Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-307
r A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. Szilágyi Lajos : Abban a pillanatban mikor ezek a szavak ajkamat elhagyták, Czeglédi Domonkos berettyóuj falusi volt főszolgabíróra gondoltam, akit a debreceni kir. törvényszék ezért elitélt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Voltak igenis törvénytelenségek. Ez a főszolgabiró azzal mentette magát, hogy felülről parancsolták. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) — Berki Gyula: A ministerelnök ur nem parancsol ilyesmit! — Felkiáltások a baloldalon : No! No! — Drozdy Győző: Ott van a jánoshalmai eset!) Megállapítom e rendeletek áttanulmányozása után, hogy az adminisztrációra nézve ez a két rendelet szédületes munkahalmazt jelent. Megjósolom, hogy zűrzavar lesz az egész vonalon július 1-én, olyan zűrzavar, amilyent a t. képviselő urak, akik most olyan könnyen át akarnak futni ezen a kérdésen, elképzelni sem tudnak (Egy hang a jobboldalon: Különösen, ha maga is elősegíti a zavart!) Három pénzügyministerünknek összefogó munkája sem lesz elég ahhoz, hogy ezt helyrehozza. Megjósolom, hogy július 1-én a szitkoknak és átkoknak tömkelege fog elhangzani a tisztviselőcsaládok részéről. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások ugyanott; Maga szitja az elégedetlenséget ! Ilyen hangon nem lehet beszélni!) Meg kell állapi tanom, hogy azok a számadatok, amelyek ezekben a rendeletekben szerepelnek, a létminimumot a legkisebb fokon nem biztosítják. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Megállapitom, hogy a drágasági indexkimutatások szerint ma minden egyes fixfizetésü közalkalmazottnak a múlt év július 1-i fizetés tizennégyszeresét kellene kapni, ehelyett azonban sokkal alacsonyabbat juttat a tervezet. (Berky Gyula: 400 milliós költségvetésből 280 millió megy erre a célra!) Megállapitom, hogy a kormánynak ezen ténykedése következtében a hadviselteket újból súlyos sérelmek érték. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Szeretném hallani, hogy mit fognak majd mondani a hadviseltek ahhoz, hogy akik tisztviselői sorban _ vannak, azok havi 5 aranykoronás tiszteletdíjban, úgynevezett hadipótlékban fognak részesülni, mig az altiszti sorban levők pedig csak havi 27s aranykorona hadipótlékot kapnak. Kérdezem, hogy engedheti meg azt a honvédelmi minister ur, akinek gondolnia kell egy jövő háború eshetőségére is és számitania kell arra, hogy a jövő háborúban eredménnyel a hadsereg csak ugy működhetik, teljes haderejével fellépni csak ugy tud, ha annak összes polgárai át vannak hatva attól a tudattól, hogy nem hiába harcoltak az 52 hónapos világháború alatt. A ministerelnök ur az egységespárt értekezletén azt mondotta, hogy ne merészeljen senki sem hozzányúlni ehhez a kérdéshez és követeléseket támasztani mindaddig, amig forrásokat nein nevez meg, amelyekből ezen kiadásokat fedezni tudja. T. ministerelnök ur, erre nekünk a 33-as bizottságban is az volt a válaszunk, az volt Szakács Andor képviselőtársamnak először, azután Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, utána az volt mindnyájunknak az álláspontja, hogy méltóztassék a költségvetést bemutatni, méltóztassék elszámolni arról, hogy sáfárkodott, a t. ministerelnök ur pénzügyi hatalmával s majd ha látjuk, hogy milyen forrásból mennyit merített, akkor fogjuk majd tudni, hogy lehet-e még abból a forrásból meríteni vagy pedig látni fogjuk, hogy az a forrás már ki van merítve, de mindenesetre akkor tudunk hozzászólni ehhez a kérdéshez. De igy játszani a szavakkal nem méltó és nem komoly dolog egy olyan államférfiuhoz, aki egy egész ország sorsát kell hogy ilyen nehéz SfAPLÓ xxv. évi június hó 26-án, csütörtökön. 153 időkben vezesse. (Gróf Bethlen István ministerelnök : Ez a szavakkal való játék!) Mivel Berki Gyula képviselőtársam azt kérte tőlem, hogy nevezzek meg ilyen forrásokat, én megnevezem ezeket a forrásokat. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Emlékeztetem Berki képviselő urat arra, hogy volt neki egy igazságügyministere, aki azt a vádat emelte a nagy nyilvánosság előtt ministertársai ellen, hogy az ő uralmuk alatt — szórólszóra olvasom — »a nagybankok a köz rovására milliárdokra rugó hasznot húztak a kormány politikája következtében« (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon s a balközépen.) Méltóztassék példának okáért ehhez a forráshoz nyúlni, tessék ennek a dolognak utánamenni, ehhez azonban nincs meg az erkölcsi bátorság. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Miért? Miért? — Kiss Menyhért: Hát nyúljanak hozzá! — Farkas István: Gummi!) Nagy Emil volt igazságügy minister urnák ezen súlyos vádjai mai napig is tisztázatlanul állanak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Horváth Zoltán: Dorogi gummi!) És nincsen megállapítva, hogy vájjon ez nem olyan forrás-e, amelyből meriteni lehetne. (Berki Gyula: Semmi közünk hozzá! Általánosságban nem lehet beszélni ! Ezt kikérjük magunknak! — Horváth Zoltán: Van egy minister, akinek az öccse kezelte! — Berki Gyula: Ezt nekünk nem mondhatja! Oda merünk állni a napra! — Zaj a jobboldalon.) De mondok én még egy további forrást is; mondok egy nagy összeget, amely igénybe volna vehető, amely meghalad 500 millió svájci frankot. Gömbös Gyula képviselő ur, aki annak a pártnak, amely most zajong velem szemben, egyik megteremtő atyja volt, a nemzetgyűlés nyilt szinén azt a vádat emelte a kormány ellen, hogy a kommerciális hitelek egyoldalú és törvénytelen folyósítása következtében a kormány 1921 augusztus 21-ike óta, vagyis a jegy intézet felállításától a mai napokig szakértőileg megállapithatólag 500 millió svájci frankot meghaladó összeggel károsította meg az országot, nem is szólva arról, hogy a korona leromlásának ez volt a legfőbb oka. (Berki Gyula: Az, hogy a koronát kontreminálta Feingold ur Bécsben, volt sok mindennek az oka! A. t. Feingold úrról tessék beszélni! — Felkiáltások a baloldalon : Bethlen sajtófőnöke volt!) Méltóztassanak utánamenni ennek az 500 millió svájci franknak, térítsék meg ezt az öszszeget azok, akiknek bűnös eljárása és mulasztása okozta ezt a helyzetet. Megint van egy forrás, amelyből kifizethetők volnának azok a követelések, melyeket a tisztviselőtársadalom támaszt a kormánnyal szemben. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Szomorú kis pénzügyi tudomány az, amelyről a képviselő ur tanúságot tesz! Ezzel nem mernék előállni!) A t. miniserelnök ur helyzete nem is olyan kedélyes, mint hiszi. Azt az eljárást, hogy a t. ministerelnök ur nem merészel elszámolni . . . (Nagy zaj a jobboldalon. — Berki Gyula : Micsoda fenyegetés ez ? — Nagy Vince : Vagy nem tud, vagy nem akar!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék szavait megválogatni. A képviselő ur állandóan súlyos invektivákat dobál jobbra és balra. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Zárszámadást követel!) A képviselő urak a szónok egész beszédét méltóztassanak figyelemmel kisérni, ne egyedül az alanyt, vagy az állitmányt kiragadni, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Zárszámadást követelt !) Nem vagyok hajlandó innen vitát folytatni a képviselő urakkal. Soha senkitől semmiféle figyelmeztetést nem kap valaki azért, ha zárszámadást követel, a figyelmeztetés oka csak az lehet, hogy a hang kifejezés 22
