Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

268 A nemzetgyűlés 294. ülése U köztái 'SB. BEUT} elnöke van egy államnak. Azért sem lehet ilyen érvre hivatkozni, mert hiszen akkor lehetetlen egy gyűlést megtartani. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a személyes kérdés keretében maradni és vitába nem bocsátkozni. A képviselő urnák tudni kell, hogy napirend előtti felszólalás vita tárgya nem lehet. Ne méltóztassék tehát vitát folytatni, hanem kizárólag abban a személyes keretben maradni, amelyben a képviselő ur magát megtámadtatva érzi. Kupert Rezső : A belügyminister ur által előadott jelentésben támadás foglaltatik ellenünk, hogy ott a köztársaságot éltették. Én erre csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy még ha ez megtörtént volna is, ez akkor sem ok a gyűlés feloszlatására, mert hiszen akkor teljesen lehetetlenség gyűléseket tartani, akkor minden alkalommal a kormánypárt odavezényelhet 5—6 embert egy gyűlésre és azokkal azt éljenezteti, amit akar (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ezzel egy okot állit elő, amely okba a rendőrség belekapaszkodhatik és a gyűlést feloszlathatja. Ez igen könnyen elképzelhető. Méltóztassék kitanítani a rendőrhatóságokat abban az irányban, hogy az illetőket, akik kiabálják azt, ami nekik nem tetszik, vigyék ki a, teremből, de ott egy impozáns, hatalmas szép tömeg ünnepét ne rontsák meg azért, ha ott esetleg egy-két agent provocateur olyanokat kiabál, amiért a gyűlés feloszlatása bekövetkezik. Azzal kapcsolatban, hogy t. belügyminister ur visszautasítja azt az állításomat, sorok között érzett vádamat, mintha a Kossuth-pártot rendszeresen üldöznék, én csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy hónapok óta kérjük, hogy részünkre sajtót engedélyezzenek. Ismétlem itt, hogy a kormányé minden sajtó, (Ellenmondások jobbfelől.) a vidéken minden ellenzéki sajtót már elnémítottak. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha ez nem rendszeres üldözés és nem rendszeres üldözés az, hogy csak feddésre ítélik azt a közhivatalnokot, aki egy gyűlést feloszlat, akkor a belügyminister urnák talán szó szerint igaza lehet, de a lényegben nem, mert az ilyen magatartás alkalmas arra, hogy mindig felbátoritottnak érezzék magukat az illető hatóságok, hogy igy bánjanak el a Kossuth-párttal, hiszen annak a vége a legrosszabb esetben is csak feddés, holott a büntetőtörvénykönyv szerint is büntetendő cselekmény a közhivatalnok minden olyan ténye, amikor hivatali hatalmával visszaélve, más embereket valami jogtalanság eltűrésére kényszerit. Tessék — ott van a büntetőtörvénykönyvben megírva — az illetőket bíróság elé állítani és példát statuálni, akkor majd hajlandók leszünk valami jóakaratot feltételezni. Egyebekben pedig abban a tekintetben, amit a belügyminister ur a gyülekezési jogról mondott, arra hivom fel szíves figyelmét, hogy nem kérünk mi vissza semmi mást, mint az 1914. évi jogrendet, az 1914. évi jogállapotot. 1914-ben sem volt kodifikált gyülekezési jog, mégis abban az időben valamiféleképen meg lehetett élni. Méltóztassék tehát az 1914-es reakciós Magyarország jogrendjét, szabadságrendjét visszaállítani ezen a téren és akkor mi meg vagyunk elégedve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. Áttérünk napirendünkre, vagyis a vámtarifáról szóló törvényjavaslat (írom. 443, 473) általános vitájának folytatására. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Gschwindt Ernő ! Gschwindt Ernő: Igen t. Nemzetgyűlés! Először történik meg, hogy Magyarország törvény]

