Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-284

3G A nemzetgyűlés 284. ülése 1924. téri minőségükben szólaltak fel, mert hiszen soronkivül kaptak szót és ez csak ministert illet meg. Én magam az igazságügyminister ur előtt kértem szót, de nem kaptam meg, ellenben előttem az igazságügyminister ur kétszer, a ministerelnök ur pedig egyszer szólalt fel soronkivül, tehát ministeri minőségben. (Drózdy G-yőző: Majd a szavazásnál eldől, hogyan értelmezik! — Rothenstein Mór: Az előjog képviselői!) Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző: Parancs volt a felszólalás!) Propper Sándor

: Ami a dolog érdemét illeti, épugy, mint Nagy Ernő első mentelmi ügyében, ebben is a zaklatás tipikus jele forog fenn. Ha Nagy Ernő nem volna intranzingens ellenzéki férfiú, ha Nagy Ernő ellenzéki működését a kormány nem nézné rossz szemmel, ha az ő sikereit a népnél nem látná oly nagynak, mint amilyen, egészen bizonyos, hogy ezek az ügyek nem kerültek volna ide. Én Nagy Ernő képvjselőtársamat a biróságtól nem féltem, nincs az a biróság Magyarországon, amely Nagy Ernőt ezekért az állítólagos cselekményekért elitélné (Pikier Emil : A Töreky-tanács!) Ezek a cselekmények nemlétező cselekmények és akik Nagy Ernő hazafiságát, sőt többet mondok, túlzó nacionalizmusát ismerik, pillanatig sem tételezhetik fel róla azt, hogy ezt a bűncselekményt elkövette. (Rothen

