Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-292

224 A nemzetgyűlés 292. ülése 1924. mutatják, hogy nemzeti gazdálkodásunk védelmének gyakorlati módja tekintetében tulajdonképen ellentétek nincsenek, és az a piaci lárma, amely e körül a kérdés körül tobzódik, csak a védelem mértékének helyessége vagy helytelensége körül forog. Sőt hogy ha a nemzetgyűlési felszólalásokra gondolok, azokra, amelyek ellenzik ezt a vámtarifát gazdasági és szociálpolitikai szempontból és kikapcsolom a belpolitikai ellentétek dogmatikusainak beállítását, akkor is az tűnik ki, hogy ők nem a szabadkeresWdelem elvi szempontjából, hanem gyakorlati — szerény nézetem szerint nem helytálló — meggondolásokból támadják ezt a javaslatot. Ilyeténképen okfejtésemet szűkebb térre kívánom szoritani és azt keresem, hogy vájjon az előttünk fekvő javaslat megfelelne-e a mai helyzetben levő ország összgazdasági érdekeinek. Félve fogok ezekhez a fejtegetésekhez, nem azért, mintha megijedtem volna Nagy Vince igen t. képviselő urnák azon előre tett szemrehányásától, hogy azok, akik itten a nemzetgyűlésen gazdasági kérdésekkel szoktunk foglalkozni, egyik vagy másik vonatkozásban ennél a kérdésnél érdekeltek vagyunk, hanem én hatása alatt állok egy neves osztrák közgazdász, dr. Rudolf Kobatsch egy minapi cikkében foglaltaknak, aki azt állapítja meg, hogy a vámkérdés egy olyan rendkívüli komplikált természetű dolog, annyi külkereskedelempolitikai, termelési, árpolitikai és szociálpolitikai vonatkozásai vannak, hogy a gazdasági életnek csak legjobb és legtapasztaltabb ismerői, a vámés kereskedelempolitika legtapasztaltabb és leggyakorlottabb szakemberei foglalkozzanak vele. És ha én meg is teszem ezt, s vállalni merem a feladatot Dénes István képviselő ur fejtegetései után, akkor ez nem fölényességből történik, hanem egyszerűen azért, hogy egypár, egyik vagy másik oldalról felvetett érv és eszme tisztázásához szerényen hozzájáruljak. Mindenekelőtt azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy időszerü-e ez a javaslat, nem késtünk-e el vele, vagy nem jöttünk-e vele korán, mert mind a két szemrehányást hallottam. Azt hiszem, hogy erre a kérdésre elég könnyű megfelelni. Nem késtünk el vele, mert hiszen csak most júliusban jár le a békeszerződésben megállapított egyoldalú kedvezményezés, amelyről kiderült az évek folyamán, hogy tulajdonképen nem is mindenben felelt meg a győző érdekeknek. Hiszen láttuk az eddigi kereskedelempolitikai tárgyalásoknál, hogy erről az egyoldalú kedvezményről az egyes államok bizonyára saját érdekükben könnyen lemondanak. De főkép azért nem késtünk el, mert hiszen csak most alakult ki az a helyzet, hogy Közép-Európa gazdasági politikája szakítani kivan a tilalmi rendszerrel. Addig, amíg a tilalmi rendszer áll fenn, a vámtarifának döntő fontossága nincs, mert hiszen az egyes tételek magasságát, vagy alacsonyságát adminisztratív intézkedésekkel igen könnyen lehet ellensúlyozni. A tilalmi rendszerrel való szakitásnak a vámtarifa persze nélkülözhetetlen előfeltétele, és pedig olyan vámtarifa, amely az ország testére van szabva. Mert hiába hivatkoznak arra, hogy van nekünk vámtarifánk, az kétségtelen, hogy az a vámtarifa egy más gazdasági terület struktúrájára van felépítve. De ettől eltekintve is az utolsó húsz esztendőben a gazdasági élet, a technika annyira továbbfejlődött, hogy már ebben a vonatkozásban sem lehet a tételeket minden irányban a régiekkel összehasonlítani. Ennek egy pregnáns példája a bőripari vám. Amikor a legutolsó vámtarifa húsz esztendővel ezelőtt felállíttatott, akkor a növényi cserzés még ismeretlen technikai eljárás volt, legalább is a monarchia termelésében semmiféle szerepet nem . évi május hó 30-án, pénteken. játszott. Azóta ez igen erősen kifejlődött és a növényi cserzés egészen más értékű és egészen más súlyú bőröket produkált, úgyhogy a régi tételeknek az uj tételekkel való összehasonlítása teljes lehetetlenség. Ugyanígy van ez az elektromos iparnál is, mely az utóbbi évtizedek alatt nagy fejlődést ért el, és más iparágakban is. Én tehát azt hiszem, hogy nem késtünk el ezzel a tarifával, mert csak mostani nemzetközi kereskedelempolitikai helyzetünkben számolhatunk a valuta stabilizációjával is összefüggően a behozatali korlátozások megszűnésének lehetőségével. A másik oldalról azt az ellenvetést halljuk, hogy korán jöttünk, mert a jövőben követendő kereskedelempolitikai irány alapjait még nem tudjuk lerakni, még nem alakult ki a nemzetközi gazdasági viszonyok stabilizációja és a mi állítólag elzárkózó irányunk a körülöttünk levő államok vámrendszerét a prohibició irányába fogja terelni. Hát én azt hiszem, hogy ez nincs igy. Először is úgyszólván minden, reánk nézve kereskedelempolitikai szempontból fontos állam az utóbbi években kiépítette tarifáját. Hivatkozom e tekintetben azokra a példákra, amelyeket tegnapelőtt egri Nagy János t. barátom hozott fel. Csakugyan ugy van a helyzet, amint ő jellemezte. A cseh vámtarifa különleges coefficienseivel tulajdonképen egészen uj tarifa, melynek csupán a nomenklatúrája egyezik meg a régivel. Nem koraszülött tehát ez a tarifa. A világgazdaság vámpolitikájának iránya igen világosan áll előttünk. Nem akarok a külföldi nagy és kis államoknak különböző tarifáira hivatkozni, igy nem akarok hivatkozni az angol világbirodalom uj vámpolitikai törekvéseire sem, kétségtelen azonban, hogy olyan korszakban élünk, amikor pl. a genuai konferencia, amelyen a világ legelőkelőbb gazdasági politikusai vettek részt, nem tudott más álláspontra jutni, mint hogy kimondotta, hogy KözépEurópa szanálásának szempontjából az egyenlő elbánás elvének, a fair traidenek és nem a free traidenek kellene érvényre jutnia ; olyan korszakban élünk, amikor a különböző világkereskedelmi kongresszusok kénytelenek a védővámrendszernek igen nagy koncessziókat tenni. Hivatkozom csak az 1922-ben megtartott amszterdami kongresszusra, ahol az angol szabadkereskedelemnek egyik vezető embere, Hobson olyan kijelentéseket tett, hogy nem lehet princípiumokon való nyargalásokkal a nagy problémák megoldását késleltetni és hogy a protekcionizmus súlyos időkben szociális követelménnyé is válhat, és ahol a hollandi Bruins, a kongresszus elnöke kénytelen volt azt mondani, hogy Hollandia, ez a tiszta kereskedőállam kénytelen lesz mérsékeltebb vámtételekre áttérni. Azt hiszem, ilyen időkben, és mai gazdasági és pénzügyi helyzetünkben a mi védővámos irányunk ugyancsak indokolt. És nem változtat ezen az, hogy Sándor Pál t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy ime, Franciaországban most a Herriot kormánya fog jönni, amely az egész helyzet képét meg fogja változtatni, és nincs semmi jelentősége a Snowden elveire való hivatkozásnak sem, mert Snowden, a szocialista angol pénzügyminister mégis csak kénytelen volt megváltoztatni a védővámokat módosító javaslatát, és elsősorban a szociáldemokrata párt álláspontja következtében kénytelen volt bizonyos vámmérséklések keresztülvitelét" hónapokkal elhalasztani, mert magában az angol szocialista pártban megoszlottak a vélemények — és természetszerűleg meg is kell hogy ilyen kérdésben oszoljanak — abban a tekintetben, hogy helyes-e a szabadkereskedelemre való áttérés az egyes iparágaknál. Olyan időben, amikor a londoni Ekonomist, amely csakugyan — amint Sándor Pál jellemezte — a világ legelőkelőbb gazdasági szaklapja, hozzáteszem, szabadkereskedelmi szaklapja, az auto-