Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. 1Ö5 képviselőtársaimnak nincs módunkban ebbe a ritka szent könj^vbe beletekinteni. Ez feltétlenül házszabályellenes. (Erdélyi Aladár: Ott fekszik az asztalon !) Elnök: A képviselő ur az 1923/24. évi költségvetésről mondja ezt ? Kiss Menyhért : Igen ! Elnök: Intézkedtem mindjárt az indemnitási javaslat tárgyalásának elején, hogy ez a Ház asztalára tétessék le. Ma is ott van. (Felkiáltások jobbfel öl : Nem tudja őazllj Kérnem kell a képviselő urakat, hogy mielőtt ilyesmit állítanak, méltóztassanak állításuk valódiságáról meggyőződni s csak ha meggyőződtek arról, hogy az a valóságnak megfelel, akkor méltóztassanak állításaikat megkockáztatni. Azért vagyok kénytelen figyelmeztetni erre a képviselő urat, mert ez az elnöki intézkedések hatáskörébe tartozik és igy ezzel elnöki intézkedést tett a képviselő ur kritika tárgyává. Szükségesnek tartom a képviselő ur figyelmét ismételten felhívni arra. hogy ha ilyet méltóztatik a jövőben állítani, méltóztassék megelőzőleg meggyőződni arról, hogy állítása alapos-e, vagy nem ? (Helyeslés a jobboldalon ) Kiss Menyhért : Tudomásul veszem az elnök ur felvilágosító szavait, mg kell azonban jegyeznem azt, hogy ha minden mentelmi ügyet, amely az egyes képviselőkkel kapcsolatban előfordul, szükségesnek tartanak kinyomatni és szétosztatni, mielőtt tárgyalására kerülne a sor és ha a házszabályok rendelik, hogy meg kell ezt tenni, annál inkább meg kell tenni egy ilyen rendkívül fontos költségvetésnél, mert hiszen ezt nekünk hetekkel előbb kezünkbe kell vennünk, alaposan át kell tanulmányoznunk, szükségünk van megelőző költségvetések példányainak beszerzésére, ministeri rendeleteknek és kormányrendeleteknek áttekintésére, amelyekre utalás történik a költségvetésben, szóval nagy szellemi munkát kell ki Sejtenünk, amely szellemi munkát azonban nem tudjuk kifejteni, ha ez a költségvetési tervezet nem áll rendelkezésünkre. Tudomásul veszem most, hogy itt van az az egy példány a Ház asztalán. (Lendvai István : Reggel miért nem kapta meg Strausz? Szóvátette!) De mi történik akkor, ha elveszem ezt a példányt és beszédem közben tanulmányozni kezdem. (Erdélyi Aladár : Rá van nyomtatva, hogy kivinni nem szabad ! — Lendvai István : Ityennel tréfálkoznak az ország pénzén !) és ha a 245 képviselő mind maga akarja a kezébe venni ? Mit fogunk csinálni akkor ezzel az egy példánnyal ? Hiszen ha már kinyomattak egy vagy két példányt, nagyon kevés különbség lett volna a között az összeg között, amelyet egy példányért fizettek ki és a között az összeg között, amennyiért mondjuk 300 példányt kellett volna megvásárolni, minthogy csak a papirost és a nyomdai munkálatok bérét kellett volna megtéríteni. De bocsánatot kérek, alkotmányjogi szempontból, amikor számadásról, pénzről, adófillérekről, a dolgozó nép filléreiről való elszámolásról van szó, nem kell kímélni a költségeket és a képviselőket abba a helyzetbe kell hozni, hogy bele tudjanak tekinteni a dologba, komolyan tudjanak vele foglalkozni, kritikát tudjanak gyakorolni, hogy igy lelkiismeretesen tudjunk beszámolni választóinknak arról, hogy azt a megbízást, amelyre minket elküldöttek ide, lelkiismeretesen gyakoroltuk és mindent megtettünk, hogy azt gyakorolni tudjuk. Én azonban megállapítom, hogy most már nem is tudok ebbe beletekinteni, nem tudom áttanulmányozni és igy természetesen azt az indemnitási javaslatot, amelyben utalás történik erre a költségvetésre — az összeg is meg van nevezve — a magam részéről lelkiismeretem szerint el nem fogadhatom. Az elhangzott beszédek közül, amelyek az indemnitási vita folyamán itt felcsendültek — talán