Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

218 r Á nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május M 28-án, szerdán. feledkezni látszik; egy ol^an társadalmi osztály, amely ugvancsak rá volna szorulva arra, bogy megszanálják. Ugy tudom, hog-v a jelenlegi kis­gazda keresztény kormány a magántulajdon elve alapján áll. A magántulajdon elve azt jelenti, hogy legalább azokat a kisembereket, azokat a kis-háztulajdonosokat akiknek semmi más kapi­tálisuk ninesen, tisztán csak az a családi báz, a m o\ vet akár a munkás béréből, jövedelméből, fizetéséből, véres verejtékkel félretett filléreiből épített, akár pedig a tisztviselő munkájának díjá­ból összerakosgatott fillérjeiből vásárolt magának azért, hogy élete alkonyán ne legyen kénytelen lakó lenni, hanem saját házában bunyía le szemét, ezeket magántulajdonuk megtartásában a kor­mány támogatni fogja. Azt hittem, hogy ez a szanáló kormány gondol ezekre az emberekre és amikor ezt a lakáskérdést intézi el Magyar­országon, amelyet szintén felvettek a törvény­javaslat tervezetébe, gondol rájuk és valamilyen intézkedést fog tenni, hogy ezek az emberek ne legyenek kitéve annak a rettenetes nyomásnak és annak, hogy önmagukat megtagadják és meg­utálják azért, hogy jó napjaikban filléreket gyűj­töttek, házat építettek és bázat akartak átadni gyermekeiknek. Nem azoknak érdekében emelem fel szavamat, akiknek akár a Lipótvárosban, akár pedig más városrészben van 2—3—4—5 házuk, háztelkük, vagy palotájuk, hanem szigorúan és kizárólag az egy családi házzal rendelkező embe­rek érdekében, — és ilyen nem csak egy van, hanem a hivatalos statisztikai adatok szerint a budapesti házak 64 százaléka van ilyen tulaj­donosok kezén — akiknek csak egy ingatlanuk van, tehát a város háztulajdonosai igen jelen ­tékenv részének érdekében. Elképzelhető, bogy ezek között a kisemberek között micsoda lelki anarchia, micsoda elkesere­dés van, amikor azt tapasztalják, hogy a kis házuk omladozik a fejük felett, hogy ezek a házak ugy néznek ki, mintha himlőt kaptak volna, omladozik-bomladozik a bőrük és nincs orvos, aki meggyógyítsa őket, mert nincs pénzük arra, hogy ezeket az omladozó-bomladozó házakat rend­behozassák. Ennyi jajtengerből, amennyi a sok ezer és ezer ember lelkéből kifakadt csak egyet vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni. A nemzetgvüléshez magához intézte a követ­kező levelet, illetőleg kérést egy állami rabszolga, egy szegény kisember, egy állami hivatalnok, állami tanító, aki azokból a fillérekből, amelyeket a gyermekei és saját szájától vont el, énitett Esztergomban egy kis családi házat- A nemzet­gyűléshez intézett ez a levél a következőképen szól (olvassa): »Mélyen t. Nemzetgyűlés! Alulírott mély tiszteletfel bátorkodom az alábbi panaszo­mat a törvénvhozó testület elé vinni. Esztergom­ban, Simor János-utca 72. szám alatti házam 1914 óta a rendeleti lakók, házbér és az idő viszontag­ságai folytán már több helyen beszakadt. A tör­vényhozásilag engedélyezett egész házam után kaptam május 14-én 154.200 koronát. Tiz év óta annyi lakbért sem kapok, hogy tüz ellen bizto­sithatnám vagy az összedőléstől megmenthetném. Egyrésze összedőlt, a másik életveszélyesnek minősíttetett, melyért rendőrileg megbüntettek, mert nem bírtam megcsináltatni. A lakóm azon­ban már egy éve nyugodtan lakhatja az élet­veszélyesnek megállapitott lakást, mérnök- és kapitányilag. A katonai volt beszerzési csoDort több milliós kárral otthagyta az istállómat. Háború előtt a következő lakbéreket kaptam : I. 2 szoba, 1 konyha, 1 kamráért 320 K, 16 K búzaárban 20 métermázsa, mostani ár szerint 7,200.000 korona. II. 1 szoba, 1 konyha, 1 kamráért 240 K, 16 K búzaárban a mostani ár 5,400,000 korona. III. 1 szoba. 