Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

306 A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. szagon fajvédelemről és keresztény politikáról beszélni addig, amig ilyen esetek megtörténhetnek, hogy négy hétig ne akadjon fedél, amely alá ezeket a családokat elhelyezzük. Belátom, hogy nehéz kérdés és óriási probléma ez, azonban még sem szabad annak megtörténni, hogy ezeket az embereket legalább egy félszer alá ne tudná elhelyezni az illetékes har tósásr. azok, akik hivatva vannak ezt a kérdést kezelni. Nem lehet nézni nyugodtan azt, hogy ezek a szerencsétlen emberek egész életükön át összekuporgatott, értéktelen, de nekik nagyon értékes vackaikat, ágyeműjüket, bútorzatukat ott kint hagyják a szabad ég alatt. Képzeljenek el a t. nemzetgyűlés tagjai egy olyan vihart, mint amilyen a napokban volt és méltóztassanak elképzelni ezeknek az embereknek helyzetét.^ Azért hozom ide ezt a kérdést csak most, azért vártam vele, mert biztam abban, hogy ezek a szerencsétlen emberek csak a viszonyok miatt nem tudnak elhelyeződni. De bocsánatot kérek, azt mégsem! tudom elképzelne hogy négy hét alatt ne lehessen egy ilyen kérdést ideiglenesen, ugy, ahogy megoldani, annál inkább sem, mert ugyanakkor magam meggyőződtem arról, hogy Kőbányán, a szomszéd- i sáarában vannak hatalmas területek és hatalmas házak, ahol helyet kaphatnának. Ott van a Préher-sörház, ott vannak a volt malátasörgyár hatalmas helyiségei, amelyek egy kis átalakítással egészen alkalmas lakások lehetnének. Ha azonban nem alakitanák át, akkor is alkalmasak volnának arra, hogy az embereket legalább fedél alá tegyék, hogy az idő viszontagságai és minderi szenvedései ne zúduljanak ezekre a szerencsétlen emberekre. Azért is szóvá teszem ezt a kérdést, mert hasonló helyzet és veszedelem fenyeget Kőbányán még egynehány hatalmas házat. Az egyik belven. a téglagyárak körül, például 34 család lakik egy házbari. A hatóság már hasonlókép felszólította a lakókat, hogy hagyják el az épületet, mert életveszélyes bennük lakni. A Kápolna-utca 2. számú házban is ugvancsak ez a helyzet. Nem lehet, hogy a kor- ; mánynak, hatóságoknak és a lakáshivatalnak az legyen az álláspontja, hoe-y bevárja, mis: a szerencsétlenség bekövetkezik s ha bekövetkezett — még szerencse, hogv nem életveszéllyel •íár a szerencsétlenség bekövetkezte —, akkor kiteszem ezeket a szerencsétlen embereket az uceára s otthagyom s várok majd addig, amig velük valami történik. Ennyi kötelezettségünk nekünk a társadalommal és ezekkel a szerentesétlen emberekkel szemben van, ezt a kötelességét a kormánynak teljesítenie kell és módot kell találni arra, hogy akárhogyan és akármilyen körülmények között, de ez a helyzet ne ismétlődjék meg s a jelenlegi állapotokon pedis* javítsunk. Épen azért a népjóléti minister lïrhoz a következő interpellációt van szerencsém terjeszteni (Olvassa): „Van-e tudomása az igen t. népjóléti minister urnák arról, hogy Kőbányán, az óhegy-utca 1. számú ház tizenöt lakóját, mert felettük a ház összedűlt, a hatóság lakásukból több, mint három héttel ezelőtt kilakoltatta és azóta tizenöt család apró gyermekekkel együtt a szabad ég alatt van kitéve? Hajlaií'dó-e a népjóléti minister ur haladéktalanul intézkedni, hogv ezek a szerencsétlen emberek akár szükséglakásba, akár _ egyéb helyre, de mindenesetre fedél alá kerüljenek." Van-e tudomása továbbá a t. minister urnák arról, hogy Kőbányán még egy csomó ház fenyegeti lakóit az összedülés veszélyével! (Lendvai István: Le kell tartóztatni a fenyegetőző házakat!) Mit szándékozik a minister tir ezek ügyében tenni?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Az a körülmény, hogy ez a nemzetgyűlés költségvetést még nem tárgyalt, oka annak, hogy én ezt a kérdést, amely tulajdonkêpen már költségvetés tárgyát képezi, interpelláció formájában itt szóváteszem, mert azt hiszem, ez a kérdés — eltérőleg az előttem elhangzott két interpelláció tárgyát képező kérdéstől —, nem annyira lokális, mint inkább országos és joggal tarthat számot szélesebb körök érdeklődésére. Aziránt vagyok ugyanis bátor érdeklődni, hogy milyen az a garancia, amely mellett folyik a gazdálkodás az állami birtokokon, hogy milyen intézkedések vannak különösen üzemtani szempontból itt érvényben, mily eredménnyel jár ez az intézkedés. Ezekre nézve a következő kérdéseket vagyok bátor felvetni. (Olvassa): „Hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlést a házikezelésben lévő állami birtokokon garancia mellett folytatott gazdálkodás lényegéről és eredményeiről tájékoztatni." Milyen intézkedések vannak érvényben arra nézve, hogy az elért^ nyereségből kik és milyen arányban részesedjenek! Hogyan van biztosiévá az, hogy az értékesitendő termények értéken alul senkinek át ne engedtessenek? Van-e állandó összeköttetés egyes pénzintézetek, kereskedelmi vállalatok és a földmivelésiievi ministerium ezen uj üzemei között." Ha igen, milyen feltételek mellett?" TTgvanis méltóztatnak emlékezni talán arra, hogy a földreformnovella tárgyalása folyamán a földmivelésügyi minister ur tett itt olyan kijelentést, hogy ezek az állami* birtokok annyiban alakíttattak át most üzemekké, hogy a. pénzügyministeriumtól függetlenittettek — amit égészen helyes intézkedésnek tartok — és hogy a péiizügvministeriurii beavatkozása ezeknek az állami birtokoknak a kezelésébe megszűnik, nem kaptunk azonban részleteket arra nézve, hogy ez a berendezkedés milyen alapon történt. Ugy hallottam emlegetni, hogy katasztrális holdanként 50 kiló gabona beszolgáltatására köteleztetnének ezek az üzemek, mintegy garancia mellett, mert azt mondják, hogy enynvi't biztosított a földmivelésügyi ministerium, Felmerül itt azonban az a kérdés, hogy amennyiben a földmivelésügyi ministerium, illetőleg a birtokok vezetősége 50 kilogram gabona beszállítását biztosítja, mi történik ak. kor, ha bizonyos hiány vagy plus merül fel a gazdálkodásban. A garancia mellett való gazdálkodásnak ugyanis többféle formája van. Szokásos, hogy valakinek átadatik valami garancia mellett, úgyhogy azután az illető elszámol vele, a plusról azonban nem számol el, viszont a minust fedezi a magáéból. Az állami gazdálkodásnál nyílt kérdés, hogy ez az elszámolás hogyan történik és hogyan történt vagyis hogy azok, akik gazdálkodnak, részesednek-e az esetleges nyereségből és viszont rászorithatók-e az esetleges veszteség pótlására. Ez volna az egyik képdésem. A másik kérdésem, amely! érdeklődésre tarthat számot, az, hogy hogyan történik ezeken az állami birtokokon a termények értékesítése. Azért vagyok bátor ezt szóvátenni, mert itt is