Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

24 Iá nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május %ó 14-én, szerdán. ministerelnökével, aki május elsejei szózatot intéz a világ munkásságához, amely szózatot a kormány német nyelvű félhivatalos lapja is közli, de ugyanakkor, amikor én ezt a szózatot, amellyel igazolni akartam azokat a célokat és törekvéseket, melyeket május elsejének megünneplése szolgál, fel akartam olvasni, a kiküldött rendőrtisztviselő ennek a szózatnak felolvasását megtiltotta és figyelmztetett, hogy amennyiben pedig a tilalom ellenére is fel akarom olvasni ezt a szózatot, a gyűlést fel fogja oszlatni. Mondom, ez a szózat megjelent a kormány egyik német nyelvű lapjában, a Morgenzeitungban, de megjelent a vidéki lapokban is. Hogy képviselőtársaim, akik ezt a szózatot nem olvasták, fogalommal birjanak arról, hogy ez milyen veszedelmes lehetett, amelyet Békéscsaba rendőrtisztviselője nem is engedett felolvasni. Egy vidéki lap közli a következőképen (olvassa): »Május ünnepe az egész világ munkásságának a reménység és bajtársi szolidaritás üzenetét viszi széjjel. Az idei májusi ünnep a munkásság millióit találja itthon és a külföldön, a munkásság millióit, akik boldogtalanok és elnyomottak és akik vágyva várják a napot, amely őket a szabadság teljességében egyesiti. A széthúzás, gyűlölet és bizalmatlanság jelei figyelhetők meg az egész világon. Egyedül a közös munkának hajnala pirkad. A szocialista munkásmozgalom vezetőinek elhatározott akarata, hogy a világ népeit megint közel vigyék egymáshoz. A munkáspártnak _ idehaza támogatnia kell a kormány Programm ját, hogy az eléje tornyosuló nehézségek ellenére is békét szerezzen a reményt vesztett világnak. A munkásmozgalom mindenütt előrenyomul. Az angol munkáspárt baráti üdvözletét küldi bajtársainak és barátainak az egész világon. Reméli, hogy az angol eredményeket hasonló mozgalom utján mindenütt elérik és hogy rövid idő alatt az egész világon szabadság és demokrácia váltja fel majd a diktatúrát és az elnyomást.« Én újra és ismételten elolvastam ezt a szózatot, hogy véletlenül nincs-e benne olyan, amely izgatást tartalmaz, még a magyar rendőrkoponya felfogása szerint is, de újra és ismételten megállapitottam, hogy ez a kiáltvány, ez a szózat nem tartalmaz, egy mondatot sem, amelyet minden becsületes magyar ember, minden becsületes polgárember is alá nem Írhatna. De az ilyen eljárás erkölcstelen is, mert egy világbirodalomnak ministerelnöke, akinek szimpátiájára számi tunk, akinek szimpátiájára nagyon sokszor szeretünk hivatkozni, üzente ezt, és egy rendőrkapitány kint a perifériákon ezt a ministerelnököt, — mondom — szimpátiájára hivatkozunk — mint közönséges izgatót és mint közönséges lázitót ismeri csak. S az erkölcstelenség ott van, hogy nem ismeri azokat, akinek szimpátiájára támaszkodni akarunk sokszor nehéz küzdelmeinkben. De ez az eljárás, amelyet én megbélyegezni akarok és amelyre felhivom a belügy minister ur figyelmét, belpolitikai szempontból is nagyon árt és a tekintélytisztelet szempontjából is nagyon ártó. Én, mint nemzetgyűlési képviselő, mint képviselője annak a városnak, ismerem annyira a törvényt és vagyok annyira tisztelője a törvénynek, hogy nem törekszem azt áthágni, sőt nem veszélyeztetem azt a tömeget, azt a gyűlést feloszlatással pusztán csak azért, hogy egy hangzatos frázist puffantsak el. Nem, ezt nem teszem t. Nemzetgyűlés, sőt tárgyilagos szoktam maradni beszámolóim alkalmával. Azonban a tekintélytisztelet nemcsak ott van, hogy csak akkor járjon ki valakinek a