Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. illése 1924. évi június hó 3-án, kedden. 265 hogy az angyalföldi gyűlést az ott .jelenlevő rendőrtanácsos jogtalanul függesztette fel. Itt sincs más egyéb tennivaló, mint ugyanezt konstatálni. De mikor látjuk már, hogy a magyar belügy minister felemelkedik kulturnivóra, (Propper Sándor: Arra várhatunk!) amely kulturnivón van a biügár belügyminister is, annak a Bulgáriának a belügy ministere, (Halász Móric: Menjen Bulgáriába!) amelyről a kormány kézlegyintéssel emlékezett meg, hogy annak kultrája még nem olyan magas, hogy olyan állami szükségletei lehetnének mint nekünk. (Lendvai István: Az egy kis parasztország! Annak nincsenek igényei!) Várom ezt a megtorlást és mindenesetre megtorlást várok, mert a magyar nemzet, a magyar polgárság önérzete azt követeli. És előre is bejelentem a t. belügyminister urnák, hogy amit elmondottam, az az igazság, nem fogom tehát elfogadni azt a védekezést, — mert az szemenszedett valótlanság és rosszhiszeműség, — (Halász Móric: Hiszen még nem is szólt egy szót sem!) hogy — mint a kormány orgánumaiban már megjelent, — ott akármiféle rendzavarás, vagy fenyegető magatartás lett volna, vagy valaki akárcsak azt is elkövette volna benn a teremben, hogy éltette a köztársaságot. A köztársaság éltetése odakinn történt. De megkérdezem most, ha az történt is, hogy éltették a köztársaságot, (Halász Móric: Abból elég volt már az Astoriában!) szeretném már tudni egyszer, micsoda bűn van ebben, micsoda bűnt talál ebben az a Bethlen-kormány, amely alázatoskodott.... (Zaj. — Halász Móric : Károlyi Mihály van benne!) Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző Halász Móric felé: Volt már köztársasági polgár ön is ! — Propper Sándor: És lesz még köztársasági! — Felkiáltások jobbfelol: Láttuk, hogy mire jutottak! — Pikier Emil: Törökországgal miért kötöttek barátságos szerződést ? Az is köztársaság! — Rothenstein Mór: A köztársasági dollárok jók ?) Csendet kérek! Rupert Rezső: A mi pártunk hivatalosan azon az állásponton van, hogy a nemzet maga mondja meg azt, hogy miféle államformát akar. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ellenünk semmiféle kifogás sem lehet, mert-mi csak egyet akarunk, azt, hogy a nemzet polgársága csakugyan abba a helyzetbe jusson, hogy végre tiszta választásokon szabadon nyilatkozhassak meg és szabad akarattal dönthessen ebben a fontos kérdésben is, amely fontos kérdést nem lehet egy professzionista politika kétszázegynéhány emberére rábizni, mert hiszen ebből a kétszázegynéhány emberből vállveregetéssel mindig lehet többséget szerezni különösen akkor, ha arról van szó, hogy valaki fog jönni királynak, akitől várni lehet valamit. Ezt akarjuk csak elérni, nincs semmi más célunk. Ez a mi közvetlen célunk, szinte azt mondhatnám, egyetlen programmunk. Olyan választási rendet kérünk, amely feltétlenül biztositja a magyarnemzet igazi, valódi akaratának megnyilvánulását. Ne méltóztassanak arról _ beszélni, amivel ez a fizetett, kitartott profitsajtó megint nekünk rohan, oktobrizmusról beszélvén. Ez is komédia. Mert amikor itt a legtöbb párt élén azokat méltóztatnak látni, akik csakugyan aktiv októbrista politikusok voltak, amikor önök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az akkori köztársaság egyik kiváló exponensét, funkcionáriusát, a Károlyi-rezsim egyik ministerét, nagyatádi Szabó Istvánt is tücskön-bokron követhetik, amikor önök között ül azoknak az időknek igen sok funkcionáriusa, amikor az önök pártvezére Mayer János t. képviselőtársam, (Éljenzés a jobboldalon) aki azoknak az időknek szintén csakugyan az élénhaladói között volt : akkor én is azt mondom : éljen, de akkor nem értem meg azt a képmutatást, hogy itt ellenünk rohannak azért, mert októbristák vagyunk, amikor ennek a pártnak az élén ezidőszerint én vagyok szerencsés állani, (Éljenzés a jobboldalon. Derültség) aki talán egyedül, vagy igen kevesed magammal vagyok ebben a parlamentben azok közül, akik annak idején az októbrista mozgalommal egyenesen és nyiltan szembenéztek és szembeszálltak. Legyen végre már vége ennek a komédiának és legyen az, amit a gyűlésen is mondottam — és ez volt beszédem tengelye — : vegye át már egyszer az értelem a kormányzást ebben az országban. Hogy ez megtörténhessék, önöknek és épen a minister urnák volna egyenesen kötelessége ideállni, hogy hagyjanak fel a különféle rágalmazó és hangzatos jelszavakkal és hagyjanak fel különösen azok, akik annak idején októbernek és a kommunizmusnak funkcionáriusai voltak, mert az ő szájukból mégis csak rosszul hangzanak a vádak. Ideállhatna végre Bethlen István gróf és azt mondhatná: Uraim, ne bántsuk azokat az időket; azokon már régen túl vagyunk. Azokon én sokkal messzebb mentem, mert az az október legalább megmentette a becsületét azzal, hogy nem fogadta el a Vyx-jegyzékben megirt határokat, én pedig, Bethlen István gróf és az én kormányom és az én többségem, nemcsak elfogadtam azt jogállapotnak, hanem azon régen túl is mentem, mert amit még a Vyx-jegyzék és Trianon meghagyott, azt is önként, erkölcsi kényszer nélszer nélkül vállaltam a szanálási törvényekben, sőt nemcsak az ország határait adtam oda, hanem odaadtam gazdasági függetlenségét is. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Egyetlen mondattal befejezem a beszédemet; tiltakozom ezek ellen az atrocitások ellen, amelyek ellenünk ismételten megnyilatkoztak. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy Rupert Rezső képviselőtársamnak a tegnapelőtti gyűlés feloszlatásával kapcsolatban elhangzott napirend előtti felszólalására három szempontból adjam meg a választ. (Egy hang a baloldalon : Ugy is, mint trónfosztó!) Először szeretnék foglalkozni a tegnapelőtti gyűlés feloszlatásának okaival, azután szeretnék válaszolni a képviselő urnák arra a sorok közül kicsengő vádjára, hogy itt talán felsőbb utasitásra egy állandó irányzat van a Kossuth-párti gyűlések megakadályozására és végül általában szeretnék a gyülésfeloszlatási jogról is nyilatkozni. Ami először a konkrét esetet illeti, a képviselő urak ugy látszik tévedésben vannak a szómegvonás okának kérdésében, amennyiben a képviselő ur azt mondja — és a képviselő ur pártját támogató sajtó is ugy állit ja be a dolgot, — hogy a jelenvolt rendőrtisztviselő Nagy Vince képviselő úrtól azért vonta volna meg a szót, mert kilátásba helyezte, hogy ő most a dinasztia bűneit fogja felsorolni. Erről szólva, magam is kénytelen vagyok leszögezni azt az álláspontomat, hogy — talán épen azért, mert a magyar nemzet volt királyi családja detronizálva van — ellenkezik a magyar lojalitással, (Pikier Emil : A királyra lövetni ! Az ellenkezik !) a magyar tisztességgel az . . . (Propper Sándor : A szó igen. az ágyúgolyó nem ? — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Pikier Emil: Lövetni szabad rá, csak beszélni nem lehet róla?) Pikier Emil képviselő urat kérem, méltóztassék