Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
A nemzetgyűlés 295. ülése 3 Írattak alá vasutas testvéreikkel sa fegyelmi biróság ebből következteti azt, hogy ezek az emberek a szolidaritási nyilatkozattal a sztrájkot akarták előkésziteni. Később ugyancsak a vád megállapítja, hogy ebben a szolidaritási nyilatkozatban (Lendvai István: A kormánynak politikai sztrájkja volt!) a sztrájk egyáltalában elő sem fordul, abban a sztrájkról egyáltalában szó sines; az illetők csupán arra vállalnak kötelezettséget, illetőleg arra szólítják fel szervezetük vezetőit, hogy minden tekintetben vállalják a szolidaritást egymással szemben. A vád azt is felhozza ellenük, hogy egész tevékenységük nem' irányult másra, mint követelésük teljesítésének előmozditására. Hiányos tehát mindvégig a vádnak minden egyes pontja, úgy, Tiogy egyetlenegy emberrel szemben sincs alapos adat, bizonyíték, melyből arra lehetne következtetni, hogy az illető tudatosan a sztrájk mellett izgatott volna, mint ahogy ezt a fegyelmi biróság megállapítja. > A fegyelmi biróság egészen felületesen állapítja meg, hogy X. Y. a sztrájkra izgatta a vasutasságot; tehát tömeges munkabeszüntetésre kény szeritette őket; ugyanakkor, azonban a kir. főügyész ur leirata, amely ezekhez az emberekhez megérkezett, kimondja, hogy — neveket nem mondok, mert nem akarok az illetőknek kellemetlenséget szerezni — ezek ellen a vasutasok ellen a hivatalos kötelesség megtagadásának büntette miatt folyamatba tett ügyet megszüntette. Sztrache főügyész aláírásával tehát megállapítja a kir. ügyészség, hogy ezek az emberek nem bűnösek abban, amivel őket vádolják; ezek az emberek nem tehettek egyebet, mint amit az ő helyükben mindenki kénytelen lett volna cselekedni, mert a sors odavetette, munkástársaik bizalma odaállította őket az élre, kénytelenek voltak munkástársaik képviseletében az illetékes hatóságnál megjelenni és — ezt a vád is elismeri, — minden alkalmat felhasználtak arra, hogy a kereskedelmügyi minister urat és az igazgatóságot, sőt Andrejka rendőrfőtanácsost is megkérték, hogy minden erejüket vessék latba, hogy ez a sztrájk megakadályozható legyen s hogy elimináltassék az a hangulat, amely a vasutasság között fennáll. Én azonban nem ezekre a jogi érvekre akarom épiteni interpellációmat. Nem kívánok a fegyelmi biróság határozatával sem részletesen foglalkozni. Azt szeretném, hogy most már végre, egy esztendő után az igazgatóság, de a kereskedelemügyi minister ur is, vegye revízió alá akkor elfoglalt álláspontját. A kormány azóta úgyis arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonyos megbocsátási szellemet visz be az életbe azokkal szemben, akik tévedtek, akik a szerencsétlen embereknél is súlyosabb hibákat és bűnöket követtek el. (Felkiáltások a balközépen: Az emigránsokkal szemben! — Lendvai István: Isten hozott, Jakab! — Derültség.) Ha ezekkel szemben a kormány a megértés és megbocsátás álláspontjára helyezkedik, akkor tisztelettel kérdem a kormányt, hogy ezzel a 11 szerencsétlen vasutassal szemben nem tudna-e hasonlóképen a megbocsátás álláspontjára helyezkedni'? Miért kevésbé értékes a kormány előtt ez a 11 vasutas ÍZsirkay János: Mert nem hívják őket Jakaboknak!), sőt — hogy ugy fejezzem ki magamat — a vasutastársadalom 1 , amely ezzel # a 11 emberrel együttérez és amelynek tagjai önmagukat látják megbélyegzetteknek ? Épen ezért teljes tisztelettel, kéréssel fordulok a kereskedelemügyi minister úrhoz. (FelNAPLÓ XX] v. 924. évi június hó 4-én, szerdán. 305 Máltások a balközépen: Hol a kormány?) Azért halasztottam interpellációm elmondását már kétszer is, mert szerettem volna, ha a kereskedelemügyi minister ur megvizsgálta volna az ügyüket és itt, a nemzetgyűlésen megnyugtató kijelentést tenne, hogy tényleg a megbocsátás szellemében jár el ezekkel az emberekkel szemben. (Zaj a balközépen ) Végtelenül sajnálom, hogy ezt a megnyugtató kijelentést a kereskedelmi minister ur távolléte miatt nem fogom most megkapni, de remélem, hogy a kereskedelmi minister ur, minthogy nekem azt ki is jelentette, jóindulattal fogja kezelni ezeknek a szerencsétlen embereknek ügyét s hamarosan módjában lesz ezekre a további kérdéseimre választ, még pedig megnyugtató választ adni. Azért a kereskedelmi minister úrhoz a következő interpellációt van szerencsém intézni: (Olvassa.) „Van-e tudomása a t. kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy az 1923 év augusztus hó napjaiban lezajlott mozdonyvezetői sztrájkból kifolyólag tizenegy mozdonyvezetőt, illetve fűtőt az államvasutak állandó fegyelmi bírósága nem egészen alapos, de főképen nem beigazolt vádak alapján a szolgálatból elbocsátott'? Hajlandó-e a t. minister ur odahatni, hogy az illetők által egy újrafelvételi kérvényezés esetén a fegyelmi biróság határozata revizió alá vétessék s egy újabb határozathozatallal az igazságnak megfelelően az elbocsátott mozdonyvezetők, illetve fűtők állásukba visszavétessenek?" Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi ministernek. Héjj Imre jegyző: Szabó József. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Egy másik egész rövid interpellációt kívánok a népjóléti minister úrhoz terjeszteni. Ez is hasonlít előbbi interpellációmhoz, mert ez sem országos ügy, nem tömegekről, hanem csak tizenöt családról van szó benne. Három héttel ezelőtt kinn jártam kerületemben, Kőbányán. Kőbányán, az Óhegyen egy hatalmas bérház öt esztendeje összeomlással fenyegetett és most négy héttel ezelőtt bekövetkezett a katasztrófa: a ház öszszeomlott. A hatóság a 15 családot kilakoltatta s ez a tizenöt család azóta, tehát most már négy hete kint van az Isten szabad ege alatt családostul, gyermekestül együtt, egészen minden fedél nélkül — mondom — az idő viszontagságainak és minden kellemetlenségeinek kitéve. Ha valaki, aki hivatva van és akik hivatva vannak ezzel a kérdéssel foglalkozni, akinek módjában áll vagy akiknek módjukban áll ezen a helyzeten változtatni, kimegy vagy ; kimennek megnézni ezt az állapotot, azt a szerencsétlenséget, ami ott Kőbányán van, akkor azt hiszem, hogy annak az illetőnek, azoknak a valakiknek kell, hogy keserű legyen a falat kenyér addig a szájukban, ameddig azoknak nyomorúságát ott látják. Lehetetlenség, hogy emberek nyugodtan aludjanak, édes álmokat álmodjanak addig, amig szerencsétlen emberek szakadó esőben, zivataros időkben, dörgő villámlások közepette, Isten szabad ege alatt töltik el terhes munkájuk után az éjszakát. Lehetetlen, hogy emberek babusgassák, édesgessék gyermekeiket odahaza, azok főkép, akik hivatva vannak ennek a kérdéseknek megoldására akkor, amikor szerencsétlen, egyéves gyermekektől felfelé, három-négv-ötéves gyermekek kint a disznóólban alszanak és lehetetlen körülmé1 nyék között szenvednek. Nem lehet Magyar or-
