Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-294
276 A nemzetgyűlés 294. ülése 192< — nem akarom őket névvel megnevezni — amelyek üresek voltak, mig az uj siberek raktárai roskadoztak az áruktól. (Eőri-Szabó Dezső: És az uj gazdagok hordták legnagyobb mértékben!) A kereskedelmi mérleg passzivitását tehát tényleg sikerült leszállítani papíron, a számok rabulisztikus játékával, de ez nem azt jelenti, hogy áruk nem jönnek be. Mert az áruk bejönnek az illegitimitás és a svindli csatornáin. Tudom, hogy a kereskedelemügyi minister urban megvan a jószándék, hogy ezeket az anomáliákat megszüntesse. Ezt jól tudom, azonban azt hiszem, itt már nem szabad sokat tanácskozni. Én ezt a kérdést nagyon közelről ismerem, mert magam is olyan gazdasági területen működöm, ahol ezeket a dolgokat közelről láthatom. Meg vagyok róla győződve, hogy ha az igen t. minister ur ezzel a kérdéssel in concreto és alaposan foglalkozni fog, akkor ezeknek az anomáliáknak hamarosan véget fog vetni, mert igazán semmi célja sincs már annak, hogy a siberek a »kereskedő« szónak nyugateurópai értelemben vett szép tiszta tartalmát beszennyezzék és csempészve, svindlivel lássák el a közszükségletet. Azokat az árukat, amelyekre szükség van, be kell engedni. Hogy a behozatali tilalmak körül micsoda anomáliák voltak, mutatja az, hogy legutóbb olvastuk, hogy egy gabonakereskedő cég textilárukra kapott behozatali engedélyt, továbbá olvastuk, hogy egy nemlétező iparvállalat kapott rengeteg mennyiségű jutára behozatali engedélyt. (Kiss Menyhért: Ki protezsálta!) Szóval ezek a korlátozások arra szolgáltak, hogy a protekcionizmusnak, az érdekpolitikának útjait nyissák meg, és akinek jó összeköttetései voltak, akár volt rá legális jogcíme, akár nem volt, megkapta az árut. Nem kapta meg az, aki tisztességes ember akart maradni. (Kiss Menyhért: Képviselőket kell betenni az igazgatóságba, mindjárt megkapják! Kijárok!) Távol áll tőlem az a szándék, hogy én a szabadkereskedelem és a védővám elveinek dogmatikus szembeállításából szűrjem le az igazságot, mert jól tudom, hogy az ország indusztrializálására szükség van, mert hiszen az indusztrializálásból folyik a magasabb kultúra, a magasabb társadalmi és politikai belátás és csak egy indusztrializált országban lehet számitani arra, hogy a munkaalkalmak és munkalehetőségek bővülnek. De ilyen szempontból megítélve és koncedalva a vámvédelem szükségességét, azt kell kutatnom matematikai eszközökkel, hogy helyesek és indokoltak-e ezek a vámok és az általam előbb említett célt szolgálják-e vagy pedig más célnak akarnak-e szolgálatot tenni! (Eőri-Szabó Dezső: A (jyosz-nak! Csakis annak! — Kiss Menyhért: A fogyasztók rovására!) Mert kutatnom kell azt, hogy az ebben a tarifajavaslatban kontemplált vámtételek eredményezni fogják-e az ipar megerősödését és fejlődését és ezzel kapcsolatban — amire különösen nagy súlyt helyezek — a munkástömegek életszínvonalát emelni fogják-e, vagyis az igy támogatott nagyipar és az igy támogatott agrár nagytőke azok bérét, színvonalát, akik az ő vagyonának gyarapításában résztvesznek, neki dolgoznak, mivel neki a vámvédelem a jövedelem szaporulatát biztosítja, mondom, a dolgozók bérét kellő mértékben javítani fogja-e! (Eőri-Szabó Dezső: Szépen! Sietnek!) Hogy a kormány ebben a vámtarifa-koncepcióban erre gondolt volna egy pillanatig is, annak én abszolúte semmi nyomát nem látom, és épen ez az, amiért elsősorban nem fogadhatom el ezt a javaslatot. A vámpolitikának is meg van a maga tiszta erkölcse. Nem mondom azt, hogy erkölcstelen a vámvédelem. , Igenis ennek meg van a maga erkölcse, de ez