Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 1924. évi június hó 3-án, heddem. 269 a Bethlen-kormány nyújtotta be, az a kormány, amelynek ő egy javaslatát sem fogadja el. Nem osztozom igen t. képviselőtársamnak ebbeli fel­fogásában. Előttem nem az a fontos, hogy a Bethlen-kormány nyujtja-e be a javaslatot, ha­nem az a fontos, hogy az ország gazdasági talpra­állitását mozditja-e elő. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindnyájunk előtt ez az egyetlen cél, amelynek minden tényekedésünket irányitania kell. Sok szó esett a vámtarifatörvényjavaslat tár­gyalásánál és az előkészitő munkálatoknál a 15°/o-os vámról. Igen hires közgazdászok vitatkoztak, hogy 15%-nál magasabb vámtételt megállapitani nem helyes, de ugyanakkor kikeltek a 8—10—12"lu-os vámok ellen. Szerintem erről vitatkozni nem lehet. Mi nem térhetünk át a szabadkereskedelemre és nem lehetünk szabadkereskedők akkor, amikor egész Európában vámvédelmi politikát követnek, sőt a világ legnagyobb iparosállama, maga az Egye­sült Államok is erős vámokkal védik az iparukat. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy erős iparvéde­lemre Magyarországon szüksége van nemcsak az iparnak, hanem a mezőgazdaságnak is. Sokan vannak, akik a vámtarifajavaslat tár­gyalása alkalmával szeretnék a magyar mező­gazdaságot és a magyar ipart bizonyos ellen­tétes szinben feltüntetni. Én hiszem és vallom, hogy a kor színvonalára fejlődni akaró és tudó magyar mezőgazdaságnak fejlett, hatalmas és erős ipparra szüksége van, (Ugy van! jobbfelöl.) mert csak e két fontos gazdasági tényező megér­tése folytán lesz lehetséges Magyarországot gaz­daságilag ismét talpraállitani. Elhangzott az a vélemény is, hogy e vám­tarifatörvényjavaslat törvényerőre emelkedésével lehetetlenné válik a tranzitó-kereskedelem. Néz­zük meg, mi volt eddig a tranzitó-kereskedelem? A tranzitó-kereskedelem úgynevezett szabad rak­tárak voltak, ahol vámmentesen raktározhatták el bizonyos ideig azokat a külföldről érkezett iparcikkeket és termékeket, amelyeket külföldre kellett volna továbbítani. De mi történt ? Nem az történt, hogy továbbitották, hanem hónapokig, évekig feküdtek a cikkek e tranzité raktárakban anélkül, hogy továbbitva lettek volna. Már pedig olyan tranzitó-kereskedelem, amely nem arra a célra alakul és nem arra fekteti a fősúlyt, hogy a nyugat és kelet között az iparcikkeket továbbitsa és tranzitálja, hanem csak vámszabadraktárt akar magának biztositani, nem érdemli meg a tranzitó-kereskedelem elnevezését és az illető, aki azzal foglalkozik, nem érdemli meg, hogy tranzitó-kereskedőnek ne veztessék. Tudtommal a pénzügyministeriumban igen liberális rendelkezés történt e tekintetben: cirka 20% évenkénti tranzitálást követelnek az ilyen tranzité úgynevezett vámszabadraktáraktól. Az érdekelt tranzitó-kereskedők ez ellen is felzúdul­tak, mint a pénzügyi kormánynak, igen méltány­talan követelménye ellen. Szerintem igen helyes volt a pénzügyi kormánynak ez az intézkedése, sőt amennyiben egy éven belül nem tranzitálnak, az ilyen kereskedőktől megvonnám a vámszabad­raktári kedvezményt. (Pikier Emil: Kiszállitották az árukat és visszahozták; igy értek el 20%-ot.) Sokan azt állítják, hogy e vámtarifa törvény­javaslat törvényerőre emelkedése a drágulási folyamatnak ujabb frázisát fogja jelenteni. Pe­dig tulajdonképen nálunk Magyarországon drágu­lásról, mint olyanról nem igen lehet beszélni. Nálunk nem drágaság van, hanem a lakosság nagy része a kereset híján a legolcsóbb árucikke­ket, a, legszükségesebb ruhát és cipőt sem tudja megfizetni, még pedig azért, mert nincs elegendő munkaalkalom. Ezért nekünk arra kell