Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1924. évi június hó 3-án, kedden. 271 szerepel — a közélelmezés érdekeinek védelme szempontjából. Az állatvámok, gabonavámok, zöldség-, gyümölcs- és főzelékfélék vámjai voltak ezek, amelyeket a tervezetben — nagyon helyesen — még nem akartak végleges vámokként kezelni ; a javaslatban azonban már lemondottak a felfüggesztésről, nagyon természetesen, nem azért, mert a közélelmezés helyzete Magyarországon egy esztendő óta javult volna. Hiszen nemcsak hogy nem javult, hanem épen ellenkezőleg rosszabbodott. Azért történt ez, mert fellépett az agrárius érdekeltség és közben fellépett a szanálás programmja a maga 151 millió aranykoronás határvám jövedéki költségvetésével, s ennek a programmnak, ennek a fantasztikusan rossz papirosvilágnak szolgálatában a vámtarifavjaaslat legázolt minden eleven, országos érdeket. A bizottságban kérdést intéztem az igen t. minister úrhoz, hogy tulaj donképen mi indította a kormányt arra, hogy az állat- és gabonavámok felfüggesztésének tervét elejtse. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur akkor nem válaszolt erre a kérdésemre. Azt hiszem, hogy erre nagyon nehéz lett volna válaszolni és nehéz ma is, én a kérdésemet mégis fentartom és akár a kereskedelemügyi minister ur, akár más hivatalos személy lesz szives válaszolni arra, hogy vájjon közben mi történt: talán annyira javult a közélelmezés helyzete, hogy már egész nyugodtan lemondhattak a vámok felfüggesztéséről? Erre nézve választ várok, nem én, a magam személyében, de választ vár az ország; az ország dolgozó néposztályai különösen, mert hiszen odakint a legnagyobb inség közepette vergődnek, a közélelmezés abszolúte leromlott, és akkor nagyon nehéz lesz megmagyarázni, hogy a közélelmezés szempontjait egyáltalán nem támogatták, még olyan mértékben sem, amint tették a javaslat tervezetében. Nem akarom felemliteni, hogy a közélelmezés érdekeinek védelme szempontjából igen kevés hajlandóságot tapasztaltam a kormány részéről már a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával is; nem akarok e nem jelentéktelen, de e pillanatban mégsem idetartozó részletre kitérni, csak azt állapítom meg, "hogy a kormányban senki sem védi a magyar nép érdekeit, nem védi a magyar nép kenyerét, ruházkodási és munkalehetőségeit. Aki ezt a javaslatot elolvassa és figyelmesen mérlegeli a tételeit, annak ezt nem kell különösen megmagyarázni. De nem akarok most belemenni a vámtarifajavaslat részleteibe. A részletes tárgyalásnál pártunknak lesznek indítványai, módositásai; mindegyiknek őszinte célja az, hogy a dolgozó magyar népnek legyen elegendő és megfizethető tápláléka, legyen ruházata és állandó, tisztességes munka alkalma. De mégsem mondhatok le arról, hogy néhány vámtételre ki ne terjeszkedjem. Az élelmiszerek közül semmi sem vámmentes. Ezt megállapíthatjuk a javaslatból, — kivétel csak a tej, a tengeri hal és az édesvizi hal - ha jól emlékszem, de nem tudom egész biztosan, — és a rizs. Hát hogy az elkövetkező negyedszázad alatt a környező tejtermelő országokból hány liter tejet fognak ide behozni, azt most nem látom, de egész bizonyos vagyok abban, hogy ezt a nagy kedvezményt nem fogják arra felhasználni, hogy vámmentesen hozzanak be tejet, mert hiszen ott is el tudják fogyasztani, ott is vannak aggok és beteg gyermekek, ott is nagy a tej szükséglet. Én nemcsak a tejet, de egyéb tételeket is tudtam volna vámmentessé tenni az élelmiszerek sorában, hogy ezzel is szolgáljam a gyermekek és aggok érdekeit, általában a közélelmezés érdekeit; tudtam volna mást is vámmentessé