Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

172 A nemzetgyűlés 308. illése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. ihiény megnyugtatására és arra kell törekednie, hogy az adóztatás demokratikus legyen, ami igazságot, arányosságot, egyenlőséget követel a teherviselésben az egész vonalon. Épen ezekből a szempontokból ide kell hoznom egy adónemet. Ez a társulati adó. A társulati adót az 1922 : XXIV. te. létesí­tette. A törvény a mérlegekre, a pénzintézetek, nagyvállalatok mérlegére bazirozza a társulati adó kivetését, az igazság szolgálata érdekében előre kell bocsátanom, hogy nagyon magas a kulcsa a társulati adónak. Félelem lepte meg a nagy intézeteket, a bankokat és a vállalatokat, mert a kulcs oly nagy, hogy belemarkol nemcsak a jövedelmekbe, hanem ezeknek a nagyintézetek­nek a vagyonába is. Menekülni akartak tehát ettől a nagy adótól. Tudjuk, hogy a háború alatt egész mostanig lángelméket a közélet alig termelt a tudomány terén. Egyedül a kereskedelmi, a kettős-könyvvitel tudománya a kivétel, a bevé­telek, a jövedelem megosztásának elkönyvelése tekintetében. Helytelenségéhez a jövedelem meg­osztásának az adótörvénnyel hozzáférni nem lehet. (Forster Elek : Azért vezették be az állami birto­kokon is !) Ez az oka annak, hogy a társulati adóból annyi sem folyik be, amennyibe ennek az adónak a kivetése és kezelése kerül. (Mozgás a jobboldalon.) Ezen a bajon segiteni kell. (Lcndvai István : Sok bajon kellene itt segiteni !) Én nem hibáztatom a társulati adó fizetésére kötelezett gazdasági tényezőket, mert az adókulcs túlságosan magassága elől akarnak menekülni. A kibúvó rendszer mellett rosszul jár a kincstár és nem alakulhat ki reálisan a részvények értéke, mert utánuk nem fizethetnek a jövedelem kényszeri­tett drágasága miatt az érdekelt intézetek meg­felelő nagyságú osztalékot. Ennek következménye jelentkezik a tőzsdén, különösen az értékpapí­rok árának folytonos hullámzásában, leggyak­rabban esésében. Azt hiszem, az egész nemzet­gyűlés elvárja a pénzügyminister úrtól, hogy a neki adott külön jogon revízió alá vegye az idé­zett szerencsétlen törvényt és olyan módon sza­bályozza a társulati adót, hogy az megfeleljen a társulatok, de elsősorban a kincstár érdekének, valamint az egyenlő adóztatás követelményé­nek. (Helyeslés a balközépen.) Előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Uta­síttassák a pénzügyminister, hogy az 1922 : XXIV. te. alapján rendszeresített társulati adónak 1923. évi kivetési eredményeiről, valamint a kivetés­nél felmerült kiadásokról, jogcímek szerinti rész­letezéssel a nemzetgyűlésnek legkésőbb ez év október 31-ig tüzetes jelentést tegyen.« (Helyes­lés a balközépen. — Lendvai István : Nem lesz belőle semmi !) Mikor tallózom pénzügyigazgatásunk nagy mezején és a buza-aranykalászok között oly sok konkolyt találok, tartozom a tárgyilagos kritiká­nak azzal, hogy elismerem, hogy a kormány a 250 milliós külföldi kölcsön realizálása körül máris igen szép sikereket ért el. Ez a siker reményt nyújt a nemzetnek arra, hogy pénzügyi tekin­tetben az országot talpra tudjuk állitani. De hangsúlyozom, hogy csak reményt nyújt, mert a remény csak ugy válhatik be, ha a pénzügyi programmot, amelyet a nemzetek szövetségével állapított meg a kormány, alá tudja támasztani olyan közgazdasági programmal, amelynek ki­munkálásával a külföldről bejövő aranypénz nem porlad el papírpénzzé, hanem megtöbbszörösö­dik. (Zsirkay János : Sajnos, erre semmi kilátás nincs a mai rendszer mellett !) Csak igy lehet eredményt elérni. Ezt a programmot nélkülözi nemcsak a nemzetgyűlési ellenzék, hanem az egész közvélemény. A pénzügyminister ur, a kereskedelemügyi minister ur