Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
188 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. A hivatalos kimutatás szerint olyan kevésről volna j tulajdonképen szó, — nem milliárdokról és milliárdokról, — hanem kívánatos volna, ha egy magasabb illetménytáblázai állapíttatnék meg és én végtelenül csodálkozom ugy az igen t. kormányelnök úron, mint a népjóléti minister úron, hogy ők nem tűdiák annak jelentőségét, hogy egy háború, két forradalom és kommün után mit jelent az, a válságos idők rokkantjait és nyomorultjait ilyen fizetésekkel kielégíteni, amely fizetések csak a humor birodalmába valók, mert hiszen ha az egy hónapra szóló illetményét valaki megkapja, egy nap alatt kell, ho y elköltse egész illetményét, ha egy nap jól akarnak lakni, (Erdélyi Aladár: Most száz százalékkal emelik !) Ha én akár Franciaországra, akár Angliára, akár a legyőzött Németországra hivatkozom, mindenütt azt fogják tapasztalni, hogy mindenütt a legmesszebbmenő jóléti elbánásban részesítették azokat, akik a világháborúban résztvettek. Különösen Angliára hivom fel az igen t. kormány figyelmét, amely ország például kimondotta, hogy földreformot csinál és a földreformnak minden előnyét kizárólag azoknak a férfiasnak tartja fenn és azoknak biztosítja, akik a világháborút végigharcolták. Ugyancsak ilyen intézkedések történtek a győztes Franciaországban is, ott nem is egy pakli gyufával, nem jelentéktelen összegekkel, nem egy kiló vagy másfél kiló hus árával fizették ki ezeket az embereket, hanem olyan értékkel, olyan összeggel, amely alkalmas arra, hogy a valóban megrokkantak valóban meg tudjanak élni belőle. Ez csak arra való, hogy eszébe juttassa az embernek egy világhírű francia leslő kepét, amely a kommün alatt ki volt állítva Budapesten, amikor összeszedték ezeket a kepéket. 1871, ez volt a festmény címe és ábrázolt egy francia katonát, akinek eg} T ik lába hiányzik s kezében egy sipládát tart. Annak a képnek levegője és hangulata olyan komor, olyan szomorú volt, hogy minden kommentár nélkül megérezte a még nem francia is azt, micsoda tragédia van abban, hogy a legyőzött Franciaországnak akkora óriási járandóságokat kellett fizetni Németország számára. Nem adhatott téllábu hadirokkantjának mást, mint botot és sipládát a kezébe. (Yanczák János: Itt meg kap egy koldustarisznyát meg egy botot ! — Lendvai István : A rokkant bankoknak adtak minden hitelt ! — Erdélyi Aladár : Most van épen tárgyalás alatt és lOO/o-ról van szó 1 — Zsilinszky Endre : Mi meg fogjuk szavazni ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Egyelőre lOO'Vo, majd lesz több is ! - Zsilinszky Endre : Az is nyomorúság i — Szabó István [nagyatádi/ föl dinivel ésügyi minister : Tudom, elismerem. —- Zsilinszky Endre : Legeslegelől, még a tisztviselők előtt kellett volna ezeket kielégíteni! Szeder Ferenc: Hazugságokkal áltatják már a háború óta a rokkantakat. — Pikier Emil : Van itt pénz elég, csak onnan kell venni, ahol van !) Elnök : Csendet kérek képviselő urak I Kiss Menyhért : A népjóléti ministeriumról lévén szó, utaltam már arra . . . (Szabó István [nagyatádi ) földmivelésiigryi minister : Csak onnan ve'szszük, ahol van ! — Pikier Emil : De nem eleget ! — Szabó István [nagyatádi) földmivelésüg-yi minister: De ahol nincs, onnan nem vehet senki!) Méltóztassék megengedni, hogy közben én is elmondjam gondolataimat. A népjóléti minisSeriumról lévén szó, arról a ministeriumról, mely olyan forgalmat visel a homlokán, amely valósággal* nincs realizálva Magyarországon, át kell térnem most már egv konkrét adattal ismét arra a másik nagy égő sebre, amelyet lakáshivatalnak és lakásellátásnak neveznek és az önök