tisztelet, amikor a mandátumot, mondjuk, egy jól szituált polgárember tartja a kezében, vagy nem ott van, hogy csak akkor járjon ki a törvényhozás tagjának a megfelelő tisztelet, mikor gróf vagy báró annak a mandátumnak tulajdonosa, hanem ott van a tekintélytisztelet, amikor egy mandátum tulajdonosának az esetben is, ha az illető egyszerű munkásember, de becsületesen teljesiti hivatását, kijár a tisztelet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tekintélyrombolás az is, amit velünk, mint képviselőkkel szemben elkövetnek kint a vidéken, mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ha pedig bennünkent ott ezekkel az aljas közigazgatási intrikákkal lehetetlenné akarnak tenni, az nem árt a képviselői mandátumnak is! Ugyanis nemcsak Szeder Ferenc személyének szól az az intrika és az a viselkedés, amelyet velünk szemben tanúsítanak, hanem szól az Szeder Ferenc mandátumának is és a tekintély tisztelet szempontjából, — amit ott a túlsó oldalon gyakran hangoztatnak — ez nagyon ártó. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szeretném, ha ilyen jelenségek nem fordulnának elő; szeretném, ha a belügyminister ur kioktatná alantas hatósági közegeit arra, hogy Anglia ministerelnöke, habár munkáscsaládból származott is, mégis csak Anglia ministerelnöke ezidőszerint. Nagyon szeretném, ha kioktatná alantas hatóságait arra, hogy Anglia ministerelnöke nem lehet ám destruktiv, nem lehet izgató és lázitó, különösen akkor, — hangsúlyozom — mikor ennek az Angliának és munkáspártjának szimpátiájára nagyon is apellálunk ; nem lehet izgató, nem lehet lázitó, következéskép nem is lehet ám vele azzal a rendőri észjárással elbánni, amely olyan nagyon megszokott dolog nálunk, az egyesülési és gyülekezési jog terén. Szeretném azt, ha a belügyminister ur ennek az esetnek kapcsán ugy Békéscsaba város rendőrségét, mint általában az ország összes rendőrségeit kitanitaná, vagy utasitaná, vagy mint azok felettes hatósága csinálna velük valamit abban az irányban, hogy ilyen kül- és belpolitikai szempontból és a tekintély tisztelet szempontjából is — ezt hangsúlyozom, mert a túlsó oldalról jön ez az érv állandóan — ártó cselekményeket ne kövessenek el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én csak röviden beszéltem erről a kérdésről, és ezek után a következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy Békéscsabán 1924 május 4-én megtartott beszámoló beszédem elmondása alkalmával a gyűlés ellenőrzésére kiküldött rendőrtisztviselő Mac Donald angol ministerelnöknek a világ munkásaihoz intézett szózatának felolvasását a gyűlés feloszlatásával való fenyegetés terhe mellett megtiltotta? Hajlandó-e a belügyminister ur az eljáró hatósági közegeket kioktatni oly irányban, hogy a jövőben ehhez hasonló cselekményeket ne kövessenek el?« (Helyesles a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az elhangzott interpellációra szintén csak ideiglenesen tudok válaszolni, minthogy a tényállást idáig megállapitanom nem sikerült^ ma hallván a kérdésről először. Magam részéről teljesen igazat adok a képviselő urnák abban, hogy amennyiben az illető rendőrtisztviselő valami egyéb és előttem ismeretlen indok nélkül egyszerűen megtiltotta az angol ministerelnöknek akkor már a lapokban is megjelent szózata felolvasását, az illető rendőrtisztviselő nem járt el helyesen és ok nélkül fenyegetőzött a gyűlés feloszlatásával. Én tehát a képviselő urnák kilátásba helyezem, hogy az ügyre vonatkozólag jelentést kérek, és amennyiben azt látom, hogy itt a hatóság valóban nem helyesen tette meg az intézke*