töreked­nünk, hogy munkaalkalmat teremtsünk, jó kere­NAPLÓ XXIV. setét biztosítsunk, (Bogya János : Ez az igazi szociális politika!) s erre a hazai termelés foko­zottabb védelme mindenesetre helyesebb eszköz, mint a külföldi áruk bezuditása. Nem a külföldi árura van nekünk szükségünk, hanem a külföldi tőkére. A szanálási törvénynek egyik célja az, hogy a korona stabilizálása után szükségleteink fedezésére külföldi tőkét szerezzünk. Már most kérdem : hol helyezkedhetik el a külföldi tőke, ha nem az iparban 1 Külföldi tőke csak akkor és csak ugy fog tudni elhelyezkedni, ha jelentős védelemmel a maga baldogulását biztositva fogja látni. Az előttünk fekvő vámtarifa-törvényjavaslat négyévi megfeszített fáradságos munka eredmé­nye. Igen kiváló közgazdasági tényezők, egye­temi tanárok, tudósok dolgozták ki e törvény­javaslatot és szakemberektől tudom, hogy a jelen törvényjavaslat vegyészeti része olyan kiválóan van megszerkesztve, hogy Európa összes vám­tarifái között az első helyet foglalja el. Ugy gondolom tehát, hogy hálátlanok volnánk, ha a nemzetgyűlés szine előtt e kiváló szakemberek önzetlen működését, amellyel a törvényjavaslat megteremtését oly fáradságos és több, mint négy­évi munkával elősegitették, meg nem köszönnők és nem fejeznők ki elismerésünket a kereskedelem­ügyi ministerium egy lelkes és becsületes főtiszt­viselője, Ferenczy minister! tanácsossal szemben. (Éljenzés jobbfelöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy még rövi­den a javaslat 12. §-ára térjek rá. A részletes vita alkalmával leszek _ bátor erre_ vonatkozólag egy inditványt is beterjeszteni. A javaslat 12. §-a felhatalmazza a ministeriuniot arra, hogy a je­len törvény életbeléptetésének napját rendelettel állapítsa meg. Én ezt a megállapítást és felhatal­mazást hibáztatom s szükségét látom annak, hogy a törvényjavaslat lehető rövid időn belül, amidőn az előkészületi munkálatok már lefolytattattak, életbelépjen. Én e törvényjavaslatot nem tartom olyan sablonos javaslatnak, mint a többit, ame­lyek rendesen a kormánynak adnak felhatalma­zást arra, hogy mikor léptesse azokat életbe; szük­ségesnek látom, hogy a külállamokkal megkötendő kereskedelmi szerződések kapcsán e törvényjavas­lat már életbe legyen léptetve. Ezért óhajtom már most jelezni, hogy egy határozott időpont kimondását leszek bátor inditványozni a törvény­javaslat életbeléptetésére vonatkozólag. Egy történelmi javaslattal, egy igen fontos javaslattal állunk szemben, amely az eddig ural­kodó és csak a napiszükségletek kielégítésére irá­nyuló kereskedelempolitikának van hivatva hatá­rozott irányt adni. Azokkal szemben, akik a mainál nagyobb el­zárkózástól félnek, szilárd meggyőződésem, hogy a javaslat a behozatali tilalmak fokozatos, köl­csönösségen és szerződéseken alapuló megszünte­tése után épen a nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok létrehozását fogja elősegíteni. Elő fogja segíteni azt, hogy épugy, mint a háború előtt, újra vámtarifa-szerződésekkel megállapodásokat köthessünk az összes bennünket érdeklő nemze­tekkel. Ezt az összeköttetést, ezt a szerződéses politikát én a magam részérői is szükségesnek tartom és hiszem, hogy egy barátságos gazda­sági atmoszféra a szomszédos államokkal az ország javára fog szolgálni. Azt is tudom, hogy a szerződések során a vámtételek egyike-másika alku tárgya lesz, de már most kérem a kormányt, hogy amint e ja­vaslattal a produktiv termelőmunka iránti meg­értésének szép tanújelét adta, ugy a szerződé­sekre irányuló tárgyalásoknál se feledkezzék meg az összes termelési ágak nemzeti munkájának 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom