Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
á nemzetgyűlés 308. ülése 1934. évi június hó 27-én, pénteken. 187 nem bommot az, hogy Magyarországon nincs népjólét, hanem nagyon szomorú valóság. Magyarországon ma, amikor a Széna-téren minden második nap tiz-tizenket éves gyermekeket ütnek el a ragyogó, virágfüzérekkel felékesített puha autók, olyan nyomorúság van, hogy például az alföldön, Csanádvármegyében, Torontálvármegyében, bizonyára Somogyvármegyében is ezrei es ezrei vannak a mezőgazdasági munkásoknak, cselédeknek, akik nem képesek az alsó fehérneműt megvásárolni maguknak a nyomorúságuk miatt, amelyben leiedzenek. Amikor ilyen állapotok vannak, hogy Lafontaine-nek, a nagy francia Írónak a boldogság ingéről irt világhírű meséje valósul meg Magyarországon, ugy hogy már pályázatot kellene hirdetni arra a szántó-velőre, iparoslegényre, hivatalnokra, sokszor még kisgazdára is öt holdon alul. aki a boldogság ingét fel tudná venni magára, akkor igazán nagy feladatokat vállal magára és kellene, hogy megoldjon az a ministerium, amelynek homlokán ilyen gyönyörű kitétel van, mint név feljegyezve : magyar királyi népjóléti- és munkaügyi ministerium. Azt gondolom, hogy ezt a gyönyörű feliratot, ezt a sokat igérö címet a magj^ar királyi népjóléti és munkaügyi ministerium nem érdemli meg Inkább Dantehoz kellene visszamennie a középkorba és a nagy olasz költőtől el kellene kérnie a pokol feliratát, amely szerint azok, akik ide bejönnek, hagyjanak fel minden reménnyel : lasciate ogni speranza. Miért ? Mert képviselőtársaim közül már többen mondották el interpellációikat a száz százalékos hadirokkantakról, akik közül egyiknek mindkét lába le volt vágva s egyik szemére vak volt és nem tudott magának és három gyermekének egy szobás lakást szerezni, ugy hogy kéirytelen volt a Duna hullámaiba vetni magát. De élete tragédiája ott is kisérte, nem tudott meghalni, nem engedték. Egy becsületes magyar rendőr utána ment és kihalászta. Átadták újra annak az életnek, amely számára inkább nyomorúságnak, mint igazi életnek nevezhető. (Pikier Emil : Ugy kell neki, miért nem lett kormányfőtanácsos ! — Kuna P. András: A minister az oka!) Amig hétről hé re a Chronik skandalös ujabb történeteit Írhatja a sajtó, hogjr emberek dobják el az életet, mert nem tudnak valamilyen lakást kapni, asszonyok és leányok dobják le magukat az emeletről, mert ki akarják őket lakoltatni lakásukból, amig hétről-hétre tra gédiák véres nyomai festik meg ezt a nemzetközi fővárost, addig ennek a ministeriumnak sok felséges feladata van, megszüntetni a tragédiák okait, vagy pedig egy feladata van, bezárni kapuit, megszüntetni működését. Minthogy két vagy talán több esztendő, amely óta ez a más ministeriumokból kiszabdalt, összetákolt ministerium folytatja a maga sivár, tartalmatlan, eredménytelen, szánalmas vergődését, arról győzött meg engem, hogy ez a ministerium, bár egyházamnak egy ragyogó főpapja ül a ministeri székben, akit nemcsak ministeriális kötelességérzete késztet arra, hogy nagy alkotásokat hozzon létre, hanem akit még a katolikus egyháznak a keresztény felebaráti szeretetre vonatkozó alaptétele és etikája is rákényszerít erre, még sem tudott eredményt elérni, nem tehetek egyebet, minthogy felkérjem ót, ugy is, mint ministert, ugy is, mint kalocsai nagyprépost, hozza meg azt a nagy áldozatot ennek a szegény országnak, hogy javaslatot tegyen a kormánynak a ministerium működésének megszüntetésére, és az egyes ministeri hivatalnokok, segédhivatali alkalmazottak, számvevőségi tisztviselők, akik mellette működnek, vonuljanak vissza azokba a ministeriumokba, amelyekből annak idején elvétettek. (Barthos Andor: így emeli a tekintélytiszteletet a képviselő ur?) Azt hiszem,' hogy a tiszteletben nem esett csorba. Én igazán az önök lelkiismeretéhez szólok, akik azt az előzékenységet tanúsítják velem szemben, amelyet honorálni fogok, hogy meghallgatják felszólalásomat, amikor ezt a táblázalot bemutatom és az önök figyelmét felhívom erre, azt kérem önöktől, akik befolyásos képviselők, olyanok, hogy ha valamit mondanak, a kormány azt elfogadja. (Könyves Lajos : Négy ev óta még most sincs lakásom ! — Zsirkay János : Nincs súlyod a pártban ! — Zaj.) Akiknek akarata kormán3'rendeletté varázsolódik át, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák illetményeinek táblázatát méltóziassanak átolvasni és megállapítani, hogy ezek a számok, amelyeknek es k utolsó tételeit leszek bátor felolvasni és elmondani, nem olyanok, amelyek a magyar hadirokkantakat és az ő házuk népét megnyugtathatná. (Mozgás.) Méltóztassék elhinni, hogy talán én sem vagyok imperialista a szónak olyan értelmében, amilyenben Kállay Tibor képviselő ur szeretné — ugy látszik — hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársam imperialista legyen, hogy^t. i. a külföld felé kellemetlen színben tűnjék fel. Mindig gondolnunk kell azonban aria, hogy Qgy nemzetnek nemcsak katonai, de fizikai, táisadalmi, szociális ellenállása is attól függ, hogyan látja és tapasztalja a háborúban mutatott fáradságának és önfeláldozásának méltánylását. És hogyan remélie az a szegény magyar nép azt, hogy egy elkövetkezendő háborúban — hiszen : si vis pacem, para bellum, ha békét akarsz, háborút kell csinálnod — amely mindig Európa felett lebeg, adandó alkalommal, amikor olyan törvényeink vannak, amelyek értelmében kénytelenek vagyunk zsoldos hadsereget tartani, akkor majd társadalmi utón fogja magát megszervezni és fog olyan erőt mutatni, amelynek eredménye álmaink megvalósulása az integer Magyarország lehet. Amikor azt látjuk, hogy a 25°/ 0 erejéig hadirokkant altiszt évi járuléka 72.000 korona, tiszté és önkéntesé pedig 144.000 korona, az 50%-os rokkant évi járuléka, legénységi állományban 216000 korona, altiszt, iparos, kereskedő, gazdáé 324 000 korona, tisztnek és önkéntesnek 412 000 korona. Hetvenöt százalék erejéig legénységi állományban levőnek 635.000 korona altisztnek, iparosnak, kereskedőnek és gazdának 944.000 korona, tisztnek és önkéntesnek 1,260.000 korona. Száz százalékos hadirokkantaknak, tehát aki teljes keresetképességét elvesztette, legénységi állományban valónak 1,440.000 korona, altisztnek, iparosnak, kereskedőnek, gazdának 2,160.000 korona, tisztnek, önkéntesnek 2,880.000 korona. Az özvegyi járadék pedig a legénységi állomány után évente 144000 korona, altisztnek, iparosnak, kereskedőnek, gazdának 216.000 korona, tiszt és önkéntes után pedig 288.000 korona. Hadiözvegyeknek gyermekei után a nevelési pótlék pedig a legénységi rokkantak járadékának egytizede, vagyis 36.000 korona, az özvegyi járadék pedig 36.000 korona. A szülőtlen árváknak, tehát akik apjukat, anyjukat elvesztették a háborúban, legénységi állományúak után 145.000 korona a járadéka, tiszt vagy önkéntes után 215.000 korona. Hátramaradt szülőknek, legénységbeli állományú gyermekek után, t. i. akik minden gyermeküket elveszítették, aki családfentartó volt, — benne van a rendeletben, — ebben az esetben 57.000 koronát, tiszt és önkéntes után pedig 180.000 koronát kap a szülő. Hogy milyen csekély összegről van szó, vagyok bátor az önök figyelmébe ajánlani, íio.uy hadirokkant tiszt és közlegény összesen 64 és 561)00 között van Magyarországon. (Erdélyi Aladár : 76-000!) Hivatalos adatokat olvasok fel, kételkedés kizárva képviselőtársam, ez hivatalos adat. Hadiözvegy 50—60*000 között van, aiyátlan, anyátlan hadiárva pedig 102 235 van, ezek hivatalos számok.
