Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. 1?9 tása — mint eddig történt -~ megszűnik és az állam tintán és aktapapiroson kívül semmi egyéb irodai rekvizitumot nem bocsát a tisztviselők rendelkezésére. Ez megint antiszociális intézkedés abból a szempontból, mert a legeslegkísebb embereket sújtja, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a legtöbb irodai szert nem a ministeri tanácsos urak fogyasztják, hanem a legtöbb írószernek fogyasztása a kisembernek, a kistisztviselőnek a kötelessége. Ennek következtében az illető kistisztviselő most még azonfelül, hogy illetményei legjobb esetben is csak az eddigi illetmények kereteiben maradnak, elüttetik attól, hogy a délutáni foglalkozásokkal valamit pótolhassanak s egyúttal teher hárul rájuk s ez az ujabb teher az Írószereknek saját zsebükből való pótlása. Én ezt a rendszert az államháztartás gazdaságossá tételének figyelembevételével ugy tudnám rendezni, hogy külön prémiumot tűznék ki azok számára, akik az állami írószerekkel lehetőleg takarékosan tudnak bánni és azt hiszem, hogy az ilyen prémiumos rendszer ugyanazt az eredménj^t éYné el, mint amelyet ez a javaslat céloz, hogy t. i az irodák dologi kiadásai lehetőleg csökkentessenek. Én azt hiszem, hogy ilyen prémium-rendszerrel, anélkül, hogy a tisztviselők zsebét külön megterhelnek, elérnők ugyanazt a célt, amelyet a kcrmányzat el akar érni. Az eddigi felszólalók, akik a tisztviselőkérdéssel foglalkoztak, nem foglalkoztak speciell a tanárok helyzetével, épen ezért kötelességem ezt a problémát itt újra szőnyegre hozni, bár már többizben volt alkalmam erről beszélni. Régebben a tanárok illetményei teljesen azonosak voltak a birák illetményeivel. A birák és tanárok csoportja mint két olyan tisztviselőcsoport tekintetett, amelyeknek mellékfoglalkozásuknincsen, amelyeknek tudományos, illetve más szempontok szerint különleges működést kell kifejteni, s ennek következtében ezeket a kategóriákat az anyagi gondoktól fokozottabban meg kell védeni. A legutóbbi közoktatásügyi javaslat tárgyalása alkalmával a nemzetgyűlésnek úgyszólván egyhangú bizalma nyilvánult meg a tanárság iránt és ez az eg3 r hangu bizalom oda törekedett hogy a tanárok anyagi helyzetének lehető megvédését" követeljék a kormánytól. A kulluszminister ur. aki ugyan erre vonatkozólag ígéretet nem is tett, azonban mégis némi hajlandóságot mutatott. Hajlandóságot mutatott abban az irányban, hogy visszaállítják azt a régi rendet, hogy t. i. a tanári fizetéek és a birói fizetések a lehetőség szerint egyenlők legyenek. Ez a rendelkezés azonban a most előttünk fekvő javaslatból teljesen és tökéletesen kimaradt. A tanárok ma is ugyanabban a helyzetben vannak, mint amelyben eddig voltak, semmi, de semmi sem történt az ő anyagi jólétüknek fokozottabb biztositására és azok a reménységek, amelyeket a középiskolai javaslat tárgyalása alkalmával a tanárok a nemzetgyűlés akkor megnyilvánult felfogásához fűztek, ezúttal is teljeseu füstbementek. Én kötelességemnek tartom, hogy a kormánynak ezt a pt obiémát nyomatékosan figyelmébe ajánljam, mert a tanár munkája nem öncélú munka. A tanár mu,nkája a jövő generáció megalapozását célzó munka. Én tudom azt, hogy egy bírói ítéletet meg lehet felebbezni, egy birói íteletet a felsőbb fórumon meg lehet változtatni, módosítani avagy javítani, ellenben egy- tanár munkáját megfelebbezni, javítani képtelenség, mert egy tanár munkája örök időre rajta hagyja bélyegét' azon a generáción, amelyet nevel s ennek következtében az ő munkája — ha szabad ezt a kifejezést használnorn — még sokkal fontosabb mint a birói funkció. Épen ezért a tanári munkának jobb megbecsülését ezúttal is a kormány szives figyelmébe ajánlom. De van itt egy másik kérdés i-, amely teljesen figyelmen kívül hagyatott. Eddig a tanároknak u. n. ötödéves pótlékra volt igényük. Minden ölesztendei szolgálat után — és pedig többször ismétlőleg — 100—100 forint jött az ő fizetésükhöz mint egy a nyugdíjba is beszámítható pótlék. Ez az ötödéves pótlék alkalmas volt aira, hogy az egyre növekvő drágaság mellett a családos tanárok életfentartását megkönnyítse. Ez a pótlék pl. egy 25 éve szolgáló tanárnál a békeidőben 1000 aranykoronát tett ki, amely ma 17 és fél millió papirkoronának telelne meg; ehhez a tanárságnak törvényes és szerzett joga volt. Én végtelen sajnálattal látom, hogy annak ellenére hogy a tanárság az ötödéves pótlék visszaállítását, illetőleg annak a törvény alapján való folyósítását évek óta követeli, ennek rendszere az első háborús fizetésrendezéssel kapcsolatosan teljesen kimaradt és mióta a háborús segély és a drágasági pótlékok rendszere bevezettetett, azóta a tanárok ötödéves pótléka teljesen figyelmenkivül hagyatott. Most sem látok ebben az aranyparitásos költségvetésben semmit arról, hogy ez az ötödéves pótlék ismét rendszeiesittetnék vagy visszaállíttatnék, ha csak olyan százalékos arányban is, amilyen százalékos arányban a többi fizetések visszaállíttattak; amely ugyan nem felel meg annak a célnak, amelyre a' ötödéves pótlék alapitt dott, de mégis elismerése volna a tanárság e szerzett jogának. Az ilyen szerzett jogok megszüntetése végtelen veszéllyel fenyeget és szerintem teljesen helytelen. A harmadik szempont, amely a tanárságot ugyancsak bántja, az, hogy a kötelező heti 18 órának heti 21 órára való felemelése terveztetik. Számtalanszor elmondottuk ezt már és nekem alkalmam is volt többször megállapítani, hogy az a heti 18 óra a tanár munkájának csak egy részét képezi. A tanárok munkájának, működésének nem teljességét jelenti az a heti 18 előadási óra, mert ezenkívül végtelen sok egyéb tanári funkció is van. Ilyen pl. a dogozatok javítása, az órákra való előkészület, — amely különösen a fizika- és matematikatanároknál jelentékeny időt vesz igénybe — ilyen továbbá az osztályfőnöki működés, amellyel szintén jár nagymennyiségű és időrabló munka ; azonkívül sokszor fegyelmi esetek és hasonlók kivizsgálásával ann} T i munkál raknak a tanárságra, amely a heti 18 óránál jelentékenyen többet tesz ki. Itt van azután még az egyes ifjúsági egyesületek vezetése, bizonj'os rendszeresen megismétlődő iskolai tanácskozásokon való részvételek, amelyekre fordított munkaidőt ha hozzávesszük az előadási órák számához, kiderül, hogy a tanár munkája még a tisztviselő munkájánál is sokkalta több időt vesz igénybe, «Barthos Andor :, Az már nem! A tanároknak szünetjük is van !) Én benne éltem ! (Barthos Andor : Én is !) ennek következtében hivatott vagyok arra, bogy véleményt mondjak. Meg vagyok arról is győződve, hogy amig a tanárnak előadási óráján minden idejét teljesen erre a munkára kell fordítania, addig a többi tisztviselőknek nagyon sok mindenre telik idejük hivatalos működésük közben. Az a kéthónapi vakáció csak részben mondható kedvezménynek, mert hiszen hatheti szabadságot más tisztviselőágakban is kapnak. Itt tehát csak egy nagyon csekély differenciáról lehet szó. Ez a tanári vakáció fO hetet tesz ki, de hasonló rangosztályban álló tisztviselő is vindikálhat magának hatheti szabadságot. Tehát itt tulajdonképen arról a négy hétről van szó, amellyel a tanár többet kapna. De ne méltózztassék el lelejteni, hogy ennek is megvan a mára ara azokban a bizonyos felvételi vizsgákban, javítóvizsgákban és befejező munkákban, anyakönyvezésben, bizoiryilvanykiállitásban, évi jelentéseu megírásában, a értesítő munkájában, ugj'hogy valami nagyon sokra nem lehet tenni azt a differenciát, ame y ezen a címen hárul a tanárságra, mint többlet. De a legutóbbi javaslat tárgyalásával kapcsolatosan itt több szónok fejtegette.
