Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
308 A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó í-én, szerdán. a Nemzeti Hitelintézet és a Futura — valamelyes megállapodásokat kötünk, oly irányban, hogy az értékesítést és a beszerzést velük együtt intézze a gazdaság. Erről tárgyalások folytak, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert az illetők olyan kikötéseket szabtak, amelyek a gazdaságban oly hatalmat biztosítottak volna nekik, amelyeket nem tartottam elfogadhatóknak, mert gazdasági kezelésében a birtok függetlenségét meg akartam óvni és meg is óvtam. (Helyeslés.) Ami azt illeti, hogy talán más bankokkal állunk összeköttetésben, ez nem fedi a valósáságot. Megmondom, mi van benne. Miután ezekkel a megegyezés nem sikerült, most folyószámlát nyitott a mezőhegyesi gazdaság a mezőhegyesi cukorgyárnál, ami nem jelent egyebet, mint hogyha^ a gazdaságnak készpénze van, azt oda beteszi, és ha pénzre van szüksége, azt onnét kiveszi. Tehát nem kosztoltatásról van szó. Megjegyzem még, hogy ez is csak egy ideiglenes intézkedés, amelyet bármikor viszszavonhatok, ha egy ilyen intézettel a tárgyalás felvétetnék és megállapodás volna létesíthető. Tehát, amint mondom, semmiféle bankkal összeköttetésben ezen a réven nem állunk, semmiféle csoportnak alárendelve ebben a tekintetben nem vagyunk. Teljes szabad kezünk van a birtokon. Ami a gazdaság vitelét illeti, itt tényleg változások vannak. Bejelenthetem, ha már a t. képviselő ur ennyire érdeklődött, hogy a gazdaság vezetésében most hozzuk be a kettős könyvvitelt, ami eddig nem volt, és Magyarországon kevés gazdaságban van. Kell, hogy minden fillér bevételt és kiadást a központi vezetőség azonnal áttekinthessen és ellenőrizhessen. Most folynak a munkálatok a gazdatisztek betanítására, s azt hiszem, hogy egy év alatt be fogjuk állithatni a kettős könyvvitelt a gazdaságba. Mindazokkal a hírekkel szembem amelyek azt terjesztették, hogy ennek a birtoknak bérbeadása tárgyában ezzel vagy azzal az érdekeltséggel valaki tárgyalt, kijelenthetem, hogy ezek mind légből kapottak. Ezeket a birtokokat bérbeadni lehetetlen. Nekem, mint földmivelésügyi ministernek, az az álláspontom, hogy az ilyen állami birtokot, amely általában a magyarországi mezőgazdaságnak igen nagy szolgálatot tesz. bérbeadni nem szabad, s szerintem a bérbeadásnak csak akkor volna jogosultsága, ha tényleg nem tudnánk azon a birtokon gazdálkodni. Mégis csak védelembe kell vennem a magyar gazdatiszti kart annyira, hogy meg tudja mutatni, hogy tud oly intenzív módon gazdálkodni azon a birtokon, hogy a gazdaság fejlesztessék, és tud olyan jövedelmet produkálni, hogy bérbeadásról ne lehessen szó. Különben is a bérbeadás igen nagy nehézséggel járna, mert hogy egyebet ne említsek, amit ezek az állami gazdaságok például az állatnemesités terén felmutatnak, ezt a szolgálatot semmiféle magángazdaság el nem birhatja, mert ezeket a ráfizetéseket, hogy ugy mondjan, áldozatokat, aminők például a lótenyésztés, a marhatenyésztés és a sertéstenyésztés, egyetlen gazdaság se birhatja el. Hogy a gazdaság jövedelme ezzel csökken, az természetes, de aa általános, az országos érdek a mezőgazdaság szempontjától megkapja a kárpótlást. Nagyon sok teher van ezeken a birtokokon. Csak magán a gödöllői uradalmon, amelyik egyike a legkisebbeknek, mert hiszen erdőbirtok, mezőgazdaság kevés van, mondom magára