azt diktálja, hogy a vámtétel ne L évi június hó 3-án, kedden. legyen más, mint kiegyenlítője annak a termelési hátránynak, amelyben a belföldi ipar a külföldivel szemben van, ennél tovább mennie nem szabad. Már most a védelem mérvét gondos számításokkal, a külföldi konkurencia önköltségeivel való összehasonlítással lehet csak megállapítani. Megtörténtek ezek az összehasonlitások ! Azok, akik ezt a javaslatot kodifikálták, ezeket a vámtételeket megállapították, igyekeztek-e összehasonlitani az egyes külföldi iparszakmák termelési költségeit, igyekeztek-e megállapítani az ottani munkabérviszonyokat, szóval igyekeztek-e betartani azt a mértéket, amelyet előbb emiitettem, hogv t. i. a termelési hátrány egyenlítődjék ki s hogy ennél tovább ne menjünk. Én ennek legcsekélyebb nyomát sem látom a javaslatban. Egyáltalában az a nagy hibája a sok irka-firkának, a sok beszédnek, ami a vámtarifa körül történt, hogy csak a retorikára helyezték a fősúlyt és a matematikával nem törődtek. Nagyon sok szép beszédet hallottunk és nagyon sok szép könyvet irtak nekünk, de minden Írásból és minden érvből nem tűnt ki egyéb, mint az, hogy minden gazdasági érdekeltség a maga vagyoni érdekeit, a maga gazdasági prosperitásának lehetőségeit védte csupán. (Sütő József: És privilégiumokat adtak !) Mit látunk! Azt, hogy matematikai analízis helyett nagy szerepet játszott az intuíció, mert az összes vitatkozásokban csak a költői fantázia csapong itten és mindenki olyan gazdasági tételeket szab és alkot meg, amelyek neki kedvesek, de egyáltalában nem törekszik a közérdek álláspontjára helyezkedni. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérnék egy kis csendet a jobboldalon. (Sütő József: Fiókparlament! Hatan vannak és akkor is külön tanácskoznak!) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a képviselő urnák sincs joga közbeszólni. Pikier Emil : Mint a t. elnök ur figyelmeztetése is mutatja, akár én, akár más képviselő pro vagy kontra érvel és foglalkozik is a témával, az mind falrahányt borsó és üres szalmacsépelés. (Mayer János: Oda is hallgatunk!) Amikor az ülés elején érdekes csetepatéra volt kilátás, akkor r megteltek a padsorok, de amikor olyan kérdésről van szó, amely mindnyájunk bőrére megy, amely a gazdasági élet és halál kérdése, — és itt nem teszek különbséget az egyes pártok között — akkor itt üres padoknak és rendszerint a levegőbe beszélünk. (Lendvai István: De akkor üres fejeknek beszéltünk!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni és méltóztassék a sértő kifejezésektől tartózkodni ! (Lendvai István közbeszól.) Pikier Emil: Én nem vagyok hajlandó a humor területére lépni, mert nagyon szomorú képet mutat ez a nemzetgyűlés e javaslat tárgyalásánál. Odakint az agyonsanyargatott nép és a különböző terhek alatt roskadozó lakosság meg fogja alkotni a maga ítéletét és azt hiszem, ha mégegyszer appelálni fogunk ennek a nemzetnek ítéletére, meg is fogja azt alkotni. A vámvédelmi törvény koncepciójának az a különös eredménye szokott lenni — ez nemcsak a most nálunk tárgyalás alatt lévő vámtarifajavaslatra vonatkozik —. hogy általában mindazok az országok, amelyek iparukat magas védővámokkal védeni igyekeztek, abba a komikus helyzetbe jutottak, hogy a külföldi fogyasztók érdekeit védték meg a belföldi fogyasztók érdekeivel szemben. Mert hiszen az az ipar, amely már a fejlődés bizonyos fokát elérte, amely már akkor - a magyar iparra applikálom ezt az eszmemenetemet — a közös monarchia közös vámterületén is exportképes volt, amely az ipari fejlődésnek olyan fokán állott, hogy különösebb vámvédelem is nemcsak a