Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

208 r

Á nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. ság címen megjelent lap három száma után megjelent egy uj magyar rádióujság, amely ugyanazzal a címmel, ugyanazzal a jogokkal, más szerksztőséggel ugyan, de ugyanabban a nyomdában is jelenik meg. Teljesen érthetetlen előttem, hogy egy címmel két újság hogyan láthat napvilágot. (Friedrich István: Ez épen olyan, mint egy altesttel két lovon lovagolni !) Valahogy ugy van. Egy szóval a Magyar Rádióujság két szerkesztőségben jelenik meg. Mint hirlik, odafenn a miniszter Inökség sajtóügyosztályában már 8—10 rádióujság engedélyezésére adtak be kérvényt, ott azonban engedélyt nem adnak, ellenben egy és ugyanazon címen — mint látom — két rádióujság is megjelenik. De nem csak ebben a magyar rádióujságban, hanem az egész sajtóban bizonyos monopólium érdekében helyeznek el különféle célzatos hireket. Ki kell jelentenem, hogy egy rádiómonopólium addig, amig nálunk nem jutottunk el odáig, hogy a rádiót a publikum ismerje, hogy a rádiót gyártsák: egy ilyen monopólium végzetes lehetne. Ez azt jelentené, hogy a magyar közönséget, a magyar kultúrát teljesen kiszolgáltatnánk és bérbeadnánk egy exkluziv, protekciós társaságnak. Eddig nyolc vagy tiz vállalat versenyez azért, hogy a kormányzatot rábirja arra, hogy megkapja a rádió készítésének, sőt a rádió feladóállomásnak iis*a monopóliumát. Nyolc vagy tiz érdektársaság versenyez azért és_ ugy látszik ezen érdektársaságok versenye készteti a kormányt arra, hogy az úgynevezett rádiórendeletet még továbbra is a fiókjában tartsa, hogy a masryar királyi posta- és távirdaierazgatőság által már kidolgozott rádiórendeletet ne bocsássa a nyilvánosság elé, t vagy pedig pláne, hogy a törvényhozás elé «se kerüljön mindezideig. Igen hatalmas testületek, egyesületek és részvénytársaságok — mint ahogy a t. képviselő ur célzott rá az imént — versenyeznek azért, hogy a rádiómononóliumot megkerítsék, elsősorban a Magyar Távirati Trod a. másodszor az Általános Beszerzési Vállalat, harmadszor a gróf Bánffy Miklós köré csoportosuló üzleti érdekeltség, amely, amint hallom, az utóbbi napokban megegyezést tudott találni a Távirati Trodának Kozma Miklósával s igy a két Miklós, ha összefog, biztosan hatalmas nagy előnyt, beneficium ot tud macának megszerezni és egy nagy érdekcsoporttal ráfeküdhetik a masrvar kultúrára, aí magyar társadalomra s milliókat és milliókat szerezhet majd azon a címen, hogy a kormánvnál megfelelő összeköttetéssel rendelkezik. (Zsirkay János: Ki van zárva, hogy megkaohassa! Wem szabad neki adni! A legmungóbb vállalat!) De van itt egyéb érdekközösség is, amelv már a ministeriumot és a kormányt megfelelő módon igyekszik befolyásolni abban az irányban, hogy a rárliómonopóliivmofc ők kanják meg. Amint tudom, a telefongyár maga is monopolizálni akarja a készülékek elkészítését, a uosta is óhajtja megnyerni, mivel a nostának a külföldi n él dák után talán a legtermészetesebb joga lenne ahhoz, hogy a hírszolgálatot rádió utján ellássa. A posta- és távirdaigazgatóság, amint mondám, már ki is dolgozott egy tervezetet, amely tervezet a rádiót monopóliummá^ avatja; még pedig nemcsak a feladóállomásokat akarják monopóliumniá avatni, amelyek ezután csak kiváltságos egyének, egyesületek és részvénytársaságok, vagy esetleg a posta kezében maradhatnak, hanem a posta egy olyan kicsi kapacitású gépet akar gyártani, amely gép csakis a Magyarország feladóállomásairól elinduló hullámok felfogására volna alkalmas. Csak egy olyan gépet akar tehát engedélyeztetni a kormánnyal, amely a külföldi rádióállomások anyagának Magyarországon való felvételét lehetetlenné teszi. (Peyer Károly: Noná, majd más is t vegye fel a zürichi kurzust!) Ebben látom én az, erkölcstelenséget is, hogy ha mi Magyarországot kinai fallal zárnánk el a kulturvilágtól, a kulturemberiségtől és nem engednők meg, hogy ebben az országban az emberek, akiknek módjukban áll ezt a kis és olcsó apparátust, amelynek nem szabad drágábbnak lennie, mint egy gramofonnak, beszerzehessék, ha itt a monopolisták, protekciós társaságok gátját fogják emelni annak, hogy a külföld híranyagát, a külföld közgazdasági hireit, a kulturális haladást szolgáló előadásokat, a külföldi nagy operaelőadásokat, a külföldi igazságokat, amint mondják és politikai megnyilatkozásokat itt hallják. (Knna P. András: Boldog lesz Magyarország!) Azt hirdetik, hogy lehetetlen, hogy Magyarországon a kormány olyan kapacitású felvevőállomásokat engedélyezzen, amelyek a mi kicsiny országunkon túl levő leadóállomások hullámait is felvegyék, mert hiszen ha ezt a kormányzat engedélyzné, akkor mi közvetlen kapcsolatot találhatnánk a külfölddel és nem tudom én, talán politikai kémszolgálatokra is felhasználhatnék a rádiót. (Rassay Károly: Csak leadóállomások lesznek!) Ezeket a rémmeséket, ezeket a kultúraellenes és a monopólium céljait szolgáló meséket mi visszautasítjuk és igenis tiltakozunk a magyar társadalom nevében az ellen, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ilyen eszközökkel nem (Kuna P. András: Még az emigránsokkal is összeköttetésbe lehetne lépni] — Fábián Béla: Nem lehet Feingoldék részére rádióállomásokat felszerelni. — Peyer Károly: Hiszen akkor telefonálhatnak, amikor akarnak!) a magyar kormány csak azért, mert több érdekeltség . . . (Zsirkay János: Egy érdekeltségnek sem, sem zsidónak, isem a Távirati Irodának! — Fábián Béla: De Feingold is zsidó! — Zsirkay János: Az már meg van cáfolva! Sem a Távirati Irodának, sem másnak! — Fábián Béla: Az nincs megcáfolva, hogy Feingold zsidó! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, most Drozdy Győző képviselő urat illeti a szó! Drozdy Győző : Tiltakozunk az ellen, hogy a. magyar kormány csak azért, mert egyes érdekcsoportok között még ezidőszerint dönteni nem tud, továbbra is elzárja a magyar közönséget, a magyar társadalmat ennek a nagyszabású találmánynak áldásaitól. (Helyeslés a bal- és a Szélsőbaloldalon.) Ha a kormány nem tud dönteni abban a tekintetben, hogy a protekciós vállalatok közül melyiket válassza, ám akkor ne döntsön, (Zsirkay János : Legyen az államé !) szabadítsa fel, legyen az államé, és az állam tegye ai kezét a feladó állomásokra ; azon a címen azonban, hogy a protekciós vállalatoktól szabadulni nem tud, ne akadályozza meg azt, hogy Magyarországon is elterjedhessen ez az eszköz, ugy mint a külföldön, (Zsirkav János : Kötelessége dönteni, nem hoe"v nem tud!) mert a rádió nem luxus, (Horváth Zol-