Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-307
160 A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. rek is belenyugodtak volna ebbe az egyességbe, de a képviselő ur volt az, aki felboxolta azokat az embereket. (Zaj. Elnök csenget) Én ebben a dologban soha Nagyatádi minister urnái nem jártam, nem kértem, hogy a földet egyiknek vagy másiknak kezére adják, tehát az a beszéd, amelyet a képviselő ur előbb mondott, valótlan rágalom, Ennyit akartam mondani. (Nagy zaj. —- Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Elnök : Milyen cimen kivan a képviselő ur szólani ? Szilágyi Lajos : Részint személyes megtámadtatás címén, részint félreértett szavaim helyreigazítása címén. (Zaj a jobboldalon — Mayer J ános : A kamarás ur meg van támadva. A kis ártatlan !) Elnök : Tessék. Szilágyi Lajos : El voltam készülve arra, hogy miután a többségi párt a saját vezérét meghallgatta abban a tekintetben, hogy engem durván sértegethet.. . (Mayer János : Maga beszél durvaságról % — Bessenyey Zénó : Nincs durvább ember a parlamentben, mint maga ! A parlament legdurvább tagja maga ! — Zaj.) Elnök : Bessenyey képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Szilágyi Lajos : .. . ugyanezek az emberek, amikor majd az ellenvélemény fejtetik ki, zúgni fognak, hogy még egy pár percig veszik igénybe a nemzetgyűlés idejét. (Nagy zaj.) A ministerelnök urnák csak ama kijelentéseivel kötelességem foglalkozni, amelyekben érdemileg belement a dologba. Elnök : Kérem a képviselő urat, nem méltóztassék most az indemnitási vitán kivül érdemben vitába szállani. (Horváth Zoltán : Félreértett szavait akarja megmagyarázni.) Bocsánatot kérek, az indemnitási vita a holnapi ülésre is ki van tűzve, ott érdemben szólhat hozzá a képviselő ur. Most azonban csak személyes kérdésben szólalhat fel. (Felkiáltások balfelöl : Holnap már nem szólhat hozzá érdemben ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : A részletes vitánál igen !) Szilágyi Lajos : Most már csak azt kérem az elnök úrtól, hogy a mondatom befejezését várja be. Elnök : A képviselő ur ne méltóztassék azt az agresszivitást, amelyet a egész Házzal szemben folytatott, az elnökkel szemben is folytatni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Én ezt ebben a székben semmi tekintetben sem fogom tűrni. (Rupert Rezső : Meg kell engedni, hogy megvédje magát. — Bessenyey Zénó : Ez nem védekezés. Ez provokálás. Kávéházi fixirozás. — Zaj.) Szilágyi Lajos: A t. ministerelnök urnák csak azokkal a nyilatkozataival fogok érdemben foglalkozni, amelyekkel engem személyemben megsértett, vagy amelyekkel azt a benyomást tette rám, hogy félreértette szavaimat és igy vele szemben, de természetesen az országgal szemben is, szavaim valódi értelmét helyre kell állítanom. A t. ministerelnök ur azzal foglalkozott legtöbbet, hogy én azt mondottam volna, hogy végleges megoldásnak minősitem azt, amit ő csinált. Meg kell magyaráznom szavaimat, hogy megértse a ministerelnök ur. Végleges megoldásnak tartom azért, mert most ment át a papírkorona számításról az aranykorona számításra, de másodszor azért is, mert a ministerelnök ur ebben a rendeletben nemcsak fizetési járandóságokat szabályoz július elsejére, hanem a ministerelnök ur ebben a rendeletben státust rendez, egész csoportokat áthelyez egyik fizetési csoport rendszerből a másikba. Ez a rendelet tömérdek előléptetést, előmozdítást, áthelyzést jelent, sőt degradálás is van ebben a rendelkezésben. Igenis, ez csak akkor lehetséges, amikor végleges szabályozás történik. Aki az egész évi június hó 26-án, csütörtökön. szöveget elolvassa, láthatja, hogy az egész szövegnek minden intézkedése végleges rendelkezés, tehát igenis ezt állitottam, de nem azzal a szándékkal, mint ahogy a t. ministerelnök ur gondolja vagy állítja, hogy ezzel magamnak a közalkalkalmazottak előtt népszerűséget szerezzek, hanem azért, mert ezt a lehető legelhibázottabb lépésnek tartom. Ha a t- ministerelnök ur átmeneti megoldásra gondol, akkor július elsejére, a legközelebb fenyegető dátumra kellett volna gondolnia, a mai drágaságnak megfelelően. Itt pedig megint csak nem a levegőbe beszéltem, hanem számjegyet mondtam a ministerelnök urnák: tizennégyszeresét kellett volna juttatni annak, ami 1923. július 1-én az alapfizetés volt. Én tehát ott is számokkal beszéltem, ahol az összehasonlításoknál kifogásaimat megtettem. Ha pedig egy képviselő számokkal beszél és bizonyít, akkor csak rosszindulattal lehet ráfogni azt, hogy beszél, beszél, de semmivel sem bizonyít. (Zaj a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur kitért t arra a megjegyzésemre is, hogy nagy eltolódás volt az előmeneteli kérdésekben és igenis, állitotta, hogy ma. mindenki magasabban van, mint ahogy kellene lennie. Itt nekem nagyon könnyű megmagyarázni a szavaimat; megint csak tényekkel válaszolok. Egyszerűen magyarázatát adom annak, amit mondtam, azzal, hogy ha a ministerelnök urnák ez volt az álláspontja és ha meg van győződve róla, hogy korrekt az álláspontja, akkor kérdezem: miért nem érvényesítette ugyanezt az álláspontot a katonatiszteknél is, ahol még gyorsabb volt az előmenetel, mint a polgári alkalmazottaknál? Ezredesek tömegei léptét el az országot és a ministerelnök ur minden egyes katonatiszt rangját akceptálta, sőt a katonatisztek járandóságait sokkal magasabban szabja meg, mint a polgári közalkalmazottakét. Már a 33-as bizottságban is megmagyaráztam, — s a ministerelnök urnák emlékeznie kell erre — hogy ez azt az érzést fogja kelteni a tisztvisesőkben, hogy a katonatiszteknek magas pártfogójuk van legfelsőbb helyen, mig a közalkalmazottaknak nem lévén ilyen pártfogója, azokkal a kormány szabadon gazdálkodik, s azoknál csökkenti a járandóságot, amennyire csak csökkentheti. A t. ministerelnök ur abbeli megjegyzéseimet, hogy a főbiztos mögé bújik, bizonyos szavakkal visszautasította. Könnyen elháríthatom magamtól azokat a vádakat, melyeket a ministerelnök ur felém hangoztat, mert emlékeztetem a 33-as bizottság ülésére, ahol a pénzügyminister ur, . névszerint báró Korányi Frigyes, (Felkiáltások jobbfelől : Tudjuk!) hangosan, az egész bizottság füle hallatára azt mondta: »nahát igen, természetes, hogy igen«, — t. i. hogy a főbiztos akadályozza meg a fizetések felemelését. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Kérem nem azt mondta!) Bocsánatot kérek, én ebbeli értesüléseimet a 33-as bizottságban közvetlenül a pénzügyminister ur szájából hallottam, tehát nem én találtam ki, nem én konstruáltam. A pénzügyminister ur közbeszólt, mikor én beszéltem s azt mondta: »Nahát igen, igen, igy van.« Tehát ő is azt állitja, hogy a főbiztos az akadálya a normális tisztviselői fizetésemelésnek. (Zaj a jobboldalon.) Amit a ministerelnök ur szintén sértő hangon az elszámolásra vonatkozóan mondott nekem, arra nézve megjegyzem, hogy nem a magam gondolatát tolmácsoltam. T. ministerelnök ur, méltóztassék csak érdeklődni, hogy mikép itélik meg ezt a helyzetet kint a perifériákon, mikor ujabb és ujabb adóterhekkel és kényszerkölesön terhével jön a kormányzat, vagy meghatalmazással a kezében ilyen többséggel a háta mögött,
