkos a demokrácia kritériuma !) Én nem vitatkozom a t. képviselő úrral ebben a tekintetben, mert aki ezt a kérdést, a választójogot, nem a demokrácia kritériumának tekinti, azzal én nem szállok vitába, mert ez olyan alfája a demokráciának, amelyet vita tárgyává sem lehet tenni. Franciaországban ma az a helyzet — és Herriot kijelentette mindjárt első nyilatkozata alkalmával is — hogy a Ruhr-kérdést elintézi, a szovjetet elismeri, továbbá szakítani készül a Vatikánnal. Azoknak a t képviselőtársaimnak, akik annyira borzonganak az általános titkos választójogtól és a demokráciának ettől a kritériumától, azoknak figyelmébe vagyok bátor ajánlani azt. a csekély jelentőségű tényt, hogy Németországban a parlamentben 32 kommunista képviselő ül, a győztes Franciaország parlamentjében 31 kommunista képviselő van és hogy az összes parlamentekben nemcsak a szociáldemokrata képviselők, hanem azok halálos ellenségei, kommunista képviselők is ülnek, (Egy hang a baloldalon : Verekednek egymással Ij sot állandóan verekednek egymással és hogy ma olyan nagy átalakulás van a külpolitika tekintetében, amelyet nem is reméltek s amely minden államban feltétlenül be fog következni, amelynek be is kell következnie. Itt van Herriot nyilatkozata, amelyet a Matin legutolsó számában olvasok s amelyben Herriot dacára annak, hogy erős nacionalista ellenzéke van és, hogy minden lépését igyekeznek lehetetlenné tenni, mégis ebben a nyilatkozatában leköti magát a legdemokratikusabb kormányzat mellett és kijelenti azt, hogy Németországgal szemben megoldja a Ruhr kérdést, amennyiben Németországban nem fognak a nacionalisták a parlamentben megerősödni, vagy nem fogják magukat olyan lépésre elhatározni, amely Franciaország biztonságát veszélyeztetné. Igaz ugyan, hogy ebben a mondatban benne van a féltékenység és egyúttal a reménység is arra, hogy vájjon mi történik akkor, ha Németország megerősödik. Benne van azonban az is, hogy a mostani német kormánnyal feltétlenül meg fog egyezni gazdasági és pénzügyi téren és olyan atmoszférát fog bevezetni, amely éveken keresztül a békét és konszolidációt van hivatva szolgálni Európában. Kérdezem, hogy ma, amikor nem Poincaré, a mi halálos ellenségünk és nem Briand áll a francia kormány élén, hanem radikális szocialisták es társaik tartják kezükben a kormány rúdját, akik minden kérdést gazdasági és pénzügyi kérdésnek tekintenek, kérdem, hogy ezekkel a politikusokkal mennyivel más szerződést lehetett volna kötni, ha a kormány nem kötötte volna le magát az előbbi francia kormánnyal szemben a szanálási akcióval kapcsolatban. Mint köztudomású, a mostani francia kormány hallani sem akar a Cseh-Szlovák köztársaság mindenféle követeléseiről, egészen más politikai felfogást vall, mint vallottak elődei. Ebből tehát az következik, hogy a mostani kormánnyal feltétlenül lehet tárgyalni a kisebbségi jogokról, feltétlenül sokkal inkább meg lehet értetni Magyarország gazdasági nyomorúságát és feltétlenül erősebb szerződéseket lehet kötni. (Zsirkay János: Majd ha Bogya lesz a külügyminister, akkor jobban fog menni !) Mielőtt elkövetkeznék az, hogy Bogya Jánost üdvözöljem a külügyministerium élén, méltóztassanak megengedni, hogy a legkomolyabb es legnagyobb francia lapnak a Figarónak, egy közleményét ismertessem röviden, ami szintén nagyon érdekli a képviselő urakat. Miért? Azért, mert mióta Belitska volt honvédelmi minister ur elment, sem a külügyminister ur részerői, sem pedig a honvédelmi minister ur részéről abszolúte nem vagyunk informálva afelől, hogy katonai tekintetben tulajdonképen milyen erőviszonyok vannak Európában és forog-e most fenn veszély vagy sem? Amint méltóztatnak tudni, a Matin, a Journal és a Figaró heteken, hónapokon át irtak azokról a támadásokról, amelyek Besszarábia ellen készülnek Szovjetoroszország részéről, ugy hogy én ezt annak idején szóvá is akartam tenni, azonban a minister ur kívánságára ez nem történt meg. Hogy azonban ezek a készülődések tényleg folytak, azt a francia lapokból tényleg meg" lehet állapítani. Itt van az a cikk, amelyben hivatalosan megállapítja a francia kiküldött, aki elment az ottani helyzetet tanulmányozni, hogy jelenleg — tehát békében és nem háborúban — 67 divízió áll rendelkezésére Szovjetoroszországnak, amelyből 32 divízió aktiv és hogy ujabb divíziók felállítása állandóan nagy feladatát képezi a szovjetnek, 67 divízió ! Ennek fele körülbelül 3 és % millió embert jelent, akik fegyverben állanak és emellett nagyon sok olyan emberrel rendelkezik Szovjetoroszország, akik akármelyik pillanatban képesek a békét Európában megbolygatni. Nekünk, nézetem szerint feltétlenül törődnünk kell azzal, hogy mi történik Oroszországban és Közép Európában, mar csak azért is, mert Magyarország sorsát nem a belpolitikai eseménj T ek fogják eldönteni, hanem az, ami Európában történni fog. Ha Európában a béke felbomlik, akkor feltétlenül olyan krízis fog bekövetkezni, hogy egyenesen attól fog függni, hogy Szent István Magyarországa el tudja-e találni azi az utat, amelyen meg tudjuk szerezni a régi Magyarországot. (Zsirkay János : Lesz-e erős polgári front !) Én nem félek azoktí)l a tudósításoktól, amelyek szovjetpénzen kerültek be a francia sajtóba; lehet ugyan, hogy ezek a tudósítások a Figaróban nem is orosz pénzen láttak napvilágot, hanem a franciák tisztánlátása okozta ennek megjelenését, mindenesetre azonban legszükségesebbnek azt tartom, hogy nekünk ugy kell felkészülnünk erre az állapotra, — amely ugy látszik nem kerülhető el Magyarországra nézve, — hogy olyan belpolitikát kell bevezetnük. amely a legszélesebb néprétegek minden gazdasági es szociális igényeit kielégíti. Ha Magyarországon az önök által két évvel ezelőtt hirdetett s a Siurm-féle parlamenti almanachban is közreadott 31 pontból álló kisgazdapárti programmot beváltják és realizálják, akkor az ország lakossága, az a 7 és x / 2 milliónyi magyar feitéllenül olyan gazdasági és szociális helyzetbe kerül, hogy reményünk lehet ahhoz, hogy Magyarországot ilyen veszély nem fogja készületlenül találni. Én. aki állandóan a dolgozó magyar nép között járok és ügyes-bajos dolgaival törődöm, azokat elintézem, mindenütt azt hallom, hogy a magyar népnek minden vágya és állásfoglalása is attól függ. hogy milyen lesz a közigazgatás bánásmódja^