stein Mór: Gulácsynak fáj!) Ez nem zárja ki azt, hogy ezért mi hozzájáruljunk a mentelmi jog felfüggesztéséhez, mert ha ezt a kérdést ilyen kedélyesen, ilyen familiárisán fogjuk kezelni, maholnap nem ül majd ezekben a padokban ellenzéki képviselő, mert egész idejüket le fogja foglalni a bíróságoknál, hatóságoknál való szaladgálás és a büntetőügyekkel való foglalkozás. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Az igazságügyminister ur azt mondja, hogy 1919-ben a biróságok túlságos mértékben le voltak foglalva, nem tárgyalhatták ezeket az ügyeket, azért kerülnek csak most sorra. Bátorkodom az igen t. igazságügyminister ur szives figyelmét felhívni arra, hogy 1919-ben és 1919 óta nemcsak beszédek hangzottak el, amelyek mostigy napirendre kerülnek, (Drozdy Győző: 28,000 kommunista ügyet tárgyaltak le !) hanem egyéb dolgok is történtek, amelyeket talán nem szükséges itt taxative felsorolni. Csak egy dolgot emlitek, a váci tömeggyilkosság esetét, amelyben Kraker Kálmán képviselőtársam itt a nemzetgyűlésen interpellált. Az interpellációra választ még nem kapott. Én voltam bátor őt annak idején helyreigazítani, de azonkivül a Népszava egyik munkatársát is kiküldtük Vácra, hogy tovább nyomozzon. Ő kinyomozta az eset minden részletét és újra lehoztuk a Népszavában a közleményt. Ennek már körülbelül három-négy hónapja! Valamennyi állítás, ami az első közleményben benne volt, benne volt a másodikban is és ezóta ebben az ügyben semmi sem történt. Ezóta ebben az ügyben nincs interpelláció, nincs nyilatkozat, nincs bűnvádi eljárás, noha 17 ember lemészárlásáról van szó. Ott van azután Somogyi, Bacsó, Cservenka meggyilkolása, ott van a töineggyilkosságok egész sorozata (Kováes-Nagy Sándor: Szamuelly!), ezek nem kerültek napirendre, ezekben az ügyekben nincs eljárás, ezekben nem folyik nyomozás, ellenben kikaparják a régi aktákat, 1919-ben vagy nem tudom, mikor elmondott beszédért egy-egy félremagyarázott, szándékosan vagy tudatlanságból félremagyarázott mondatért előszedik ezeket az embereket és lehetetlenné akarják tenni működésüket csak azért, mert ellenzéki férfiak, Különöévi május hó 15-én, csütörtökön. sen most nagyon furcsa ez a dolog, amikor a ministerelnök ur egy héttel ezelőtt választókerületében békés húrokat pengetett és a polgári egységes front kiépítését szorgalmazta. Látnék valami következetességet a dologban, ha ez a szisztematikus üldözés és zaklatás csak a szociáldemokraták ellen folynék, mint ahogyan tényleg folyik, de nem latom az összefüggést és a logikát, a következetességet, amikor minden igazi ellenzéki ember ellen igy lépnek fel és minden igazi ellenzéki ember működését lehetetlenné akarják tenni. Az első mentelmi ügy tárgyalásánál néhány szóval már voltam bátor rámutatni arra, hogy alkalmat akarunk adni a kormánynak a Károlyikormány ellen való eljárásra. A kormány ez elől kitért. De amikor az ügynek ilyen mellőzését itt a nemzetgyűlésen keresztülvitte, kötelessége lett volna intézkedni abban a tekintetben, hogyha már ezeket a kormányokat nem tudjuk, nem akarjuk, vagy nem merjük felelősségre vonni, mert ez kockázatos, kétélű fegyver, jöjjön valami intézkedés, amely kimondja, hogy 1919 október 31-étől mind a mai napig, addig az óráig, amikor elhatározták, hogy az elsősorban felelős kormányok ellen nem járnak el, senki ellen további eljárásnak helye nincs. Ha a kormányban egy csepp következetesség és igazságszeretet volna, ha legalább a formára adna valamit, ugy ezt az intézkedést feltétlenül megtette volna. Miután ebben az esetben a zaklatás tipikus jelenségeit látom, az előadó ur javaslatát nem fogadom el és javaslom, hogy ebben az ügyben Nagy Ernő képviselő ur mentelmi jogát ne függesszük fel. (Graeffl Jenő: A biróság majd eldönti az igazat!) Rakovszky István : A házszabály 215. § b) pontja értelmében félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. T. Nemzetgyűlés ! Hivatkozom az egész t. Nemzetgyűlésre, hogy előbbi fejtegetéseimben a legkevésbé sem érintettem a ministerelnök ur szereplését. A ministerelnök úrról nem is szóltam, mert felszólalásomra az igen t. igazságügyminister ur felszólalása adott okot. Szavaimban nem tagadtam a ministerek formai jogát ahhoz, hogy mentelmi ügyekben is felszólaljanak, de semmi egyebet nem emiitettem egy szóval sem, és a ministerelnök urnák csupán egy közbeszólására reflektáltam, azt cáfoltam. Az, mintha ő itt olyan szerepet akart volna játszani, aminőt felszólalásában a ministerelnök ur beállított, mintha a Ház belügyeibe akarna beavatkozni, az én szavaimból — hivatkozom az egész t. többségre is — kimagyarázható jóakarattal nem volt. Ezt kivántam konstatálni s egyszersmind azt, hogy amit én itt fejtegettem, azt csakis a parlamentarizmus érdekében tettem. Elnök: Kupert Rezső képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Személyes megtámadtatás címén kénytelen vagyok az igazságügyminister urnák válaszolni. Nevezetesen azt mondotta az igazságügyminister ur, hogy az én felszólalásommal szemben kénytelen volt a biróságot megvédelmezni és a jogászi kart is védelmébe venni, mert én helytelenül állítottam be a kérdést akkor, amikor azt vitattam, hogy üldözés, zaklatás esete forog fenn azért is, mert hiszen ez a cselekmény, amelyről itt szó van, tulaj donképen közkegyelem, amnesztia alá esik, annak az amnesztia rendeletnek rendelkezése alá, amely szerint az 1919-ben elkövetett cselekmények, amelyek tömegmozgalommal vannak kapcsolatban, büntetés alá nem vonhatók. A t. igazságügyminister ur azt mondotta, hogy én szinte megbántottam a biróságot azzal, amikor feltételeztem róla, hogy idehoz egy ilyen ese-