Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés BÓ6. ütése 1Ô24. évi június hó 25-én, szerdán. : 9 tettük el a diktatúrájukat! Még közel vagyunk hozzá! — Pikier Emil: Ebből nem lehet élni 100 évig!) Ha a diktatúrát nem felejtették el, ne felejtsék el. Az utána következő diktatúrát meg mi nem felejtjük el. Ha mi arról beszélünk, hogy most már fátyolt a múltra (Lendvai István: De ne vörös fátyolt!) — ne is feketét! — valami másfélét kell rátenni —, ha arról beszélünk, hogy ne legyünk ellenségek, hanem ellenfelek, akik Jjecsületesen dolgozunk az ország egész lakosságának érdekében: ez a hivatásunk, ez is a kötelességünk, ezért küldtek be ide bennünket a választóink, neon azért, hogy egymásnak szemrehányásokat tegyünk. Elnök: Minthogy félkettő van, kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Klárik Ferene: Ebben a pillanatban befejezem azzal, hogy azt a parlamentet — mint ahogy már néhányszor mondottam indemnitási beszédeimben — nem tartom kompetensnek arra, hogy nagy kérdésekben törvényeket hozzon, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a balközépen. — Ellenmondások a jobboldalon), nem pedig azért, mert parlament nem törvényes alapon ül együtt, (Zaj.) mert a választási rendeletet megnyirbálták, és ennek a rendeletnek az alapján jött egybe ez a parlament. Én tehát ennek a parlamentnek esak a munkakörét ismerem el, azt, hogy először is meg kell alkotnia a becsületes általános, titkos, egyenlő és községenkénti választójogod (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Lendvai István; A kisgazdapárt programmja szerint! — Zaj a jobboldalin.), azután pedig fel kell oszlatni ezt a nemzetgyűlést és majd az uj választójog alapján összeülő parlament lesz hivatva arra, hogy a királykérdésben és egyéb alkotmányjogi kérdésekben döntsön. Egyébként az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, napirendi javaslatot kivánok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, f. hó 26-án d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. Határozathozatal Örffy Imre képviselő ur és társainak lázon indítványa felett, hogy az r indemnitási törvényjavaslat tárgyalása tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapittassék meg; 2. az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytató-i lagos tárgyalása; 3. a főváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Petrováez Gyula képviselő ur, mint a közoktatásügyi és pénzügyi együttes bizottság előadója kivan jelentést tenni. Petrováez Gyula előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentését a tanítók, óvók és nem állami tanárok ellátásának rendezéséről szóló 479. számú törvényjavaslat tárgyában. Kérem, hogy a jelentést kinyomatni, szétosztatni és a törvényjavaslat tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, a törvényjavaslat napirendretüzése iránt pedig annak idején fogok a t. nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Minthogy az együttes bizottság előadója a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kéri, kérdem a t. nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondassék, igen, vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a törvényjavaslat tárgyalására a, sürgősséget kimondja. Pesthy Pál igazságügy minister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Kiss Menyhért képvselő L

ur a szombati napon interpellációt intézett hozzám és a földmivelésügyi minister úrhoz abban a tárgyban, hogy miként mentesítettek egy zsidó birtokot a földreformeljárás alól. Az interpellációra a földmivelésügyi minister ur a választ megadta, a választ a képviselő ur és az igen t. nemzetgyűlés tudomásul is vette, úgyhogy én csak a biró szempontjából óhajtok a való helyzet megvilágítása céljából nyilatkozatot tenni. Ugyanebben a tárgyban 1924 május 25. napján Kiss Menyhért képviselő ur tollából „A Nép" című lapban egy cikk jelent meg ezzel a címmel: „Hogyan mentik ki a földreform alól a háborús zsidóbirtokokat?" A cikk tartalma ugyanaz, ami az interpelláció tartalma, nevezetesen az állittatik benne, hogy a tárgyalás vezetésére kiküldött Kiss Bertalan kúriai biró a földreformeljárást szenvedett birtokosnak fuvarját elfogadta s nála étkezett. A cikk nyomán azonnal felügyeleti vizsgálatot inditottani a dologban és ennek eredményéről akarok a t. nemzetgyűlésnek beszámolni. A dolog előzménye az, hogy a birtoktulajdonosok, nevezetesen a Kenderipar Készvénytársaság és San-Marco hercegnő a Horgonytól Kiszombor községhez visszacsatolt területek mentesítését kérték. E kérés folytán a tárgyalásra határidőül április 29. napjának d. e. 9 órája tüzetett ki Kiszomborba. A tárgyaláson a biró a bizottsággal meg is jelent, a tárgyalést megnyitotta és 11 órára be is fejezte. Ekkor, vált szükségessé és ekkor kezdődött a helyszini bejárás azzal, hogy délután három órára pedig a zárt bizottsági tárgyalás tűzetik ki. Délelőtt 11 óra után tényleg a bizottság, amelyben Kiss Bertalan kúriai biró ur is benne volt, az uradalom kocsijain (Kovács Nagy Sándor: Ugy is kell csinálni! Hát hogyan menjen ki a biró?) kiment a helyszínére (Kiss Menyhért: Szép, hogy védelmezi! — Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek. (Kiss Menyhért: Ott volt a község fuvarja! Miért nem vette azt igénybe? Különben nem az a fontos, hanem a másik!) Pesthy Pál igazságügy minister: Tessék nyugodtan végighallgatni. Tény az, hogy a bizottság az uradalom kocsijain a 10 perere, vagy egy negyedórára fekvő birtokra kiment; tény az is, hogy ott a tiszttartó előszobájába mentek, és ott bizonyos reggelit, husitokét szolgáltak fel. Tény az is, hogy a biró ott egy szelet sonkát és egy pohár sört elfogyasztott, ugyanakkor, amikoi az igen t. képviselő ur pogácsát és snapszot fogyasztott. (Élénk derültség a jobboldalon, felkiáltások: Ahá! — Kiss Menyhért: Ez nem áll! Ez hazugság! Ez nem igaz! — Grieger Miklós: Különbség van a kettő között. — Zaj a balközépen. — Kiss Menyhért: Nem igaz! Kikérem magamnak! — Erdélyi Aladár: Klein Ármin! — Zsirkay János: A fajvédőket nem lehet lekenyerezni! — Varsányi Gábor: Az a kérdés, hogy mivel? — Kiss Menyhért: Majd felelek és bebizonyítom, hogy nem igaz! Tizenöt tanúm van rá! — Zaj.) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zsirkay Já-