a gödöllői birtokra vagy nyolc templom és paplak kegyurasági terhe nehezedik, amelyeknek terheit bizony a gazdaságnak viselni kell. Ezenfelül pedig, amint a pénzügyministerrel megegyeztünk, a gazdaságokra nehezednek az összes nyugdíjterhek is, amelyek mind a birtokokat terhelik, ugy hogy az onnan nyugdíjba ment tisztviselők illetményeit nem az állampénztár, hanem az egyes gazdaságok fizetik s e tekintetben is a terhek elég súlyosak. Ami az értékesítést illeti, az értékesítés az előbbeni időkben ugy történt, hogy az egyes gazdaságok maguk eszközölték az értékesítést és a bevásárlásokat központi ellenőrzés mellett. Most azonban az értékesítést központosítottuk az összes gazdaságokban, mert nem akartam azt a helyzetet fentartani, hogy az esetben, ha egyik gazdaságban valamiből felesleg van, az a feleslegét eladja s a másik pedig, ha hiánya van, azt pótolja. Tehát ugy a beszerzést, mint az értékesítést, mindazt, ami csak egy gazdaságban előállhat, a t. képviselő ur, aki maga is gazda, tudja — ma már központilag intézzük. Még nincs befejezve ez az átmeneti intézkedés. Ebben a tekintetben csapás is ért, mert a központi A^ezetőm — aki nagyon ügyesen intézte az ügyeket — hirtelen elhalt, de azt hiszem, egy megfelelő emberrel tudtam helyettesiteni. Tehát clZ ci helyzet, hogy bérbeadásról szó sem lehet. A mezőgazdaságnak a munkája, a föld termőképességének fokozása, egyes gazdaságokban, pl. Mezőhegyesen a legmagasabb fokon áll, más gazdaságokban is elég előrehaladott állapotban van s ha egyes gazdaságokban még nincs is azon a fokon, mint amely fokon szeretnők, hogy állana, minden intézkedés megtörtént, hogy azok a gazdaságok is erre a színvonalra emelkedjenek. A jövedelem beszolgáltatásáról már említést tettem. Meg tudjuk fizetni, amit az állampénztárnak felajánlottunk s ez is egy haladás a múlthoz képest. Elismerem, hogy a kívánni való még nagyon sok. Látom. Azonban nehezebb egy olyan birtokon gazdálkodni, ahol a tisztviselőket csak fegyelmi utón lehet fele-» lősségre vonni, mint egy magángazdaságban, ahol, ha a gazdatiszt munkája nem megfelelő, az egyszerűen rövid felmondással elbocsátható. Állami birtokon ez bizonyos nehézséggel jár. El kell ismernem, hogy a Csikótartás, a lóteiepek fentartása még igen nagy áldozatokat kivan a legközelebbi jövőben, azonban ebbe is bele akarnék nyúlni, ahogy majd az idő és a lehetőség engedi. Mondom, elismerem, hogy itt javítani valók vannak, elismerem, hogy a mezőgazdasági fejlődés meg nem állhat, de hivatkozom az eredménvre, hogy ezeken a birtokokon a román megszállás okozta károk pótlása után is már bizonyos eredményeket értem el. Tehát méltóztassék megnyugodni ^ igen t. képviselőtársamnak abban, hogy serényen a legnagyobb lelkiismerettel folyik ezeknek a gazdaságoknak a legmodernebb gazdasági vivmánvokkal való felszerelése és leglelkiismeretesebb, szorgalmas kezelése. A jövedelem sehova máshova nem forditható, mint vagy gazdasági beruházásra, mint értékes befekte+ésre, vagy az államkincstárba. Hiszem, hogy ezek a gazdaságok igen rövid idő alatt majd a zárszámadásokban is, nagy tételekkel fognak szerenelni. Megvan a reménységem, hogy bár & félmétermázsa búza ilyen óriási terheket viselő gazdaságoknál nem csekélység, sőt ^ már egy szén haladás, sokkal nagyobb eredményeket is el tudunk érni. Legyenek megnyugodva arról, sem banknak, sem semmiféle bérlőtársaságnak, ameddig