Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
302 A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. szót sem szóltunk, mert akkor hallottak a t. kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ő ezt az egész tételt együttesen akarja törvényerőre emelni, szintén nem óhajtom az önök és az ország idejét igénybevenni azzal, hogy minden egyes tételnél külön inditványt terjesszek elő, hanem az összes tételekre a következő megjegyzéseket vagyok bátor megtenni. (Halljuk! Malijuk!) Már az általános vita folyamán történt felszólalásomban is hangsúlyoztam 1 , hogy épen ennél a pontnál merül fel az a kardinális kérdés, szabad-e ilyen nagy vámokat inaugurálni, igen vagy nem! Elhibázottnak tartom az egész javaslatot elsősorban azért, mert nem különbözteti meg a luxusárut és a közönséges árukat. A lényeg az, hogy a luxusáruk eltűrik a magasabb vámot, de a szegény népnek szükséges textilholmik, amikor az egész ország le van rongyolódva, nem tűrik azt a nagyobb vámot, amelyet rá ki akarnak vetni. Voltam bátor hangsúlyozni azt is, hogy igenis, lehetséges megkülönböztetni ezt a kétfajta árut. Itt van egy tanár találmánya, amelyről el van ismerve, hogy vele egy gépezet szerkezete utján meg lehet állapítani, melyik a finom árti, melyik a rosszabb áru. A jelenlevő t. ministeri tanácsos ur akkor azt mondotta, hogy ezt nem lehet megkülönböztetni a vámháznál és csak a kereskedőknek volna ebből káruk. Erre azt a feleletet kapta a ministeri tanácsos ur, hogy mindenki köteles bevallani, mennyi finom szál van abban és mennyi más, rosszabb anyag, amely olcsóbb vám alá kerül. Aki rosszul mondja be az adatokat, azt büntessék meg százszoros vámmal. Utólag is meg lehet vizsgálni, hogy helyes adatokat adott-e elő az illető vagy nem.. Tehát igenis meg lehet különböztetni a jobb árut a rosszabbtól. A dolog annál súlyosabb, mert itt nem érték, hanem súly szerinti vámokról van szó és a szegényebb nép holmija, a közönséges holmi sokkal súlyosabb, mint a, finomabb holmi. Itt tehát eltolódás van a szegények és gazdagok között a szegények rovására. Megfoghatatlan előttem, hogy ilyen nagy, homogén párt (Meskó Zoltán: Wie heisst homogén?) — láttam a szavazásnál és el kell ismernem, hogy homogén — (Meskó Zoltán: Csak fegyelmezett!) hogy ilyen nagy párt akkor, ha a szerény nép javáról, lesrszükségesebbb életfeltételeiről van szó, akkor könnyedén átsuhan olyan vámok felett, amelyek általában nein szükségesek. Mert méltóztassanak csak venni azokat a vámtételeket, amelyeket alkalmaztak a festett textiliákra, az úgynevezett kékfestőkre. A kékfestők általában itt eddig is kartelben működtek az árak tekintetében. Ezek a kékfestők száz év óta vannak itt Magyarországban. Ezeket nevezte Matlekovits az úgynevezett szakállas csecsemőknek, azt a száz éves ipart, amely még az utolsó években is óriási exporttal dolgozott Magyarországban. Tehát exportra dolgoztak mindenütt. Még ott is túlságos magasra felemelték a vámokat. Mi szükségünk van nekünk arra, hogy felemeljük a vámokat olyan tételeknél, amelyeket itt exportra gyártanakf Tehát ezt a kettőt összevéve, nem találom szükségesnek, hogy ilyen magas vámokat statuáljunk, amelyek csak arra alkalmasak, hogy •a legszegényebb nép életstandardját megnehezítsék, lehetetlenné tegyék, amelyek alkalmasak arra, hogy a mezőgazdasági foglalkozásúakat az ő legszükségesebb iparcikkeik beszerzésében meggátolják, s aïnjelyek alkalmasak arra, hogy általában ne jussunk közel ahhoz a szociális gondolathoz, hogy különbséget kell tenni gazdag és szegény között. Én tehát azt indítvány ózom, hogy ezt a tételt hagyjuk utoljára, utasítsuk vissza a bizottsághoz. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) és mondjuk ki> hogy követeljük azt, hogy e tételnél alkalmaztassék elv, hogy a jobbmódu embereknek való áru súlyosabban adóztassák meg, mig a silányabb minőségű áruk, amelyek nehezebbek, lehetőleg vámmentesen eresztessenek be, különösen azok a cikkek, amelyekben nekünk nagy feldolgozó iparunk van és amelyekben exportra dolgozunk. Az én indítványom tehát halasztó természetű. Ezt vagyok bátor tiszteletteljesen indítványozni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani 1 (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Görgey István előadó: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok most hosszasabban a vámtarifának ezzel a csoportjával foglalkozni, mert már a bizottságban eléggé foglalkoztunk vele. Azonban itt a nemzetgyűlés előtt is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nézetem szerint az itt kontemplált textilvámok egyáltalában nem hogy magasaknak volnának tekinthetők, hanem igenis alacsonyaknak azoknál a vámtételeknél, amelyeket az 1917-es kiegyezési tárgyalásoknál — amikor Ausztria és Magyarország még egy ui kiegyezés tervét tárgyalta — fogadturik el abban a közös vámtarífatervezetben, amikor sokkal magasabb vámtételeket fogadtunk el, mint amilyen autonóm tételeket itt beállítunk. Nem lehet itt egyes cikkeket, nem lehet a gyapjúszöveteket vagy a pamutárut vasy a bársonyszöveteket tételenként kiragadni. Ez az egész csoport ügy van felépítve^ — amint már a törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával mondott beszédemben bátor voltam hangsúlyozni —, hogy itt lehetőleg a vámmentes nyersanyagból kiindulva, az áru értékéhez képest mindig csak a munkát igyekeztünk megfelelő vámvédelemben részesíteni és nz egész csoport uj?y lett felépítve, hogy minél nagyobb hányadát képezi az áf!u értékének a benne lévő munka, annál nagyobb vámvédelmet érdemel meg az az árucikk. Ennélfoffva a nyersanvagok vámmentesek, a különböző fonalak, tehát félfrvártmánvok egészen mérsékelt 3—7%-ig terjedő vámvédelemben részesülnek, a fonalakból készült nyersszövetek 10—15%-os vámvédelemben részesülnek s az apprêtait, kidolgozott és finomabb fonalak, J aszerint, hogy milven_ feldolgozáson mentek keresztül, egészen 25%-ig terjedő vámvédelemben; részesülnek. 25%-nál magasabb vámvédelem csak a kifejezetten luxuscikkeknél, selvemharisnyáknáL selyem-szöveteknél, perzsaszőnyegeknél és a hasonló cikkeknél van meg. (Sándor Pál: Nem áll!) Ha ezzel szemben Sándor Pál t. képviselőtársam mindig olyan példákkal jön elő s megismétli azt a javaslatát, hogy térjünk át a siilyvámról az értékvámra, erre vonatkozólag bátor vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy sehol a világon olyan vámtarifát nem ismerünk, amely annyira detailirozná, széttagolná az ea-ves csoportokat, bogy a minőségi differenciákat helyesen meg lehetne találni. Az a Rejtőtele gép, amely tényleg módot nyuít arra, hogy a sryapjut, a műgyapjut és a különböző ' minőségű szöveteket egymástól megkülönböz-