és más gazdasági | minister urak nem egyszer felszólaltak a Ház­ban és igazán nagy diplomáciai ügyességgel mel­lőzték azt, hogy részükről a nemzetgyűlésen szó essék a gazdasági programmról. Nem adnak gaz­dasági programmot, hanem csak baziroznak. Fél­nek a felelősségtől. (Mozgás.) Attól félek, hogyha igy haladunk tovább, Ausztria sorsára fogunk jutni a külföldi kölcsönnel, (Mozgás.) mert az ipar és kereskedelem, sőt az egész gazdasági élet pang, programm, irányítás hiánya miatt. (Forster Elek : A mezőgazdasággal mi lesz !) Tanácstalan­ságból folyó kapkodás arra fog vezetni, hogy a 250 milliós arany külföldi kölcsönt egyszerűen fel fogjuk élni ép ugy, mint Ausztria felélte a maga első kölcsönét. Remélem, hogy e közgaz­dasági programmot, amelyre a külföldi kölcsönre a nemzetek tanácsánál felvett jegyzőkönyvek is kötelezik, a kormány még ennek az indemnitási vitának bezárása előtt elő fogja terjeszteni. T. Nemzetgyűlés ! Még a külpolitikáról és az alkotmányjogi kérdésekről kellene szólanom, de mellőzhetőnek vélem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy teljesen magamévá te­hetem egy képviselőtársamnak, Ernszt Sándor­nak, aki a kormánytámogató pártok sorából emelkedett szólásra, ezekben a kérdésekben el­mondott beszédét és az általa hangoztatott köve­telményt. Én is helytelenítem azt a titokzatos­ságot, amelyet nemcsak ez a nemzetgyűlés, ha­nem az egész ország tapasztal a külügyek irányí­tásában. (Kiss Menyhért : Nincs irányítás !) Ezt nem tételezhetjük fel ; kell, hogy a kormánynak legyenek elvei, de nem szabad, hogy azok titokban maradjanak a nemzetre nézve. Épen igy vagyunk az alkotmány kiépítésé­nek kérdésével. Ezt meg folyton huzzák-halaszt­ják. Ugy ez, mint az első nemzetgyűlés az alkot­mány kiépítésének jegyében hivatott össze, az alkotmány kiépítése volt a fő programm, de ez egészében csak programm maradt. Egyben mégis pótolnom kell t. Ernszt képviselőtársam felszó­lalásában foglaltakat. Ez pedig az, hogy a kor­mányzó urnák az államfői hatalom gyakorlására adott megbízatás időbelileg minél előbb elhatárol­tassék. Ez érdeke az országnak, érdeke a kormányzó urnák is, mert a mai helyzetben senkisem tud ben­nünket megérteni. Kifelé királyság van erősen ki­domborítva s ha kérdezik, hogyan állott elő az, hogy nincs királyunk, hogyan, miképen vagyunk be­rendezkedve, mikor jöhet el az az idő, amikor csakugyan teljességében helyreállítjuk a király­ság intézményét, azt kell mondanunk, hogy van egy kormányzónk, akinek megbízatása ad Graecas Kalendas tart. (Kiss Menyhért : A Nemzeti Újság azt irja, hogy : 11* Ottó király !) Ne komplikáljuk a kérdést. Ami nálunk van, arra nem tudunk feleletet adni, de nem tudunk példát találni az államok életében, mert ahol kormányzó volt, ott a kormányzói megbízatást mindig időben elhatá­rolták. Ez a megbízatás csak a szükséghelyzetből ered. Épen azért ideiglenes s mint ilyent időhöz kell kötni. Ez csak ugy maradhatott el, hogy az első nemzetgyűlés pszihéje nagyon különleges volt, abban az időben a forradalmi kedélyek még nem nyugodtak meg, nem volt meg az az érett meg­fontolás, amely az ily nagyfontosságú álíamjogi kérdés eldöntéséhez szükséges. Magának az első nemzetgyűlésnek a viszonyai is talán rendezet­lenebbek voltak, mint a mai nemzetgyűlésé. Ne méltóztassék megjegyzéseimet invektiváknak te­kinteni ; ne méltóztassék ugy gondolkozni, hogy én örömömet találom abban, hogy ilyen kérdé­sekkel, tűszurásokkal jövök. Ez tőlem teljesen távol áll. Egy irányban sem vezet engem ilyen célzat. Én a kormányzó ur iránt, mig ama magas közjogi állást betölti, tisztelettel, becsüléssel és bizalommal viseltetem, sőt tekintélyének alapjait

Next

/
Oldalképek
Tartalom