Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-283
'A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. -,:\ 2. »Helyesli-e a belügyminister ur az illető rendőrtanáesosnak ezt az eljárását!« 3. »Milyen intézkedéseket hajlandó tenni, hogy a jövőben a gyülekezési és szólásszabadságnak ilyen flagráns megsértése meg ne történhessék !« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek. A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés! Az interpelláló képviselő ur által szóvatett gyűlés ügyéről természetszerűleg' azonnal jelentés kértem be. E jelentés szerint a feloszlatott gyűlésen mindenekelőtt Rupert Rezső képviselő ur beszélt, aki azonban nézeteit teljes tárgyilagossággal fejtette ki. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Jó üu volt !) A Jelentés szerint a gyűlés további folyamán Batthyány Tivadar gróf jelen nem lévő egyénekre sértő kifejezéseket használt (Meskó Zoltán : Kettes aláhúzva!) és akkor a rendőrtanácsos figyelmeztette. (Zaj.) A jelentés szerint Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő ur, aki a következő szónok volt, a napirendtől, amely az általános politikai helyzet megbeszélése lett volna, (Rupert Rezső : És a gazdasági helyzet megbeszélése!) eltért, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a ministerelnök személyét gúny tárgyává tette, végül pedig az utolsó felszólaló, Vámbéry Rusztem beszéde folyamán, ugyancsak a ministerelnök ur személyét gúnyolta ki, amire a rendőrség — mondja a jelentés — a gyűlést feloszlatta. (Rupert Rezső : Ez rendzavarás ?) Bár az ebben a jelentésben foglaltak általánosságban körülírják azt, ami a lapok szerint ezen a gyűlésen lefolyt, nézetem szerint abban a tényállás még sincs oly részletesen előadva, hogy ebből én tiszta képet alkothatnék magamnak arról, hogy a feloszlatás jogosult volt-e, vagy sem, mert hiszen azok a közlések, amelyek a lapokban megjelentek, végeredményben, ha nem is közhitelüek, de a tényeket mindenesetre a valódiságot megközelítő módon adják elő, s azokból — őszintén megvallva — nem látok okot erre a szigorú beavatkoz Ezért, minthogy a gyűlésen gyorsíró volt jelen, a gyorsirói feljegyzéseket rendeltem fel, és a gyorsirói feljegyzések alapján fogom azután részletesen megállapítani, hogy melyek azok a kijelentések, amelyek állítólag megengedhetetlenek lettek volna, és a gyorsirói feljegyzések alapján megállapitott tények értelmében fogok intézkedni. Minthogy ilyenképen nem vagyok abban a helyzetben hogy most végleges választ adhassak, kérem, méltóztassék válaszomat ideiglenes válasznak tekinteni, (Horváth Zoltán: Többségben vagyunk! — Zaj és ellenmondásak a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Horváth Zoltán képviselő urat figyelmeztetem, hogy csendben kell maradni. Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik! {Zaj a ssélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Minket állandóan destruktívként aposztrofál!) Bodó János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Körülbelül ehhez hasonló vagy egészen azonos természetű sérelmeket panaszolok én is a belügyminister úrhoz intézendő interpellációm kapcsán. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szeder Ferenc: Én ugyanis választóimmal szoros kontaktusban vagyok, esetről-esetre mindig beszámolót szoktam tartani nekik, nézeteimet elmondom az aktuális politikai kérdésekről s nem is volt velem semmi különösebb baj a beszámolóim kapcsán. Csak az utóbbi időben tapasztalom, hogy a rendőrség -— nem tudom, felsőbb utasitásra-e vagy a saját kezdeményezése alapján — minduntalan gáncsot vet a beszámolóim elé, ha pedig lehetővé teszi a beszámolóm elmondását, akkor beszédem elmondása közben akadékoskodik. Jellemző a helyzetre, hogy elmondottam már jó néhány beszámoló beszédet Békéscsaba nyilvános térségén, ahol általában a beszámoló beszédeket mondották és soha a beszámolóm ellen semmi néven nevezendő kifogás nem esett, soha a rendőrségnek semmilyen formában sem kellett beavatkoznia a gyűlés lefolyása alkalmával, sőt azután sem. Egy idő óta az ottani rendőrhatóság a fejébe vette, hogy én nem beszélhetek nyilvános gyűlésen, szabad térségen, hanem csak zárt helyiségben. Egy belügy ministeri rendeletre hivatkozva megtiltotta, hogy beszámoló beszédemet ott mondjam el, ahol azelőtt elmondhattam és zárt helyiségbe utalt bennünket. Lehet, hogy a belügyministeri rendelet ennek az intézkedésnek törvényes alapját képezheti Legutóbbi beszámoló beszédem alkalmával, amikor néhány képviselőtársam is le akart kisérni és a beszédem elmondásánál esetleg segédkezni, mint ahogy más képviselőtársaimat is elkisérik a hasonló gondolkozású képviselők, a rendőrség kiadott egy végzést, mely szerint a r népgyűlésen a gyűlés elnökének megnyitóján és zárszaván kivül csakis Szeder Ferenc nemzetgyűlési képviselő beszámoló beszéde vehető fel a tárgysorozatba. Ez azt jelenti, hogy bárki legyen is az a nemzetgyűlési képviselő, aki lejön velem, nem juthat szóhoz, mert az ottani rendőrhatóság ezt nem engedélyezi, csak egyedül én, a város nemzetgyűlési képviselője beszélhetek. Most pedig Hódmezővásárhely felé tekintek és kérdezem: az egyenlő elbánás elve alapján milyen jogcímen tesznek különbséget közöttünk, nemzetgyűlési képviselők között? Amikor Hódmezővásárhely nemzetgyűlési képviselője beszámoló beszédet mond, külön vonaton a képviselők egész serege megy le a városba és szólalhat fel, mondhatja el a véleményét a politikai helyzetről. Milyen jogcímen adnak ki nekünk oly végzést, hogy kizárólag csak én szólalhatok fal azon a beszámoló gyűlésen. De továbbmegyek. Amit e kérdés körül szóvá akarok tenni, az más természetű. Amint egy polgári lap megállapította rólam, az én beszédem nem is szociáldemokrata beszéd volt, hanem polgári izü beszédet mondottam. Ez a lap ugyanis, amely nem szociáldemokrata — nem akarok ezzel kérkedni — azt mondja többek között (olvassa): »Mindenkit meglepett, hogy Szeder egyáltalán nem mondott szociáldemokrata beszédet. A közszabadságokról mondott szavaiban Apponyit idézte csak és azt is kijelentette, hogy azok megvalósítása elsősorban a polgárság érdeke.« Ezt az idézetet csak annak jellemzéséül hoztam fel, hogy igazoljam, hogyan beszélek akkor is, amikor nem a nemzetgyűlés szine előtt beszélek. Ott is megmondom kereken az én igazamat, de talán meg tudom mondani stílusos formák között is azt, amit akarok. Beszámoló beszédemben kritizáltam azt a szerintem is keményen elitélendő eljárást, hogy mig az egész világon a szociáldemokrata^ munkások tetszésük szerint ünnepelhetik meg május elsejét, a világ munkásságának nemzetközi ünnepét, addig Magyarországon ezt az ünneplést belügyministeri intézkedéssel lehetetlenné teszik. Amikor ezt kritizálgattam, kontrasztot állítottam fel és azt mondottam: elmegyünk Angliába, tárgyalunk Anglia
