Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-307
48 A nemzetgyűlés 307. ülése 1924, is olyan kijelentést tett, amely már a kommunizmus határán mozgott, hogy a háborúban szerzett illetéktelen vagyonokat el fogja vonni, és mikor ma éhez hozzájárul még a börzemilliárdosoknak szinte ellenőrzésnélküli rendkivül nagy vagyona, én még mindig rá tudok mutatni olyan forrásokra, amelyekből az állam a tisztviselők megsegítésére tud magának eszközt teremteni és nem kell ma a tisztviselőket elbocsátani azzal a reménységteljes vigasztalással, hogy ha majd több lesz a bevétel, jobban fog alakulni a fizetési táblázat. A magam részéről mély tisztelettel javaslom, hogy ebben a kérdésben méltóztassanak az adózás tekintetében a hadimilliomosokat és a börzemilliárdosokat még egyszer revizió alá venni; én azt hiszem, hogy a t. kormány itt még sok fedezetet találhat. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azt a 250 millió aranykoronát, amelyet a kormány a szanálás végrehajtásának alapjául nyert, olyan összegnek tekintem, amely csak arra alkalmas, hogy a gazdasági zuhanásban megállítson bennünket. Hogy azonban ebből a megállópontból további süllyedés ne következzék, hanem igenis emelkedés, aboz két rendkivül fontos körülménv teljesülése kívánatos. Az egyik az, hogy az adózó közönség adómoráliát kell fokozni, mert ott, ahol mindenki, hacsak teheti, az államkincstár kárára hamis adatok bevallásával elvon mindent az adóztatás elől, ahol a másik nonton a munkás sem köve'ü a munkamorált, ott én a 250 millió aranykoronát olyan tételnek tekintem, amely nem alkalmas arra, hogy azzal a mi gazdasági bajainkat meggyógyitsuk. Ezzel szemben igenis a polgárokban az adómorált kell fokozni, a munkásságban pedig a munkamorált. ÍRnssav Károly; Kereseti lehetőséget és munkaalkalmat kell adni !) Ezt a kérdést az élet tapasztalásából hozom ide, mert azt tapasztaltam, hogy ugyanannak a munkának az elvégzésére a gyárüzemben, általábaji egy nagyüzemben körülbelül 27—30 százalékkal több munkaerőre van szükség, mint amennyi azelőtt volt. Ebben látom a munkamorál hiányát és nem is sérelmezem a munkással szemben, mert ahol a múltban olyan rossz dotációkkal kellett a munkásnak elvégezni a maga penzumát, ott elégületlenséggel találkozunk, ahol pedig elégületlenséggel találkozunk, ott egy kedvetlen munkás rossz teljesítményével is számolnunk kell. Ha tehát ezt a kérdést meg akarjuk oldani, akkor kétségtelen, hogy a munkásnak olvan fizetést kell adni, amely őt nemcsak a megélhetéshez juttatja, hanem bizonyos kedvre is serkenti, hogy a rábízott munkát igazán el is végezze. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztassék még megengedni azt, hogy az ország két legfontosabb közlekedési üzemének kérdésével röviden foglalkozzam. (Halljuk ! jobb felől.) Az egyik a magyar államvasút, a másik pedig a budanesti villamosvasút. A magyar államvasút kérdésével itt többen foglalkoztak, és ugy látszik, hogy a közvéleményben is az jegecesedik ki, hogy a magvar államvasutnak nem megfelelő kereskedelmi szellemben vezetett üzeme jár deficittel, holott ha ez kommerciális vezetés alatt állana, akkor a magvar államvasút deficitjét el lehetne tüntetni. Ennek a kérdésnek megvilágítására volnék bátor vállalkozni. A magyar államvasutak a mai kezelésben szerintem emberfelettit produkáltak, A vasutakat a mai igazgatóság a évi június hó 26-án, csütörtökön, háború után teljesen megfosztva mozgóalkatrészeitől, leromlott felépítményekkel, rendkivül siralmas állapotban vette át. Az azóta lefolyt idő alatt szerintem semmiféle vállalkozás, semmiféle magáncég a magyar államvasutakat gyorsabban és mondjuk őszintén : olcsóbban talpra nem állította volna, mert ma a magyar államvasutak teljesítőképessége eléri a békebeli teljesítőképességet. Egyet azonban koncedálni kell, azt, hogy nem rendelkezik a Máv, igazgatósága azzal a mozgékonysággal, amely ilyen óriási üzem viteléhez feltétlenül szükséges. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogyha részvénytársasági alapra átvisszük a Máv-ot, ezzel a kérdés meg van oldva ; mert elrettentő példaképen hozom ide a budapesti villamosvasutakat. A budapesti villamos vasutak átalakultak részvénytársasággá. (Az elnöHi széket Huszár Károly foglalja el.) Azonban épen olyan megkötött kézzel viszik az üzemet, mint azelőtt. Csak egypár esetet sorolok fel. Először is nem tehet semmit a tanács nélkül, másodszor nem tehet semmit a közlekedési ügyosztály nélkül, harmadszor nem tehet semmit a vasúti és hajózási felügyelőség nélkül és negyedszer nem tehet semmit a ministérium nélkül. (Drozdy Győző: A Tanács az önök kezében van!) Tehát mindenféle határozatot hosszú hetekig és hónapokig tartó szaladgálással képes csak végrehajtani. Akkor volna ennek a részvénytársasági formának értelme, ha tisztán csak a kereskedelmi törvény alapján folytatná az életét. De ha megmarad ezeknek a közületeknek ma fennálló befolyása, akkor tökéletesen mindegy, hogy részvénytársasági vagy pedig tanácsi vagy állami kezelésben történik-e az üzemek vitele. (Drozdy Győző: A világon a legdrágábban viszi az embert a budapesti villamos! — Petrovácz Gyula: Tévedés, a helyzet nem ismerésére vall ez!)^ Én a részvénytársasági formára való áttérés mellett vagyok, azonban e ballasztok nélkül. Ha áttérünk részvénytársasági formára, akkor élvezzük annak a részvénytársasági formának minden előnyét szabadon és nem annyi megkötöttséggel, mint amennyi megkötöttséggel az állami üzemek, általában a közületek üzemei kénytelenek működni. A budapesti villa mos vasutak kérdésében rendkivül nagy tévedésben méltóztatnak lenni. Ez egy szózat, amely most teriedt el, egy sajtókampány, amelynek a legutóbbi hónapokban valamennyien részesei voltunk s amely nem a árgyilagossás- alapián, hanem mellék- és tendenciózus célokból érintette a villamosvasutakat. Méltóztassék megengedni, hogy én a villamosvasutra vonatkozólag a Magyarságban irott közgazdasági cikkemből pár idézetet olvassak föl. (Rassay Károly: Ejtsük meg a fővárosi választásokat!) Én ezekért az adatokért vállalom a felelősséget, (Rassay Károly: Diskuráljunk erről a fővárosi közgyűlésen, ne itt! Ejtsük meg a választást!) Ne méltóztassék meghallgatni a képviselő ur, ha nem kíváncsi rá! (Rassay Károly: Én csak sürgetem a választásokat, hogy győzhessenek az urak! — Zsirkay János: Ott leszünk!)^ A villamosvasutak ellen általános az a vád, hogy a villamosvasutak Budapesten sokkal drágábban közlekednek, mint bárhol másutt. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy aranyparitáson felül vannak a viteldíjak. Egyik állítás sem felel meg a valóságnak,
