Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-307
lA nemzetgyűlés 307. ülése 1924. lyett 375, a IV-ben 450 helyett 465 K jön ki. A A III. fizetési osztályban a kormány által javasolt 540 korona helyett 535 korona jön ki e szerint a matematikai tarifa szerint, mig a II. fizetési osztály 700-zal, az I. pedig- 1000 koronával végződik. Természetes, hogy ezekhez a tételekhez családi pótlékként jön még 10 aranykorona és a kormány által közlekedési pótlékként kontemplált további 10 aranykorona. A mélyen t. kormánynak volnék bátor figyelmébe ajánlani, hogy ezt a pótlékot ne közlekedési pótléknak, hanem közüzemi pótléknak méltóztatnék elnevezni, mert hiszen nemcsak villamoskedvezménytől fosztattak meg az állami alkalmazottak, hanem világítási és gázkedvezményükr tői is. Ez a 10 koronás kárpótlás tehát kiterjed nemcsak a villamos közlekedésre, hanem a világításra és a gázfogyasztásra is, úgyhogy szerintem az volna a helyes, hogy ezt a 10 koronát nem közlekedési pótlék, hanem közüzemi pótlék címén méltóztassék engedélyezni. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Egy másik kérdésre volnék bátor áttérni. Valamennyiünk tapasztalata szerint a létszámcsökkentési törvény végrehajtása, illetőleg a B-listára helyezés sok keserűséget és rendkívül sok elégedetlenséget váltott ki. Ez a keserűség annál nagyobb, ez az elégületlenség annál inkább terjed, mennél igazságtalanabbul történt a B-listára való helyezés. Mert ha valamennyiünket eery igazságos eljárás alapján érnek hátrányok, sokkal inkább el tudjuk viselni azokat, mintha másokkal való összehasonlítás után arra a megállapításra jutunk, hogy az osztó igazság nem volt minden egyes esetben és mindenkor egyforma. Ezek az eljárások azok, amelyek komoly keserűséget váltanak ki és amelyeket a lehetőség szerint ki kell küszöbölni. Megtörténik, hogy valaki valamely igazgatási ágban vagy működési körben B-listára helyeztetik, vésrkielégitéssel va^y nyugdíjjal, de megfelelő támogatók segítségével esry más ágban sokkal nagyobb fizetéssel uj alkalmazást nyer. Ilyen eset állandóan ismétlődik, ugyhogv ez végtelen sok keserűséget vált ki azok lelkében, akik kikerültek az utcára és nemcsak uj álláshoz, hanem semmiféle megélhetéshez sem tudtak jutni. Ezeket a kirívó igazságtalanságokat, amelyekben — nem tagadhatjuk — nagy része van a legutóbbi időkben erősen elharapódzott protekciónak, valamiképen le kell nyesni, ezek ellen okvetlenül tenni kell valamit. Én azt hiszem, hogy az egész rendszeren változtatni kell, és ugyanazokban a kezekben, amelyekben ez a kérdés eddig volt, ezt megnyugvással hagyni nem lehet. (Ugy van! Ugy pan! a baloldalon.) A hosszú, ideig tartó együttszolgálat alatt nagyon sokszor személyes antipátia fejlődik ki (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és emberek lévén, nem egyszer igazságtalanságok történnek. Már pedig, amikor az embereket a legérzékenyebb kérdésben, az ő kenyerükben érintjük, akkor legalább ne történjék velük igazságtalanság. E kérdésnek az elintézését a tisztviselői karban én képtelenségnek tartom; azért a magam részéről tisztelettel indítványt terjesztek elő, hogy méltóztassék egy minden pártból rekrutált úgynevezett purifikáló bizottságot kiküldeni. (Helyeslés a baloldalon.) Van a nemzetgyűlésnek igen sok komoly, rigorózus, abszolút korrekt tagja, akinek az elnöklése alatt ilyen teljesen különálló, pártatlan bizottság elrendezhetné ezt a kérdést. Ennek a biévi június hó 26-án, csütörtökön. 147 zottságnak feladata volna megvizsgálni a B-listára helyezetteket, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és megvizsgálni azokat, akik azóta, mióta a B-lista meghonosittatott, uj állásba jutottak. Ezt a kérdést semmiképen nem lehet egyszerre eldönteni, mert ha van B-lista, ha el kell távolítani a tisztviselők ezreit, ugyanakkor szerintem nem lehet felvenni a tisztviselők százait. (Ugy van! Ugy vem! Taps a balés a szélsőbaloldalon.) Épen azért kérem, hogy ebben a kérdésben benyújtott indítványomat elfogadni méltóztassanak. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban bátor volnék még egy speciális sérelemre is rámutatni. Az állami pénzügyőrség altiszti kara és tiszti kara szerintem teljesen joggal sérelmezi azt, hogy a vele egyforma működési körben funkcionáló vámtisztviselők egészen külön és más elbírálásban részesülnek. Méltóztassanak megengedni, hogy konkrété, ahogy felsorolták a panasztevők, pár adattal megvilágítsam ezt a kérdést. Egy pénzügyőri vigyázónak havi öszszes jövedelme 484.000 korona, a fővigyázóé 616.000 korona, a szemlészé 682.000 korona. Ez a legmagasabb altiszti rangfokozat a pénzügyőrségnél. A vámőrségi altiszt havonta 2—2 '5 millió korona illetményben részesül- Én keveslem abszolút véve azokat a tételeket, amelyeket bátor voltam a pénzügyőrség részérő] felolvasni, azonban összehasonlításban egyenesen lázitónak tartom, mert ugyanazon munkáért, ugyanazon intelligenciával, ugyanazon rangban álló emberek közül az egyik kap félmillió koronát, a másik 2 vagy 2-5 milliót. Ugyanaz a nagyfokú és kirívó igazságtalanság nyilvánul meg a tisztikar sorában is. Pl. egy IX. fizetési rangosztályba tartozó pénzügyőri főbiztos kap 1,049.000 koronát és a vele teljesen egyforma hatáskörben működő százados a vámőrségnél kap 3,500.000 koronát. Ezek olyan kirivó adatok, amelyeknek az orvoslásával törődni kell. Ezt a dolgot a mélyen t. pénzügyminister urnák figyelmébe ajánlom és kérem, hegy ezt konkrété vizsgálja meg, mert kétségtelen, hogy itt valami hiba van. Lehetetlen, hogy ugyanazon munkáért, ugyanazon intelligenciával és ugyanazon kvalifikációval biró emberek, ugyanannál a munkaadónál e*rv a háromhoz arányban részesüljenek fizetésben. A vámőrség tekintetében bátor volnék még megemlíteni, — épen a pénzügyőrség javára — hogy a legtöbb vámcsempészetet épen a pénzügyőrség leplezi le, mert a vámőrség nem hűségesen teljesítette kötelességét és épen a pénzüffvőrség volt az a szerve az államnak. amely a vámőrség bűneit leleplezte ; tehát mindenképen megérdemli, hogy a t. kormány ezt a kérdést megvizsgálja és az ő javukra a lehetőt megtegve. (Kiss Menyhért: Hol a pénzügyminister 1 Hadd hallgassa ! — Zsirkay János: Egv székben hárman úgysem ülhetnek egyszerre !) T. Nemzetgyűlés! Amint bátor voltam már emliteni, én számolok az államnak azzal a nehéz helyzetével, amely az ő teljesítőképességének határt szab. Nem tudok azonban lemondani arról a gondolatról, amelyet valamenynyien elfogadtunk évekkel ezelőtt, hogy még igenis van az államnak olyan megadóztatható osztálya, amely társadalom az eddigi felfogás szerint nem veszi ki részét a nemzet terheiből. Amikor a háborút követőleg, sőt már a háború végén általános volt a szólam, hogy & hadimilliomosokat meg kell adóztatni, sőt továbbmegyek, maga az akkori kormányzat 21*