tenni, mint a tengeri halat. De a régi tarifával szemben az élelmiszerek területén is lényeges vámemelések konstatálhatok. így pl. a disznózsir vámja 60 aranykorona lesz. Természetesen ez sem engedhető meg, mikor olyan nagy a nyomorúság Magyarországon a zsirtermelés tekintetében, mikor minden kimehet, de semmi sem jöhet be, könynyelmüségnek, szerencsétlen politikának tartom azt, hogy a zsírt 60 koronával vámolják meg. De ha már meg is tették ezt, nem látom be és a logika utján haladva sem láthatom be, hogy: ha már ilyen mértékben megdrágították a zsírfogyasztást vagy a zsirfogyasztás lehetőségeit ennyire lerontották, tulaj donképen miért sújtották akkora vámteherrel a margarint és a kokuszvajat, általában a mesterséges ételzsirokat? A margarinnak és kokuszvajnak 80 aranykorona lesz a vámja, — (Propper Sándor: Hogy száraz maradjon a rántás!) tehát sem a mesterséges ételzsirok nem jöhetnek be, sem a mesterséges ételzsirok fogyasztása terén nincsenek meg azok a lehetőségek, amelyek a vámmentesség esetén egyébként meg volnának, se a zsirfogyasztás tekintetében nem teremt ez a, 60 koronás vám olyan helyzetet, hogy lehetővé válna az emberi szervezetnek, a kalória-fentartásnak megfelelő zsirfogyasztás. Ezek mind olyan cselekedetek, amelyeket észszerűen, logikusan megmagyarázni nem lehet, csak azzal az egyetleneggyel, hogy a kincstár vámjövedelme mennél erőteljesebb, annál magasabb legyen. A kávénak és teának^ tehát e két tömegélelmezési cikknek a vámját is felemelték. Az előadó ur egyre azt hangoztatja, hogy leszállitották. Mármost, hogy mennyiben leszállítás a 95 koronás vámnak 100 koronára emelése, a teánál 240 koronás vámnak 250 koronára való felemelése, ezt én igazán nem értem meg. Azt mondják, hogy a kávé és a tea is drágább lett, tehát viszonylag itt voltaképen vámleszállitás történt. Én utána néztem a dolgoknak, és a ^ kávénál valóban meg lehetett állapítani a békeállapottal szemben bizonyos drágulást — ám de ez nem vámemelést tett volna indokolttá, hanem a vámnak erőteljesebb, legalább is olyan mértékű leszállítását, mint amilyen mértékben az utolsó békeév uraihoz képest az áremelkedés történt. A teánál ennek ép az ellenkezője áll. Itt nem lehet azzal érvelni, hogy viszonylagos^ leszállítás történt az abszolút számban történt emelés ellenére, mert hiszen a tea közben olcsóbbodott, A tea valóban olcsóbb lett és ennek ellenére felemelték a vámot, mert hiszen nagyon jól tudták, hogy ha olcsóbban jöhet be a tea, akkor több jön be, tehát jó lesz azt egy kissé magasabb vámokkal megterhelni. Amint mondom, nincs itt más szempont, más célkitűzés, csak az, hogy a kincstári jövedelme szaporodjék, hogy lehetőleg túl menjenek azokon a költségvetési kereteken, amelyekről már az imént a határvámjövedékkel kapcsolatosan szót emeltem. A magunk részéről fontosnak tartjuk a közélelmezés szempontjait és a részleteknél azt az álláspontot fogjuk képviselni, amit — amint az imént szóltam róla, — a kormány eléggé el nem Ítélhető módon cserbenhagyott, azt fogjuk követelni, hogy az állat- és agrárvámokat, a gabonavámokat függesszék fel. Azt olvasom és azt hallom is, hogy ma még egyáltalában nem jelentős dolog az, hogy be vannak-e az agrárvámok állitva a vámtarifajavaslatba vagy nincsenek, mert hiszen, mint mondják, Európának egyetlenegy állama sem termel nagy kenyérfelesleget s a magyar mezőgazdaságot jó ideig verseny ezen a területen nem fenyegeti. Sőt olyat is olvastam, még pedig egy igen szellemes agrárius publicistától, hogy az agrárvám tulaj donképen kirakatvám. (Zaj- és mozgás a bal- és jobbközépen.) Egy kicsit talán 43*