Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

154 A nemzetgyűlés 30?.' ülése Î924'. nem parlamentáris. Nagyon kérem a képviselő urat, mondjon el mindent, amit szükségesnek tart, de olyan hangon, amely megfelel a Ház méltóságának. {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bessenyey Zénó : Nem kell védeni az ilyen hangot ! Szocialista egyszer sem beszélt ilyen hangon!) Szilágyi Lajos: Gömbös Gyula képviselő ur még azzal is megvádolta a kormányt, hogy a fiktiv zürichi árfolyam fentartása végett 500 millió aranykorona értékű áldozatot hozott az államkincstár kárára. Kérdem, hol van az a pénz, ki költötte el ezt a pénzt, milyen fölhatalmazás alapján és hol van azoknak a vagyona, akik ezt a bűnt elkövették? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azoknak a vagyonát tessék zár alá venni, azok vagyonából tessék meríteni, ez is egy forrás lesz a közalkalmazottak javára. Méltóztassanak általában takarékoskodni. Aggodalommal kisérjük a nagy külföldi szaladgálást és nem tudjuk, mi lesz ennek a nagy külföldi szaladgálásnak a számlája. (Zaj a jobboldalon.) Óhajtanám látni a külföldi utaknak, a külön megbízottaknak, köztük még a volt porosz pénzügyministernek is az utiszámláját. Majd ha ezeket a számlákat látjuk, akkor fogunk ehhez a kérdéshez újból hozzászólni. Halljuk, hogy.a nemzeti hadsereg a magyar kir. honvédség részére uj egyenruházat behozataláról tárgyalnak. Ha ilyesvalami terv merülne fel, méltóztassék mereven ellenszegülni az ilyen kiadásoknak, mert arra igazán nincs pénzünk, hogy uj egyenruhába öltöztessük hadseregünket, mely az utóbbi években amugyis háromszor vagy négyszer átöltözött. Most, amint halljuk, a legújabb terv szerint tengerész uniformishoz hasonló egyenruhába akarják a hadsereget öltöztetni. (Horváth Zoltán: Kérünk egy tengert is! — Farkas István: Sok eső esik, majd tutaj óznak a vizeken! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A nyugdíjasokról, özvegyekről és árvákról az én megítélésem szerint már a szanálási törvény is kimondta a lesújtó Ítéletet. Amikor ugyanis a többség megszavazta a szanálási törvényjavaslatot, egyben kimondta azt is, hogy 40%-át a 15 szolgálati évnél kevesebbel rendelkező nyugdíjasok nyugdíjának, 15%-át azoknak a nyugdíjaknak, amelyeket a 15—30 szolgálati évvel rendelkező nyugdíjasok élveznek, 10%-át azoknak a nyugdíjaknak, amelyeket a 35 szolgálati évvel rendelkező nyugdíjasok élveznek és végül 5%-át azoknak a nyugdíjaknak, amelyeket a 35—40 szolgálati évvel rendelkező nyugdíjasok élveznek, le kell számítani, le kell vonni. Ha ehhez hozzáveszem, hogy ezek az ellátási díjak az amugyis mostohán szabályozott tényleges fizetésekhez alkalmazkodnak, azokhoz arányittatnak, akkor a nyugdíjasoknál, özvegyeknél és árváknál még sokszorosabb mértékben mutatkoznak. Itt csakugyan élt gróf Bethlen István ministerelnök ur azzal a meghatalmazással, amelyet tékozló fiu módjára adott neki a nemzetgyűlés, amikor felhatalmazta, hogy a törvényektől eltérőleg is intézkedhessek. Hát ezt megtette, ezekben a rendeletekben már élt ezzel a felhatalmazással, erre a felhatalmazásra már felháborodott, hiszen, hogy egyebet ne mondjak, csak utalok az 1921 : XXXII. te. módositására, mely a nyugdíjas katonatisztek fizetésére vonatkozik. Á többi között van oly eset is, amikor a ministerelnök ur ezt a meghatalmazást, amelyet első ízben vett igénybe, akkor is az érdekeltek rovására vette igénybe. (Bessenyei Zénó : Az ország számára !) Mig ugyanis tételes törvényeink alapján minden katonai nyugdíjast megillet az a jog, hogy saját gazdasági önállóságának előmozdítása céljából egy összegben előre felveheti tiz esztendei nyugdíját, a