figyelmét fel kell hívnom a múlt esztendőben a nemzetgyűlés előtt lefolytatott ama tárgyalásra, melyet a budapesti lakásépítésre vonatkozólag folytattunk le, ahol az igen t. kor'•.. évi június hó 27-én, pénteken. I nr.'ny előzékenységéből a népjóléti ministerium megnyitotta az állam pénztárait a budapesti pénzintézeteknek, nagybankoknak és nagyvállalatoknak vezérigazgatói előtt és igen jelenteken} 7 , óriási öszszegeket engedett át építési célokra azzal az indokolással, hogy máskép Budapesten az építkezések nem kezdődhetnek meg, csak abban az esetben, ha jegyintézeti hitelek állanak kellő mennyiségben rendelkezésre. Már akkor igen t. kisgazda képviselőtársaim, rámutattunk mi, akik nem járunk csizmában és nem vagyunk tényleges kisgazdák, csak ugyanilyen apáknak méltatlan gyermekei, arra, hogy önöknek erkölcsi kötelességük volna a kormánynak Budapestet favorizáló ezzel a javaslatával szemben azt mondani, hogy mindaddig amig Magyarországon a házhelyhez juttatott munkások, kisgazdák és kisemberek nem kapnak jegyintézeti támogatást, hogy érte anyagot vásárolhassanak, faanyagot szerezhessenek, hogy lakásaikat felépíthessék, a budapesti bankigazgatónak jegyintézeti hitel nem állhat rendelkezésére. Ez egy olyan erkölcsi tétel, hogy ezt el kellett volna fogadni, mert ha Magyarországon valaki épilhet épületeket, akkor természetesen jegyintézeti hitel nélkül elsősorban a budapesti nagyipari vállalalatok, nagy üzemek és budapesti nagy bankok tehetik ezt meg. Természetes, hogy ezt nem kell magyarázni, mert hiszen az érték náluk van, mert hiszen a magyar korona Budapestről intézett leromlásának óriási jövedelmét a magyar bankok, a magyar bankvállalatok felezték le, mert a háborúnak konjunktúráját és a forradalmaknak gazdasági és pénzügyi konjunktúráját kizárólag ezek a nagy vállalkozások szedték le és ezek a nagy vállalkozások gyűjtötték össze trezorjaikban. Ezzel szemben ott áll a nincsteleneknek, mezitlábosoknak, kisembereknek és kis exisztenciáknak egész tömege, mondhatom milliói, akik semmifele, se erkölcsi, se anyagi támogatást lakás építésekre vagy más dolgok megszerzésére nem kaptak. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Az igen t. túloldal ama tagjai, akik mondom születésüknél, vérségüknél és foglalkozásuknál fogva meg kellett volna, hogy érezzék ennek a kérdésnek szociális jelentőségét, nem érezték meg. (Kuna P. András : Nagyon is éreztük azt !) De nem szavaztatok András! Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy a képviselő urak egymást itt, mint képviselő urak szólíthatják csak meg ! Kiss Menyhért : Igen t. kén viselőtársam, ennek a kérdésnek jelentőségét, a falunak és agrár társadalomnak és agrár érdekeltségnek ezt az óhajtását, ezt a kívánságát nem érezték meg. Igenis létrejött ez a törvény és most, hogy áll a törvény végrehajtása. Bátor leszek felolvasni annak a ministeriumnak egyik vezető államtitkárja nyilatkozatát, hogy az önök által megszavazott milliárdok és milliárdok hova fordíttattak és hogy épültek-e ezekből a milliárdokból Budapesten házak épültek-e vagy nem? Mit mond a kérdéses államtitkár ur'7 Azt mondja (olvassa) : »Megfelel a valóságnak az, hogy igen nagy vállalatok elkéstek az építkezésekkel. így járt a Ganz-gyár, amelynek már megtörtént a besorozása 62 lakás építésére és engedélyeztünk is e célra 3.3 milliárdot a Fidér-utca és az Ezrenesutca sarkán tervezett öt emeletes bérház építkezéséhez. (Zsirkay János:„És a nincstelenek nem kaptak egy fél fillért sem ! Ok gyúrták volna maguk a téglát, csak adott volna nekik az állam egy pár ezer koronát, de még ennyit sem kaptak !) hozzá sem ,fogott. Áll ez a Magyar Pesti Kereskedelmi Bankra is,
