Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 307 különböző dolgokról beszélnek. Nem vagyok hajlandó adni minden mende-mondára, de a földmivelésügyi ministerium reputációja érde­kében nagyon kívánatosnak tartanám, ha a mi­nister ur olyan megnyugtató nyilatkozatot tenne, hogy az állami birtokok terményeiből kedvezményes, protekciós áron senki, sem ál­lami hivatalnok, sem más nem részesülhet és hogy erre nézve megfelelő intézkedés van ér­vényben, vagy fog a jövőben érvényben lenni. Továbbá hajlandó-e a minister ur arról is nyi­latkozni, hogyan történik ezeknek az üzemek­nek a finanszírozása. Az erre nézve való nyilat­kozattételt azért tartom szükségesnek, mert ugyancsak kósza hirek vannak forgalomban arról, hogy ezek az állami birtokok egyik na­gyobb pénzintézetünkkel volnának összekötte­tésben, (Felkiáltások a balközépen: Aha!) vagy fognak összeköttetésbe jutni és hogy más vál­lalatok is szemet vetettek ezekre az üzemekre. Mindenesetre kivánatos volna tudnunk, nem fe­nyegeti-e ezeket az üzemeket az a veszély, hogy egyes kapitalista alakulatok fognak majd ezekbe az állami birtokokba befészkelődni és ezeknek az üzemeknek a vezetését irányítani. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister: Mig én itt vagyok, addig nem!) Szüksé­gesnek tartom továbbá, hogy tájékozva legyünk arról, (Kiss Menyhért: Kisgazda kormányzat! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mi baja van vele a képviselő urnák 1 ? Most mondtam, hogy amig én itt vagyok, addig nem lesz! Méltóztassék tudomásul venni!) hogy pénzügyileg hogyan történik ezeknek az üze­meknek a dotálása. Mert ugyancsak hirek van­nak arról, és pedig nem olyan hirek, melyeknek forrása után itélve, ne lehetne valami alapja a dolognak, (Gróf Hoyos Miksa: Többnyire nincs alapja!) hogy ezek az állami gazdaságok koszt­pénzzel dolgoznak, vagyis hogy az üzemükhöz szükséges pénzeket kosztkamat mellett veszik igénybe. (Zsirkay János: Most nagyon olcsó a kosztkamat! — Lendvai István: Kost was kost!) Tiszta dolog, hogy egy üzemet pénz nélkül ve­zetni nem lehet. A bürokrácia túltengése ve­szélyének kitett üzemeknél ennek a kérdésnek a felvetése mindenesetre jogosult. Én abszolúte nem kételkedem a földmivelésügyi minister ur jószándékában és jóindulatában, csak az iránt vannak aggályaim, hogy ezek az üzemek,^ ame­lyeknek vezetése nagy technikai'' tudást és kö­rültekintést igényel, megfelelő módon vezettet­nek-e, hogy erre nézve történt-e megfelelő gon^ doskodás. Mert, azt hiszem, abban egyetérthe­tünk, hogy a múltban gyakorolt szisztéma mel­lett az ezen állami birtokokon folytatott gaz­dálkodás nagy deficittel járt, most pedig rész­ben ugyanazok az emberek vezetik tovább is a gazdálkodást; talán egy-két uj ember került be az üzemekbe. Mindenesetre nagyon kíváncsi volnék arra, hogy történt-e megfelelő intézke­dés àbban a tekintetben, hogy ezek a régente nem nagy gazdasági sikerrel dolgozó állami tisztviselők most, az uj rezsrm alatt megfele­lőbben gazdálkodnak-e és az állami birtokokon elérhető-e ennek következtében dencitmentes eredmény. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázását célozza interpellációm. Elnök: A földmivelésügyi minister ur ki­váiii válaszolni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor kép­viselőtársam interpelláció jára,amennyire eszem­be jutnak a dolgok, a következőket válaszolom. Tény, hogy a mezőgazdasági űzésinek függetle­nittettek a pénzügymin isterium tói annyiban, hogy azt a bürokratikus eljárást, amely ott eddig folyamatban volt, megváltoztattam, és ezután a mezőgazdaság saját maga intézi az üzemeit. Eddig az eljárás az volt, hogy az állami birtokoknak minden befolyó jövedelmet be kellett szolgáltatniuk az állampénztárba és minden kiadást kérniök kellett az állampénztár­tól. Gazdasági üzem azonban igy fenn nem tartható, mert a mai és a közelmúlt pénzügyi viszonyok mellett előfordult, hogy a tavasszal kértünk egy összeget beruházási célokra, és ta­lán az ősszel kaptuk meg. így gazdaság nem dolgozhatik eredményesen, tehát a pénzügy­mínisteriummal a ministertanács hozzájárulá­sával nagyjában a következő megállapodást kö­töttem • A földmivelésügyi ministerium kezelésé­ben levő összes állami birtokok tartoznak hol­danként és évenként fél métermázsa gabonának megfelelő összeget beszolgáltatni a pénzügy­ministeriumnak, illetőleg az államkincstárnak. A pénzügyministerium szívesen belement ebbe a megállapodásba, mert az elmúlt években meg­közelitőleg sem kapott az államkincstár holdan­ként fél métermázsa búzaárnak megfelelő jöve­delmet. A földmivelésügyi ministerium tehát ezzel az intézkedésével az államkincstárnak sok­kal nagyobb tiszta jövedelmet biztositott — amelyet eddig meg is fizettek és meg is fognak fizetni, — mint amennyit az államkincstár eddig élvezett. Ezzel szemben a birtoknak sza­bad keze van arra, hogy a befolyó jövedelmet ugy ruházza be és használja fel, ahogy az neki jól esik. A fél métermázsa kötelező beszolgál­tatása mellett azonban, ha felesleges jövedelmet tudunk produkálni, az ismét az államkincstáré, csupán a beruházásokra szükséges összegekkel rendelkezünk szabadon. Egyelőre ez a megálla­podás. Hogy meddig tart a fél métermázsa ga­bona kötelező beszolgáltatása, azt most még nem tudom megmondani, mert ha a birtokok na­gyobb jövedelmet tudnak produkálni, termé­szetesen ennek a szolgáltatásnak az összege is felemeltetik. Ez a megállapodás lényeges része, m elv a mai gazdálkodást már ma is nagyban előbbrevitte. Tudvalevő, hogy vannak a föld­mivelésügyi ministerium által kezelt birtokok­nak olyan részei, amelyek eddig tényleg deficit­tel dolgoztak, de vannak olyan részei is, ame­Ivek nagy eredményt mutatnak fel. Igv pél­dául a mezőhegyesi birtokokat elsőrangú bir­tokoknak jelenthetem ki kezelésüket illetőleg, ami pedig a jövedelmezőséget illeti, ebbena tekintetben sem hagynak fenn kívánnivalót. Hogy a mült években ez a jövedelemfelesleg­kimutatás nem szerepelt a költségvetésben, annak más okai vannak, amelyeket nem mond­hatok el a nyivánosság előtt, rá kell azonban mutatnom arra, hogy milliárdnyi értékeket vit tek el a románok çsak a mezőhegyesi birtok­ról. Mint állami birtokot teljesen kifosztották, sokkal jobban, mint a magánbirtokokat, pedis? ezeket is eléggé kifosztották. Mezőhegyesről el­vittek minden elvihetőt, elvitték állatállomá­nyát, gépeit, felszerelécét, mindenéi» ugy, hogy a román betörés után következő pár esztendő­ben újra milliárdokat és milliárdokat kellett a jövedelemből arra fordítani, hosy a birtokot újra üzemképessé tegyük, hogv gépeket szerez­hessünk be, hogy az állathiányt pótolhassuk stb., stb. Ami azokat a híreket illeti, hogv bérbe­adásokról és pénzcsoportokkal való összeköt­tetésről volna szó, erre vonatkozólag a követ­kezőket mondhatom: tervbe volt véve, hogy eery pénzcsoporttal, egy bankkal — és itt szóba jött 1&

Next

/
Oldalképek
Tartalom