Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 30Ô en ezen a helyen ülök, vagy bárki másnak ezeknek a birtokoknak kezelését alá nem rendeljük se értékesítéssel, se bevásárlással, bogy a birtokkal ők rendelkezzenek. Ez be nem követkézhetik. Meg akarom tartani ezeket az állam kezelésében. Szeretném bebizonyitani, hogy a magyar ember, a magyar gazdatiszti kar ki tudja ezeket a birtokokat ugy fejleszteni és olyan jövedelmezővé tudja tenni, hogy a versenyt minden téren, minden gazdasággal kiállják. (Esztergályos János: Meglátszik az ozorai gazdaságon! — Kuna P. András: Azok jobb gazdák, mint a szakszervezetiek! — Esztergályos János: Hogy néz ki ez az állami birtok! — Tamási Nagy János: Ez nem tartozik ide!) Tessék ezt a honvédelmi minister urnák megmondani, őrá tartozik. Szegénységnek tartanám a magyar nemzetre nézve, ha még annyi tehetség sem volna a magyar gazdatisztekben, hogy az állami birtokokat me lehessen állami kezelésben hagyni azért, mert nem tudnak jövedelmet produkálni. Meg kell mutatni, meg is mutattuk már és a jövőben is meg fogjuk mutatni, hogy ezek a birtokok tudnak jövedelmet produkálni és azokat az óriási értékeket, amelyek ott épületekben, állatokban minden évben be lesznek fektetve, nem kell bérlőtársaságnak kezére adni csak azért, mert mi élhetetlenek vagyunk és nem tudunk a birtokokból megélni. Megnyugtathatom a t. nemzetgyűlést, hogy azokkal az emberekkel, akiket erre alkalmasoknak tartok, ezeket az intézményeket a modern követelményeknek megfelelően fogjuk kezelni, ugy hogy jövedelmet produkáljanak. Megvan a reménység arra, hogy ez bekövetkezik és akkor a gyönyörűen megmaradt állami birtokokat, amelyeket a román rablás után milliárdokkal és milliárdokkal újra fel tudtunk szerelni, meg is fogjuk tudni tartani állami kezelésben a magyar mezőgazdaságnak előnyére. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólani. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi minister urnák interpellációm egyik részére adott válaszát a legnagyobb megnyugvással tudomással veszem, mert az ő intenciója teljesen fedi azt, amit az állam érdekében én is kívánatosnak és Magyarország mezőgazdaságára nézve döntő jelentőségűnek tartok. Az állami birtokok jelentőségét abban látom, amit a földmivelésügyi minister ur is kiemelt, hogy vezetőszerepet töltsenek be a gazdaság és az állattenyésztés terén. Csupán egyetlenegy kis detailkérdésre nem adott a minister ur teljesen megnyugtató választ, lehet, hogy ez talán elkerülte a figyelmét. Azt kérdeztem interpellációmban, hogy az uj üzemi berendezésnél van-e egyáltalán pereentuális részesedésük az állami tisztviselőknek — mert ezek a gazdatisztek is állami tisztviselőknek tekintendők — továbbá, hogy az állami birtokokon általában nincs-e, vagy nem lesz-e a jövőben semmiféle kebelbéli értékesítés, hanem minden terményt a tényleges áron fognak értékesiteni. Nagyon sokszor ugyanis bizonyos patriarchálizmus fejlődik ki a gazdaságokban az értékesítés terén, úgyhogy aki az üzemhez tartozik, olcsón, előállitási költségen kap valamit. Úgyszólván minden nagy üzemnél kifejlődött ilyen abuzus jellegű eljárás. Fel kell tételeznem, hogy az emberi gyarlóságunk folytán esetleg ezekben az üzemekben is kifejlődhetett a múltban ilyen slendriánság. A jövőre nézve óhajtanék megnyugtatást, hogy a központi értékesítéssel egyidejűleg mindenféle úgynevezett családias jellegű vagy kebelbéli értékesítés is megszűnik. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ami a gazdatisztek pereentuális részesedéséi illeti, ez eddig nem volt bevezetve. Most foglalkozom a kérdéssel, vájjon helyes lenne-e azt bevezetni vagy sem. Ez még nem elintézett dolog. A kedvezményes vásárlásra vonatkozólag, ha már az igen t. képviselő ur ezt kérdezi, bejelenthetem, hogy ezt a kérdést újra rendeztük. A folyó évben rendeleti utón rendeztem ezt a kérdést. Megállapittatott pontosan, hogy melyik gazdatisztnek mennyi állatot szabad tartania, mennyit kaphat természetben és amit természetben kap, azt nem kaphatja az államtól is. Az eddigi rendszer tényleg az volt, hogy az alkalmazottak bizonyos kedvezményes áron vásárolhattak a gazdaságtól mindenféle terményt, amire szükségük volt, ennek mértékét azonban most meghatároztuk. Meg van állapítva, ki mit és hogyan kaphat és azonfelül semmit sem kaphat. Bejelenthetem azt is, hogy az illetményeket az egész birtokon újra szabályoztuk, egészen máskép mint ahogyan a múltban volt, és kedvezményt mindenki csak annyit kaphat, amennyi a fizetésében meg van állapítva, azonfelül semmiféle kedvezmény nincs. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister urnák Farkas Tibor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Mokcsay Zoltán. Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! PestPilis-Solt-Kiskun vármegyének a kunszentmiklósi, alsódabasi, dunavecsei és kiskőrösi járásához tartozó 37 község érdekeltsége még 1909. év folyamán a vizjogi törvény alapján vizrendező társulattá alakult. 1911. év május havában meg is kapta az engedélyt arra, hogy a körülbelül 120.000 katasztrális hold mocsaras és vizjárta területeknek lecsapolására és öntözésére társulatot létesítsen. A kiadott engedélyokirat szerint a „Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző-Társulat" feljogosittatotjfc tehát arra, hogy a saját területén jelentkező csapadék- és talajvizeket nyílt csatornarendszerrel összegyűjtve, a szintén pestvármegyei „Sárközi Armentesitő Társulat" területén keresztül a vizeknek jelenlegi lefolyását követve, Baja város határának közvetlen közelében a Dunába vezethesse. Hogy pedig a vizek elvezetése folytán a társulat keretébe tartozó egyes földeken a nedvesség hiányát pótolhassák, engedélyt nyert a társulat arra is, hogy a soroksári Dunaágból kiágazóan öntözőcsatorna-hálózatot létesíthessen. A társulat annak idején meg is kezdte működését. 1911. év óta állandóan kivetettek az ártéri birtokosokra az ártéri földek minőségének megfelelően az ü. n. csatorna-adót, amely kezdetben könnyen elviselhető volt, később azonban mindig fokozódó terhet jelentett, mig 1919ben már elérte az eredeti kivetés 700%-át. Az érdekelt birtokosok nem minden zúgolódás nélkül ugyan, de pontosan fizették ezt a csatornaadót, egészen 1920-ig. Annak az évnek tavaszán azonban egyes érdekelt községek birtokosai elvesztették türelmüket és tiltakoztak
