Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
218 r Á nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május M 28-án, szerdán. feledkezni látszik; egy ol^an társadalmi osztály, amely ugvancsak rá volna szorulva arra, bogy megszanálják. Ugy tudom, hog-v a jelenlegi kisgazda keresztény kormány a magántulajdon elve alapján áll. A magántulajdon elve azt jelenti, hogy legalább azokat a kisembereket, azokat a kis-háztulajdonosokat akiknek semmi más kapitálisuk ninesen, tisztán csak az a családi báz, a m o\ vet akár a munkás béréből, jövedelméből, fizetéséből, véres verejtékkel félretett filléreiből épített, akár pedig a tisztviselő munkájának díjából összerakosgatott fillérjeiből vásárolt magának azért, hogy élete alkonyán ne legyen kénytelen lakó lenni, hanem saját házában bunyía le szemét, ezeket magántulajdonuk megtartásában a kormány támogatni fogja. Azt hittem, hogy ez a szanáló kormány gondol ezekre az emberekre és amikor ezt a lakáskérdést intézi el Magyarországon, amelyet szintén felvettek a törvényjavaslat tervezetébe, gondol rájuk és valamilyen intézkedést fog tenni, hogy ezek az emberek ne legyenek kitéve annak a rettenetes nyomásnak és annak, hogy önmagukat megtagadják és megutálják azért, hogy jó napjaikban filléreket gyűjtöttek, házat építettek és bázat akartak átadni gyermekeiknek. Nem azoknak érdekében emelem fel szavamat, akiknek akár a Lipótvárosban, akár pedig más városrészben van 2—3—4—5 házuk, háztelkük, vagy palotájuk, hanem szigorúan és kizárólag az egy családi házzal rendelkező emberek érdekében, — és ilyen nem csak egy van, hanem a hivatalos statisztikai adatok szerint a budapesti házak 64 százaléka van ilyen tulajdonosok kezén — akiknek csak egy ingatlanuk van, tehát a város háztulajdonosai igen jelen tékenv részének érdekében. Elképzelhető, bogy ezek között a kisemberek között micsoda lelki anarchia, micsoda elkeseredés van, amikor azt tapasztalják, hogy a kis házuk omladozik a fejük felett, hogy ezek a házak ugy néznek ki, mintha himlőt kaptak volna, omladozik-bomladozik a bőrük és nincs orvos, aki meggyógyítsa őket, mert nincs pénzük arra, hogy ezeket az omladozó-bomladozó házakat rendbehozassák. Ennyi jajtengerből, amennyi a sok ezer és ezer ember lelkéből kifakadt csak egyet vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni. A nemzetgvüléshez magához intézte a következő levelet, illetőleg kérést egy állami rabszolga, egy szegény kisember, egy állami hivatalnok, állami tanító, aki azokból a fillérekből, amelyeket a gyermekei és saját szájától vont el, énitett Esztergomban egy kis családi házat- A nemzetgyűléshez intézett ez a levél a következőképen szól (olvassa): »Mélyen t. Nemzetgyűlés! Alulírott mély tiszteletfel bátorkodom az alábbi panaszomat a törvénvhozó testület elé vinni. Esztergomban, Simor János-utca 72. szám alatti házam 1914 óta a rendeleti lakók, házbér és az idő viszontagságai folytán már több helyen beszakadt. A törvényhozásilag engedélyezett egész házam után kaptam május 14-én 154.200 koronát. Tiz év óta annyi lakbért sem kapok, hogy tüz ellen biztosithatnám vagy az összedőléstől megmenthetném. Egyrésze összedőlt, a másik életveszélyesnek minősíttetett, melyért rendőrileg megbüntettek, mert nem bírtam megcsináltatni. A lakóm azonban már egy éve nyugodtan lakhatja az életveszélyesnek megállapitott lakást, mérnök- és kapitányilag. A katonai volt beszerzési csoDort több milliós kárral otthagyta az istállómat. Háború előtt a következő lakbéreket kaptam : I. 2 szoba, 1 konyha, 1 kamráért 320 K, 16 K búzaárban 20 métermázsa, mostani ár szerint 7,200.000 korona. II. 1 szoba, 1 konyha, 1 kamráért 240 K, 16 K búzaárban a mostani ár 5,400,000 korona. III. 1 szoba. 1 konyha, 1 kamráért 160 K, mostani árban 3,fi00 000 korona. Összesen 720 K, mai értékben 16,200.000 korona. Most május 14-én a 25% állami részesedéssel kaptam 154.200 koronát. Egy falusi kőmives napi keresete 85.000 korona, ee"y gyári asztalosé 160.000 K, a szabót, a cipészt stb. nem is számítva. Hol az anyagár? Kegyelmes uraim, miért nem fizethetnek a mai árak kereslete szerint lakbért a lakók? Sokszor alázattal kértem a méltóságos ministertanácsot, majd a, t. Nemzetgyűlést, hogy vagy vegyék át a házakat házi kezelésbe az adó, biztosifás. jókarbantartással, vagv a búza és aranyvaluta szerinti adó és jövedelmi keresetek után fizessenek a lakók bért. Tisztelettel leteszem a nemzetgyűlés elé ugy a mostani lakbért, mint a többit oda fogom címeztetni, mert hogy nem kaphatom meg a törvényes és igazságos vagyonomnak azt a hányadát sem, hogy fenn tudjam tartani az elpusztulástól, sőt meg is büntetnek, mert nem birom megcsináltatni. Mély alázattal esedezem a t. Nemzetgyűlés igazságérzéséhez, kegyeskedjék módját hozni törvényhatósági lag. hogy a házam oly karba helveztessék államköltségen, mint az volt háború előtt, mert annak jókarbantartásától, biztosításától és jövedelmétől tiz éve meg vagyok fosztva. Vagyok az igen t. Nemzetgyűlésnek legalázatosabb tisztelettel Kiss Márton állami tanitó, Vecsés.« I T. Nemzetgyűlés ! Ugy ezt a kérvényt, mint az ide mellékelt 154.000 koronát leteszem a Ház asztalára. (Ulaín Ferenc : Oda kell adni a bankoknak azt is!) Azt hiszem, hogy ez az igen tisztelt állami tanitó ur nem egyedül áll Magyarországon, aki el fogja küldeni a negyedévi lakbért, a népjóléti minister ur nagy örömére, annak tanulságául. hogy képtelenség azt kövefelni tőle, hogy ebből a lakbérből a házát tüz ellen biztosítsa, s a roskadásfól és pusztulástól megmentse. íme, ő megpróbálta, de a ház egyik része teljesen beszakadt, a rendőrség elrendelte annak megigazitását s meg is büntették, mert a ház jövedelméből nem tudta a javításokat fizetni. Mikor azután a javítás mégis megtörtént, betettek oda lakókat, de a három szobából és mellékhelyiségekből álló egész jövedelemből sem képes a tatarozási költségeket fizetni. A lakáskérdés Magyarországon ma valóban egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekre — mint már elmondtam — ráillik Dante poklának felírása, hogv: Itt hagyjatok fel ^ minden reménynyel ! He épen arra való a törvényhozás, a parlamentarizmus, és azok a kiváló férfiak, akik szaktudásuk és tehetségük révén kerülnek bele abba a magas pozícióba, amelyet ugy hivnak, hogy ministeri állás, arravalók lettek volna, hogy gondolkozzanak ezen a kérdésen és azt a nagy terhet, amelyet a háztulajdonosok viselnek, ha már általánosítani kell, ne csak egy osztállyal, a háztulajdonosokkal fizettessék meg, hanem osszák meg másképen és oly megoldást találjanak, hogy az embereknek legyen kedvük építeni, családi házakat létesíteni, (Igás! Ugy van! — Zaj.) legyen kedvük tataroztatni, mert sem én, a baloldalon ü|ő ellenzéki képviselő, sem szociáldemokrata képviselőtársaim nem kívánhatják, hogy azért, hogy az emberek olcsóbban lakjanak, tönkremenjenek és teljesen lehetetlenné váljanak azok, akik a házakat megépitették, s akik közül nagyon sokan rá vannak szorulva arra, hogy a becsülettel, véres verejtékkei megépitett házacskájuknak _ egy-két fillérnyi jövedelméből tartsák el családjaikat és i gyermekeiket.