24. évi június hó 3-án, kedden. hozása előtt az önálló gazdasági terület számára készült magyar vámtarifa fekszik. Becikkelyezték ugyan a közös vámterületről reánkmaradt és jelenleg érvényben lévő vámtarifát mint önálló magyar vámtarifát az 1907: LI

II. t.-cikkben. De tudjuk, hogy ez a becikkelyezés inkább formális volt, miután az akkori Fejérváry-kormány rendeleti utón léptette életbe és a tarifa törvényhozási jóváhagyása csak egy évvel később következett be. Ez a tarifa azóta is változatlanul érvényben van, jóllehet azóta minden megváltozott. Magyarország a háború után történelmének egyik legnagyobb katasztrófáját szenvedte el, Bátran mondhatjuk, hogy ha minden el is veszett, de megmaradt a becsületünk és az élni vágyásunk. Ez az élni vágyási ösztönünk az, hogy megmentsük, ami még megmenthető ebben a csonka országban, hogy megmentsük gazdasági és politikai függetlenségünket. Évtizedeken, sőt mondhatnám évszázadokon át, de legalább is 1867. óta, amióta Magyarország a modern parlamentarizmus formái szerint kormányoztatott, a közjogi ellenzék három nagy célt tűzött maga elé: az önálló nemzeti hadsereg, az önálló nemzeti bank és az önálló vámtarifa kivívását. Bátran mondhatom, hogy e három nagy cél kitűzésében és elérésében egységes volt az egész nemzet. Az összeomlás után függetlenné vált Magyarország felállíthatta önálló nemzeti hadseregét, igaz, hogy a trianoni, bár nagyon fukaron osztott méretek alapján; de mennél kisebb, annál becsesebb nekünk ez a nemzeti hadseregünk. Most a közeli napokban állítottuk fel és rövid pár nap múlva kezdi meg működését az önálló nemzeti jegybank. Az önálló vámterület állapotába de facto már 1919. őszén léptünk, de tényleg csak e törvényjavaslat elfogadásával és törvényerőre emelkedésével leszünk abban a helyzetben, hogy saját gazdaságpolitikánk szempontjából rendezkedhessünk be az egész vonalon az uj vámtarifa alapján. Szerintem azonban korszalkotó jelentőségű gazdasági intézmény nem ítélhető meg pártpolitikai szempontokból, különösen nemfaz előttünk fekvő vámtarifatörvényjavaslat. Lehetetlen erről azt mondani, hogy : »e törvényjavaslatot azért nem szavazom meg, mert a kormánynak vagy a kormányt támogató többségi pártnak célját segíti elő, annak pozícióját erősiti«. Lehetnek nézeteltérések a vámtarifa megalkotásának kérdésében, de abban a tekintetben nem, hogy a vámtarifa helyes megszerkesztése, egy termelést védő politika megalapozása mindnyájunk érdeke, ennek a sokat szenvedett ország mindenkor hasznát fogja látni, bármilyen kormány vagy bármilyen többség vezesse is az ország ügyeit. Sokan kifogásolják, hogy az uj vámtarifa szerkezetileg bonyolult és igen sok, majdnem ezer tételből áll a régi vámtarifával szemben, amely körülbelül hatszáz s egynéhány tételt foglal magában. Szerintem ez nem hibája, hanem előnye e vámtarifának ; előnye azért, mert azóta a húsz év óta, amióta a jelen vámtarifa érvényben van, az ipar óriási haladást tett és teljesen elavult a most érvényben lévő és a közös vámterület idejéből reánkmaradt vámtarifa. Szerintem tehát az, hogy több tételt tartalmaz, e törvényjavaslatnak nem hátrányára, hanem előnyére Írandó, Igen t. képviselőtársam, Gömbös Gyula a napokban tartott beszédében igen helyes és objektiv módon tette kritika tárgyává ezt a törvényjavaslatot. Elismerte, hogy a törvényjavaslatra szükség van és bár kritizálta annak egyes intézkedéseit, de nagyjában azt az ország gazdasági, talpraállitása érdekében elfogadhatónak tartotta. Nem fogadta el azonban a maga részéről azért, mert azt