Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. juthatnak ahhoz, hogy ők is élvezhessék a drót­nélküli távirónak magasabb kifejlődését, a rádiót. Úgyszólván az egész világon egy uj sportot láthatunk, az u. n. rádiósportot. Azt látjuk, hogy tőlünk nyugatra, amerre osak megyünk, az emberek mindenütt élveznek, mindenütt szórakoznak, amellett a közgazda­sági és kulturális élet olyan hatalmas eszköz­zel erősödött, amely mindenütt az emberiség­nek előbbrevitelét biztosítja. Külföldön járván, alkalmam volt az Egye­sült-Államok rádióbernedezését, szervezetét megfigyelni. Voltam egy feladó állomáson, a Detroiti News szerkesztőségének 30-ik emele­tén, ahonnan 100 és 100 mérföldre 'sugároznak ki a villanyszikrák, ahonnan különféle tudo­mányos előadásokat tartanak, ahol gyönyörű muzsikákat, operákat játszanak és terjesztenek az amerikai emberiségnek. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) De nemcsak Amerikában, hanem Európá­ban is mindenütt, ahol művelt nemzetek van­nak, a rádió már gyakorlati alkalmazásban van. (Kiss Menyhért : Kenyeret kellene először adni ! — Pikier Emil : Itt is ! Itt ülünk a ma­gyar parlament termében és egy kis vidéki kupaktanács tanácskozását halljuk ! Ez is rá­dió ! — Kiss Menyhért : Inget, ruhát !) A rádió azt is ad, sőt életét sem veszi el senkinek sem. (Friedrich István : Ez személyeskedés ! — De­rültség.) A külföldön ma már úgyszólván minden polgár ingén, kenyerén, ruháján, kivül hozzá­juthat ahhoz, hogy a rádiósportnak áldozzon, hogy a kultúrának ezt a hatalmas felfedezését élvezhesse. A lapok napról-napra közlik azt a programmot, amelyet egyes rádióállomások le fognak adni. A programm rendesen olyan té­mákat ölel fel. amelyek minden embert érde­kelnek. Előre közlik, hogy milyen időjárásra számíthat a gazda, tehát az időjóslással a me­zőgazdaságot segítik elő. A gyermekeket ellát­ják szórakoztató mesékkel, tudományos elő­adásokat tartanak, a rádióval a színházak elő­adásait hallgathatják száz és száz mérföld­nyire levő távoli tanyákon és a művelt embe­riségtől távoleső kis helyeken is. Sőt még a templomi prédikációt is hallgathatják azok, akiknek nem áll módjukban, hogy az Isten há­zába elmenjenek. (Kuna P. András közbeszól.— Pikier Emil: Még bort is lehet inni rádió ut­ján, Kuna bácsi! — Friedrich István: Alkohol­tilalom lesz!) Hiába tartja olyan titokzatosnak és lehetetlennek, hogy a mennydörgős isten­nyila szállitja még az operai zenekar hangjait is önhöz, de elhiheti, hogy ez igy van. (Lend­vai István: Az istennyilát ne emlegessük!) Nem azt a tüzes kecskeméti istennyilát emle­getem, legyen nyugodt. (Derültség.) Elnök : Csendet kérek ! (Kiss Menyhért : Barátja neki az istennyila ! A legjobb barátja! — Szabó József : Gyerünk ! Gyerünk ! Komo­lyan ! — Friedrich István : Itt nem lehet ko­molyan !) Drozdy Győző : Szóval a rádió már elérke­zett ennek az országnak a határáig, itt azon­ban, — csodálatos — mintha valami kinai kő­falba ütközött volna, meg kellett állania és nem tud utat törni magának, nem tud annyira vergődni, hogy ez a csoda, a természetnek ez a^ leggyönyörűségesebb játéka és Istennek ta­lán legszebb költeménye ebben az országban is nyilvános használathoz jusson. (Pikier Emil : Dehogy nincs ! Rádiópanama már van! — Kiss Menyhért : Részvénytársaságot kell NAPLÓ XXIV. évi május hó 28-án, szerdán. 