1 konyha, 1 kamráért 160 K, mostani árban 3,fi00 000 korona. Összesen 720 K, mai értékben 16,200.000 korona. Most május 14-én a 25% állami részesedéssel kaptam 154.200 koronát. Egy falusi kőmives napi keresete 85.000 korona, ee"y gyári asztalosé 160.000 K, a szabót, a cipészt stb. nem is számítva. Hol az anyagár? Kegyelmes uraim, miért nem fizet­hetnek a mai árak kereslete szerint lakbért a lakók? Sokszor alázattal kértem a méltóságos minis­tertanácsot, majd a, t. Nemzetgyűlést, hogy vagy vegyék át a házakat házi kezelésbe az adó, bizto­sifás. jókarbantartással, vagv a búza és arany­valuta szerinti adó és jövedelmi keresetek után fizessenek a lakók bért. Tisztelettel leteszem a nemzetgyűlés elé ugy a mostani lakbért, mint a többit oda fogom címeztetni, mert hogy nem kaphatom meg a törvényes és igazságos vagyonomnak azt a hányadát sem, hogy fenn tudjam tartani az elpusztulástól, sőt meg is büntetnek, mert nem birom megcsináltatni. Mély alázattal esedezem a t. Nemzetgyűlés igazságérzéséhez, kegyeskedjék módját hozni törvényhatósági lag. hogy a házam oly karba helveztessék államköltségen, mint az volt háború előtt, mert annak jókarbantartásától, biztosításá­tól és jövedelmétől tiz éve meg vagyok fosztva. Vagyok az igen t. Nemzetgyűlésnek legalá­zatosabb tisztelettel Kiss Márton állami tanitó, Vecsés.« I T. Nemzetgyűlés ! Ugy ezt a kérvényt, mint az ide mellékelt 154.000 koronát leteszem a Ház asztalára. (Ulaín Ferenc : Oda kell adni a bankoknak azt is!) Azt hiszem, hogy ez az igen tisztelt állami tanitó ur nem egyedül áll Magyarországon, aki el fogja küldeni a negyedévi lakbért, a népjóléti minister ur nagy örömére, annak tanulságául. hogy képtelenség azt kövefelni tőle, hogy ebből a lakbérből a házát tüz ellen biztosítsa, s a ros­kadásfól és pusztulástól megmentse. íme, ő meg­próbálta, de a ház egyik része teljesen beszakadt, a rendőrség elrendelte annak megigazitását s meg is büntették, mert a ház jövedelméből nem tudta a javításokat fizetni. Mikor azután a javí­tás mégis megtörtént, betettek oda lakókat, de a három szobából és mellékhelyiségekből álló egész jövedelemből sem képes a tatarozási költségeket fizetni. A lakáskérdés Magyarországon ma valóban egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekre — mint már elmondtam — ráillik Dante poklának fel­írása, hogv: Itt hagyjatok fel ^ minden remény­nyel ! He épen arra való a törvényhozás, a parla­mentarizmus, és azok a kiváló férfiak, akik szak­tudásuk és tehetségük révén kerülnek bele abba a magas pozícióba, amelyet ugy hivnak, hogy ministeri állás, arravalók lettek volna, hogy gon­dolkozzanak ezen a kérdésen és azt a nagy ter­het, amelyet a háztulajdonosok viselnek, ha már általánosítani kell, ne csak egy osztállyal, a ház­tulajdonosokkal fizettessék meg, hanem osszák meg másképen és oly megoldást találjanak, hogy az embereknek legyen kedvük építeni, családi házakat létesíteni, (Igás! Ugy van! — Zaj.) legyen kedvük tataroztatni, mert sem én, a baloldalon ü|ő ellenzéki képviselő, sem szociáldemokrata kép­viselőtársaim nem kívánhatják, hogy azért, hogy az emberek olcsóbban lakjanak, tönkremenjenek és teljesen lehetetlenné váljanak azok, akik a háza­kat megépitették, s akik közül nagyon sokan rá vannak szorulva arra, hogy a becsülettel, véres verejtékkei megépitett házacskájuknak _ egy-két fillérnyi jövedelméből tartsák el családjaikat és i gyermekeiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom