Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. külügyminister nr a Ház mai ülésén a jugoszláv állapotokról szólva kijelentette, hogy óhajtandó volna, hogy az utód államokban elszakítva élő véreink politikai és kulturális jogai jobban vol­nának biztositva és jobban érvényesülnének. Nagy Ernő képviselőtársam interpellációja során a bol­gár beiügyminisíernek egy interjúját olvasta fel, amelyben kijelenti, hogy azonnal elcsapatott egy vidéki főtisztviselőt, aki egy ellenzéki nép­gyűlést megakadályozni mert. Az eset, amelyet r röviden ismertetni akarok, nem Jugoszláviában és nem Bulgáriában történt, hanem Budapest VII. kerületében, az Angyal­földön. A dolog érdemi részét, r a gyülekezési és szólásszabadság jogán esett sérelem nagyságát azzal akarom alászinezni, hogy a száraz tényeket akarom előadni. Május 11-én, vasárnap az angyal­földi kisiparosok, kiskereskedők, és kistisztviselők, akik a Kossuth-pártban akartak szervezkedni, szervezkedő gyűlést tartottak, amelyre meghivták az országos Kossuth-párt központi vezetőségét. A gyűlésen, amint tapasztaltuk, valóságos meg­szállásai jelent meg a rendőrség. Nemcsak a rendőrlegénységet, amelyet helye­sen vonultatnak fel, ha bármiféle rendzavarástól tartanak, de azt a szokatlan képet kellett látnunk, hogy amikor olyan népgyűléseken, amelyeken tömegek vannak jelen, a Tattersallban és más, nyilvánosan tartott népgyűléseken, maguknak a szónokoknak ellenőrzését rendesen egy fogalma­zási tisztviselő végzi, ugyanakkor itt, a három szónok asztalánál hat rendőrtisztviselő foglalt helyet egy rendőrtanácsos vezetésével. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nádossy-rendszer!) Már a három első szónok beszéde alatt is, — Batthyány Tivadar gróf, Rupert Rezső és én beszéltünk — a rendőr tanácsos ur többizben minden törvényes indokra való hivatkozás nélkül, anélkül, hogy olyan momentumot tudott volna megjelölni a szó­nokok beszédében, amely akár a közrendet, akár a békét veszélyeztette volna, vagy lázitónak lett volna minősíthető, megzavarta a szónokokat. Meg­zavarta Batthyány Tivadar gróf beszédét, amikor Batthyány a fajvédő képviselő urakról nem túl­ságosan tiszteletteljes hangon emlékezett meg. Megzavarta az én beszédemet, amikor arról szó­lottam, hogy a szanálási javaslatokkal kapcsola­tosan a külföld bizalmatlanságát volt alkalmunk tapasztalni, hogy rossz feltételű kölcsönt kapott a kormány, és hogy ezt a bizalmatlanságot a kormánynak kell betudnunk, amely erre rászol­gált, hiszen a ministerelnök ur Pécsett még legi­timistának vallotta magát, és mintegy csábitotta a királyt a hazatérésre, pár nappal azután pedig lövetett uralkodójára és kiszolgáltatta az ellen­ségnek. Nem tudott máskép belekötni beszédembe a rendőrtanácsos ur, mint ugy, hogy azt mondta, hogy térjek vissza a tárgyhoz. És mikor ő maga konstatálta, hogy a gazdasági helyzetről általános politikai helyzetről van szó, és én ehhez beszédem további folyamán is ragaszkodtam, és tekintettel arra, hogy ő szórakozott és nem figyel oda, helyreigazitottani figyelőképességét, ismétel­ten rendreutasitott és azt mondotta, hogyha to­vábbfolytatom a ministerelnök személyének ilyen birálatát, akkor meg fogja vonni a szót. (Rupert Rezső : Láthattuk, hogy azzal jött oda ! — Hor­váth Zoltán: Azzal küldték oda! — Rakovszky Iván belügyminister: Hogy állithat ilyent? — Meskó Zoltán: Tessék kiskátét csinálni az ellenzék részére, hogy mit szabad mondani! — Zaj a szélső­baloldalon. Elnök csenget.) A három beszéd után Vámbéry Rusztem, a következő szónok, csak egy fél mondatot tudott elmondani, amelyben egy igazán ártatlan hason­latot használt, (Rupert Rezső: Kis lirai képet!) amely szerint a ministerelnök ur és az abszolu­tizmus, mint egy szerelmes pár, sétálgatnak a magyar ugaron. Erre a rendőrtanácsos ur fel­állott és anélkül, hogy a szónokot bármire figyelmeztette volna, egyszerűen feloszlatta a gyűlést és ennek az intézkedésének, ennek a hatalmi kijelentésének, karhatalommal azonnal érvényt szerzett. T. Nemzetgyűlés ! Én nem a Kossuth-párt sérelmét panaszolom itt, mert a mi szervezkedé­sünknek nagyobb szolgálatot Vámbéry Rusztem esetleg elmondandó beszéde nem tehetett volna, mint a rendőrtanácsos urnák ez a törvénybe és a gyülekezési és szólásszabadságba ütköző cselek­ménye. Mint a közjogokon, a szabadságjogokon esett sérelmet panaszolom fel itt ezt és terjesztem elő interpellációmat a belügyminister úrhoz, abban a hitben, hogy ő nem fogja magát azonositani ezzel az intézkedéssel. Azt távolról sem teszem fel, hogy ő ilyenre utasitást adott volna annak a rendortanácsosnak, de nem hiszem, hogy a tényállás ilyen ismerete alapján utólag is helyeselné ezt az intézkedést. Ha ezt tenné, — ós erre az esetre fentartom birálati jogomat válasza után való felszólalásomra és akkor fogok inkább foglalkozni a kérdés érdemi részével — akkor olyan súlyos helyzet előtt állanánk, hogy ugyanakkor, amikor más pártok — és közöttük az uralkodó kormányzópárt — szabadon tarthat­nak gyűléseket, amikor Bethlen ministerelnök ur mindenre kiterjedő beszédet tartott Hódmező­vásárhelyen, amelyben kifejezetten beszélt nem­csak az általános gazdasági és politikai helyzet­ről, hanem arról is, hogy tényleg a külföld bizalommal van-e irántunk, tehát ugyanarról a kérdésről, akkor a hatalom kezelője azt az egyenlőtlen mértéket alkalmazza, hogy nekik szabad mindenről beszélni, de az ellenzéki szer­vezkedő gyűléseken a rendőrhatóság jelenlevő képviselője az ilyen dolgokba beleköt. T. belügyminister ur, méltóztassék megmon­dani azt, vájjon arról a kormányzatról, és arról a ministerelnökről, aki rendeleti alapon alkotott választójoggal hozta össze ezt a nemzetgyűlést és ezt a többséget, arról a kormányzatról, amely már a szanálási javaslatok előtt rendeleti utón rakta r kény szerkölesönt az adózó polgárok vállaira, arról a kormányzatról és annak fejéről, amely a szanálási törvényben két és fél eszten­dőre abszolút jogkörű felhatalmazást adatott ma­gának a pénzügyek terén a nemzetgyűlés tör­vén yhozási jogának kikapcsolása mellett, arról a kormányzatról és annak fejéről, amely a most benyújtott vámtarifajavaslatban felhatalmazást akar adatni magának arra, hogy az itt megsza­vazandó vámtételeken felül is bármikor rendeleti utón ezeket a tarifális megállapodásokat megvál­toztathassa, arról a kormányzatról és annak fejé­ről, amely most bejelentette Hódmezővásárhelyen a házszabályreviziót, s annak olyan keresztül­vitelét, hogy ha kell, az ellenzék tiltakozása elle­nére is, keresztül fogja azt erőszakolni, tehát a nemzetgyűléstől még az utólagos kritika jogát is el akarja venni, arról a kormányzatról nem sza­bad-e legalább azt az enyhe hasonlatot használni, hogy legalább is karöltve sétálgat az abszolutiz­mussal. Tiszteletteljes interpellációm a belügy­minister úrhoz a következő (olvassa): 1. »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy folyó évi május 11-én az Országos Kossuth-Párt Budapest VII. kerületében szabá­lyosan bejelentett szervezkedő gyűlést tartott, azon a hatóságot képviselő rendőr tan ácsos a szó­nokokat beszédjükben minden jogos ok és indok nélkül többször félbeszakította, s végül az egyik szónoknak egy hasonlata miatt a gyűlést fel­oszlatta ?«

Next

/
Oldalképek
Tartalom