207 csinálni ! Akkor az ország eljut majd oda !) Épen csak annyira jutottunk el, hogy egy rádió-ügy van Magyarországon, ha nem is ne­vezhetjük még rádiópanamának. (Peyer Ká­roly : Majd idővel kifejlődik ! — Lendvai. Ist­ván : A jövő zenéjét adja ! — Kiss Menyhért : Képviselőket kell tenni az igazgatóságba ! — Peyer Károly : Türelem ! Majd fejlődik ! — Horváth Zoltán : A mag el van vetve !) Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy ugy a szomszédos államokban, mint a távolabbi államokban a rádió milyen fejlődésen ment keresztül és mi­lyen kezekben van, azt látjuk, hogy a legtöbb államban nem monopolisztikusan kezelik a kereskedelmi és technikai részleteit, hanem pl. Németbrszágban is a posta kezében vannak a feladóállomások, a posta adja bérbe ezeket a feladóállomásokat vállalkozóknak és külön­féle gyárak^ állítván elő a készülékeket, a ké­szülék eladása alkalmával rónak ki ezekre a készülékekre annyi felárat, amennyiből a fein adóállomásokat fenn lehet tartani. így, vagy ehhez hasonló módon történik ez Angliában, Németországban. Németországban pl. havonta két aranymárkát fizetnek az elő­fizetők és ezért a két aranymárkáért, amely még két békebeli koronánk nívójáig sem emel­kedik, egész hónapon keresztül hallgathatják a rádió feladóállomás minden számát. Német­országban sem, de sehol a világon sem egészen szabad ma már a rádió ós szigorúan büntetik azokat a rádió-orzókat, azokat az amatőröket, akik maguk készitik el a felvevőállomásokat és a rádió leadóállomások híranyagát és egyéb programmját felveszik. Nálunk azonban még ott sem tartanak, hogy a rádió-orzókat büntet­nék. Mint mondtam, itt csak rádió-ügy van és ha a hírek igazak, akkor Magyarországon ez­ideig csak egy csempészett rádióról tudnak, Zsirkay János : Akkor virul biztosan ! — Kiss Menyhért : A textil után a rádió.) amely állí­tólag" egy Reöck Szilárd-utcai palotában van elhelyezve, de amelyet tulajdonképen nem is nevezhetünk csempészett rádiónak, mert .hiszen eddig még semmiféle rendelettel, semmiféle törvénnyel nem intézkedtek arról, hogy Ma­gyarországon a rádiót ne lehetne használatba venni. Épen azon csodálkozom tehát, hogy az első rádió megielenése alkalmával már rádió-csem­pészésről beszélnek. Magyarországon ezideig csunán spekuláció, még pedig nagyszabású spekuláció folvik abban a?! irányban, hogy a rádió monopóliumát, a rádió mögött rejlő, szörnyűséges üzletet ki kapja meg, ki szerez­heti meg mae-ának és ki szerezhet igy a termé­szet eme csodáiéval, a természet eme gyönyö­rűséges ajándékával a maga számára hatalmas vagyont. (Lendvai István: Látod, az isten­nyilával is gscheftelnek! — Derültség.) A hivatalos hatalom ezideig még csak ta­nulmányozza ezt a kérdést, még csak tanul­mányutakra küld ki a külföldre egyeseket, hogy tekintsenek ott szét, nézzék meg a rádió ottani állapotát és jöjjenek haza magyarázzák el a látottakat a kormánynak, majd azután a kormány elkésziti a maga rendeletét és ren­deleti utón fogja szabályozni a rádiónak Ma­gyarországon való használatba vételét. Ezt az egész rádió-ügyet azonban bizonyos homály, bizonyos^ köd, bizonyos titokzatosság veszi körül. A sajtó az utóbbi időben rendkívül nagy érdeklődéssel ir erről a kérdésről, sőt — mint előttem fekvő lapok bizonyítják — rá­diónk ugyan még nincs, de rádió-ujságunk már van. Sőt mint látom, a Magyar Rádióuj­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom