Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-284
A nemzetgyűlés 284. ülése 1924. évi május hó 15-én, csütörtökön. 35 lenül kérem az előadó indítványát visszautasítani, s ezen ténykörülmények felderítése után uj javaslattal jönni a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur kivan szólani. Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! Ezen mentelmi esetből kifolyólag ugyanazon álláspontra helyezkedem, amelyet Drozdy és Rupert t. képviselő urak foglaltak el. Én különösen azért akarok felszólalni, hogy kijelentsem, hogy teljesen igaza van Drozdy t. képviselő urnák akkor, amikor azt mondja, hogy eddig nem volt szokásban, hogy mentelmi ügyek tárgyalása alkalmával a kormány állást foglaljon. Elismerem teljesen azon álláspont jogosságát és törvényességét, amely abból áll, hogy azon ministerek, akik egyszersmind a Háznak tagjai, mint képviselők is felszólalhatnak. Formailag ez ellen kifogást emelni nem lehet, mert ők egyszersmind mint képviselők is résztvesznek a Ház tanácskozásaiban. De amint a ministernek, aki képviselő, külön privilegizált helyzete van, még a házszabályokkal szemben is itt, a Házban, hogy t. i. nincs kötve teljesen a házszabályok szigorához, épugy helyénvaló, hogy amikor a mentelmi jog a multakban mindig ugy tekintetett, mint a Háznak legbelsőbb ügye, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) amelyhez a kormánynak, mint olyannak semmi köze, ilyen belső ügynek tekinttessék a mentelmi jog most is. A kérdés az, vájjon a minister urak azt az álláspontot foglalják-e el, hogy ők ebben a pillanatban egyszersmind ministerek is, és akkor kellő tartózkodást kell nekik tanusitaniok, nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha a kormány a Ház legbelsőbb ügyében állást akarna foglalni, vagy a másik álláspontra helyezkednek, hogy ők fel akarnak szólalni, képviselői minőségükből eredő kétségtelen joguknál fogva. Mert ez is lehetséges, de az eddigi precedensek, amelyek fennállottak egészen a Bethlen-kormányig, azt mutatják, hogy a kormány sohasem vett részt a mentelmi ügyek tárgyalásában. (Gr. Bethlen István ministereínök: Nem áll.) Kérem, ez ugy van. Majd én fogok a ministereínök urnák példákat felhozni. A kormány sohasem foglalt állást, kivéve azon esetet, mikor kénytelen volt saját álláspontját megvédeni, amidőn maga a kormány lett megvádolva azzal, hogy a mentelmi jogot megsértette {Ugy van! Ugy van! balfelöl.) de amidőn büntető ügyekből kifolyólag egyes képviselők mentelmi jogai tárgyaltattak itten, amikor az a kérdés dőlt el, vájjon zaklatás esete forog-e fenn, vagy egy rendes, törvényes helyes birói eljárásról van szó, akkor a kormány mindig tartózkodott még csak jelenlétével is résztvenni a tárgyalásokon. A t. ministereínök ur azt mondotta, hogy ez nem áll, vannak precedensek. Hát én a pártfegyelem korában jöttem be a parlamentbe, akkor, " amikor a pártfegyelem a legszigorúbban kezeltetett: a Bánffy-kormány alatt. Emlékszem a saját magam mentelmi esetéből kifolyólag, hogy amikor ebben az ügyben itt a tárgyalás folyt, a ministerek nem voltak jelen, és megtörtént az, — annyira elfogulatlanok voltak még azon időben a képviselők — hogy a túloldal egy része az én kiadatásom ellen, tehát mellettem szavazott. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Parlamentáris elv t. i. az, hogy a Ház belügyeihez csakis a Háznak van köze és hogy a kormánynak a Ház működésére az igazi parlamentáris felfogások szerint csak annyiban kell hogy legyen befolyása, amennyiben ez az ügyeknek gyors, célszerű és mennél alaposabb letárgyalására és megszavazására vezet. Én tehát őszintén sajnálom, hogy ez az eset megtörtént, mert tisztelet, becsület a t. többség NAPLÓ XXIV. iránt, — elvégre nem vehetem rossz néven, sőt értem, ha a vezér állást foglal, mert ők is kötve vannak — mégis kérdéses az, vájjon helyes-e egy ilyen ügyben útmutatást adni épugy, mint ahogy már megtörtént egyszer a ministereínök ur részéről, amikor egy inkompatibilitási dologban útmutatást adott. Ezt én mindenkinek higgadt megítélésére bizom, akinek a parlamentarizmus tisztasága szivén fekszik, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A ministereínök ur kivan szólni. Gr Bethlen István ministereínök: T. Nemzetgyűlés ! Bár én eddig egy szót se szóltam, a t. képviselő ur mégis egyszerűen azzal támad rám, hogy beleavatkozom a mentelmi ügyekbe {Felkiáltások a baloldalon ; Az igazságügy minister !) és a magam részéről terrorizálom a Házat az ő belső ügyeiben. Megállapítom, hogy fel se szólaltam eddig és az összes ügyekben egy szót se szóltam. (Felkiáltások balfelől : Közbeszólt !) A t. képviselő urnák igenis szóltam közbe, még pedig nem abban az irányban, ahogy a t. képviselő ur ki akarta forgatni még közbeszólásom értelmét is, (Rakovszky István: Már megint gyanúsít! — Zaj jobb felől. — Elnök csenget.) t. i. olyan értelemben, mintha helyeselném, hogy a kormánj 7 , mint kormány foglaljon állást egyes mentelmi ügyekben, hanem közbeszóltam olvan értelemben, hogy számtalan precedens van, hogy egyes ministerek, mint képviselők felszólaltak mentelmi ügyekben, amihez nekik mint képviselőknek, épugy joguk volt és van, mint bármely más képviselőnek. (Nagy Vince: Az igazságügyminister ur nem ezt tette !) Ez tehát teljesen tisztázott kérdés és nem hagyom magamat olyan színben odaállítani, mintha itt a kormány mint kormány akarna egyik-másik ügyben befolyást gyakorolni. (Nagy Vince : Pedig ezt tette !) Ez az eset nem is forog fenn és nem is forgott fenn a t. igazságügyminister ur esetében sem, aki felszólalt, hogy mint képviselő a maga véleményét erről az ügyről elmondja. (Nagy Vince: Nem mondta, hogy mint képviselő beszél!) Bocsánatot kérek, éhez az igazságügyminister urnák joga volt és ezt & jogot nem fogják elvenni a képviselő urak senkitől, egyetlen képvisesőtől sem, még terorral sem. Ennyit akartam csak megjegyezni. (Nagy Vince: Nem mondta, hogy mint képviselő szólal fel! Rabuiisztika, demagógia, amit csinálnak! — Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Rupert Rezső: Tiszta szofizma!) Csendet kérek képviselő urak! Pesthy Pál igazságügyminister : Szót kérek! (Zaj balfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Olyan kijelentést, hogy én az előadó ur javaslatát itt a kormány részéről védem, egyáltalában nem tettem. (Kováts-Nagy Sándor: Mégis azt állítják!) Ami engem felszólalásra késztetett, egyedül az volt, hogy Rupert Rezső igen t. képviselő ur azt jelentette ki beszéde folyamán, hogy ez az ügy a kommunista rendelet alá tartozik és mint ilyen nem is lenne tárgyalható. (Nagy Vince: Nemcsak ezt mondta!) Ez késztetett felszólalásra. Mint bírónak birótársaim és az ügyészség nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy ilyen eklatáns és nagy horderejű rendeletet a bíróság akkor, amikor a nemzetgyűléshez a kiadatás iránti megkeresést intézi, mellőzhetne. Nem mint a kormány képviselője szólaltam fel, erre abszolúte semmi szükség nem volt, a kormányt nem én képviselem, csupán mint képviselő és jogászember szólaltam fel. Kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok konstatálni, hogy ugy az igazságügyminister ur, mint a ministereínök ur minis6