ministerelnök ur ez alkalommal sietett ezt évi június hő 26-an, csütörtökön. a kedvezményt lecsökkenteni és a tiz évet kettőre leszállitani. Megköszönik majd ezt a ministerelnök urnák a nyugdíjas katonatisztek, akiknek gazdasági önállóságát akként akarja előmozdítani, hogy ebből az amúgy is alacsony nyugdíjból csupán két esztendei összeget utalványoz ki nekik abból a célból, hogy magukat önállósítsák. T. Nemzetgyűlés! A kritika, amelyet elmondtam, igenis lesújtó a kormányra nézve, de a valóságban sokkal lesújtóbb az érdekeltekre nézve, mert hiszen ezt csak hézagos, néhány napi áttanulmányozás után mondhatta el az ember, de ha jobban belemélyedünk a táblázatokba, okvetlenül az igazságtalanságok egész tömegét találjuk azokban. Ebből kifolyólag határozati javaslatot terjesztek elő (olvassa): »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, a nyugbéresek, özvegyek és árvák járandóságainak rendezését és a mai megélhetési viszonyokkoz mért felemelését napok alatt megoldandó sürgős állami feladatnak tartja. A ministerium 1924. évi 5000. és 5100. M. E. számú rendelettervezeteit azonban célhoz vezetőknek és helyesnek nem tartja, azokat sok tekintetben szükkeblüeknek, igazságtalanoknak, károsaknak, sőt végzetes kihatásuaknak itéli és ez okból inti a kormányt a tervezett rendeletek életbeléptetésétől.« T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur a Déli Vasút, illetőleg a Duna—Száva—Adria-Vasút vendéglői helyiségében legutóbb törvény és szabály ellenére politizálni kezdett és meginvitálván a liberálisokat és zsidókat saját táborába, a t. ministerelnök ur egységes polgári frontról beszélt. A ministerelnök ur már egyszer választ kapott nem a magam formájú közkatona politikustól, hanem magától Apponyi Albert gróftól bizottság ülésén, amikor Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam figyelmeztette a ministerelnök urat arra, hogy egységes polgári frontról beszélni s ugyanakkor ilyen közalkalmazotti fizetésrendezési rendeletet kiadni, e kettő ellentétben áll egymással (Gr Bethlen István ministerelnök: IN ein ezt mondta! Tessék helyesen citálni! — Igaz! ZJgy van! jobbfelöl.) és kevés reménye lehet a ministerelnök urnák arra, hogy az egységes polgári frontot ily körülmények között létrehozza. Tényleg a középosztály megállapíthatja önmagáról, hogy Bethlen István gróf néhány esztendei uralma alatt tönkrement. (Úgy van! balfelől. Élénk ellenmondások jobbfelől.) Megállapíthatja azt, hogy vagyonának egész tömkeléke ment tönkre anélkül, hogy az illető vagyonok tulajdonosai hibásak lettek volna abban. Az a helyzet, hogy ha valaki takarékosan beteszi a takarékpénztárba a pénzét, s betét gyanánt kezelteti, a letét devalválódik és megsemmisül: ez minden más, csak nem helyes pénzügyi politika. (Berki Gyula: Már senki sem tette be pénzét takarékba a ministerelnök ur ministerelnöksége idején!) Devalválódott a záloglevelek, a kölcsönkötvények, a részvények, az osztalékok és biztositások értéke is. Ezek a károsultak nem fogják követni a ministerelnök urat az egységes polgári front toborzó ja alkalmával. Nem fognak azok sem csatlakozni, akik a románokkal szemben kártérítési követeléseket őriznek az íróasztalukban, akiknek minden reménye füstbe ment, amikor a ministerelnök ur a román kártérítésről lemondott. Nem fognak az egységes polgári frontba bevonulni azok sem, akik az igazságtalanul elosztott adóterhek folytán roskadoznak. Ernszt Sándor t. képviselőtársam, aki vezérszónoka volt a Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártnak, nagyon homályosan nyilatkozott ebben a kérdésben. Vártuk tőle, hogy a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt választ ad a Duna—