azt lehetne mondani a túloldali urak sem fognak ellenvéleményt nyilvánítani — Griger Miklós t. képviselőtársam megállapításai olyanok, amelyekkel röviden foglalkozni szükségesnek tartom. Griger Miklós t. képviselőtársam beszédében különösen az tetszett nekem, hogy ő megállapította azt, hogy ennek a két esztendős keresztény kormányzatnak az a tragikus hibája, felelősségteljes nagy mulasztása, hogy keresztény jelszavakat hangoztatott, keresztény etikai felfogást hirdetett, hogy bevisz a politikába, a széles néprétegeknek épugy, mint a keresztény középosztálynak, az értelmiségnek ehhez a kereszténypolitikának kötötte a reménységét, ebben őket azonban most teljes csalódásban hagyta, (Lendvai István : És nyomorban !) mert köztudomású tény, hogy a mostani gazdasági és pénzügyi viszonyok között a legzüllöttebb és legrettenetesebb anyagi helyzetben épen a magyar értelmiség szenved. Még nagyobb természetesen a dolgozó néprétegek csalódása , a dolgozó néprétegek, a nagy néprétegek, a milliók szintén abban a csalfa illúzióban ringatták magukat, hogy a keresztény jelző és keresztény jelszó nem maradt csak nagy ideál, nagy gondolat, hanem gyakorlati politika porondjára is átviszik és szomorúan látják most, hogy ebből a keresztény politikából abszolúte semmit meg nem valósitottak. Ez mindenesetre nagyon tragikus dolog és a mostani kormányzst tragikus felelőssége, mert nem lett volna szabad neki ezeket a jelszókat hangoztatnia, nem lett volna szabad a keresztény felfogást hirdetnie, talán már akkor azzal a feltevéssel, azzal a hipotézissel, amelyet nem hangoztatott ugyan, de hiszen előrelátó államférfiaknak kellene tudniok, hogy valamit meg tudnak-e valósítani, vagy nem, hogy ebben a tekintetben kénytelenek későbben a nagy néptömegeket kielégittetlenül hagyni. A ministerelnök urnák összes, ugy itt a nemzetgyűlés színe előtt, mint az ország különböző városaiban, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Budán, Balassagyarmaton tett kijelentései mind nem egyebek, mint egy periodikus vonal. A legelső megnyilatkozásnál, a hódmezővásárhelyinél még hirdeti a gazdasági poziciók megszerzését, de azután decrescendo vonalban állandóan mindig kevesebbet és kevesebbet hirdet a keresztény elvekből, hogy azután végződjék ..(Mozgás a jobboldalon. — Lendvai István: Önök is keresztény jelszavakkal jöttek és most nevetnek rajta ! — Kuna P. András : De kisajátították a kereszténységet. — Lendvai István : Mi sem a panamákat, sem a siberokrációt nem tartjuk kereszténységnek !) Elnök : ("sendet kérek, képviselő urak. Kiss Menyhért: . . . hogy végződjék az igazán tiszta keresztény és idillikus Budán, budai polgárok között annak kijelentésével, hogy azok a politikusok — és épen a kormányt támogató Wolff Károlyék elsősorban, akik még mindig azon az állásponton vannak, hogy valóban realizálni kell a keresztény igereteket és jelszavakat, — ezek szektáriusok és szakadárok, s ezekkel szemben nincs más ut a boldogulására, mint az a bizonyos arany középút, illetve a szélsőbaloldali és a jobboldali szélsőséges elemek között 40—50 fok szög alatt egy olyan vonalnak a megállapítása, ameiy legjobban megfelel az orsiág érdekeinek. Teljesen igazat adok a ministerelnök urnák abban, hogy megváltozott a politikai meggyőződése két esztendő alatt. De akár gróf Bethlen Istvánnak, akár Herriot-nak, akár Macdonaldnak, vagy Mussolininak hívjanak is egy politikust, s ha megváltozik a meggyő^ődése, mas meggyőződésre, más felfogásra jut kormányzat közben részben gazdasási, részben pénzügyi szempontból, ez teljesen érthető,— mert nem kell hivatkoznom önök előtt a nagy német politikusra, aki azi mondotta,