Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

r A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 217 tette, hogy ellenem kompromitáló adatok vannak. Ezt leszögezem. A penzügyminister urnák azon­ban tartozom egy felvilágosítással. Én a penz­iigyminister ur személye iránt a múltban is a legnagyobb tisztelettel voltam, most is azzal vagyok és remélem a jövőben is a legnagyobbfoku tiszte­lettel fogok iránta viseltetni. Mindig csak azt tanultam az életben az ő személyével kapcsola­tosan, hogy ugy tekintsem őt, mint a legpuri­tánabb, legkifogástalanabb államférfiak egyikét. Ennek ellenére tartózkodás nélkül állapítom meg, hogy a penziigyminister ur nyilván téves adatok és információk alapján tette meg azt a nyilat­kozatot azon a bizonyos vacsorán személyemmel kapcsolatosan és ismételte azt rövid formában, most itt a nemzetgyűlésen. Én Kállay minister urnák semmiféle néven nevezendő egyéni vagy másféle hálával nem tar­tozom, de kijelentem, ha a penziigyminister ur egyénileg engem mentett volna meg, vagy csalá­dom bármely tagját, elvi kérdésben akkor sem deferálnék sem neki, sem másnak, mert elveim­mel nem magamnak és nem családomnak tarto­zom, hanem annak a nemzetnek, amely előtt én hitet tettem egy elvre. {Ugy van! a balközépen.) Ha tehát önök azt kivánják tőlem, hogy azért támogassam az önök politikáját, mert önök ne­kem odadobtak koncokat az állampénztárból, erre én önöknek azt mondom, hogy ezt a methodust tartsák meg önmaguknak, (B. Korányi Frigyes penziigyminister: De akkor nem kell elfogadni!) Másodszor pedig: én nem voltam nemzet­gyűlési képviselő akkor, amikor a szanálási akció folyamatban volt a Nemzeti Hitelintézetnél. De egészen eltekintve ettől, örülök, hogy végre alkal­mat adtak az urak nekem arra, hogy azt a kér­dést itt, a nemzetgyűlésen szóvá tehessem. A Nemzeti Hitelintézet megalapításában az alapí­tók között csakugyan én is egy voltam a 30, vagy hány egyén között. Azonban az intézet megindításának hatodik hónapjában én voltam az első, aki az igazgató­sági tagok közül felkértem az akkori vezérigaz­gatót arra, hogy adja át az intézet vezetését más­nak, mert ő nem az az egyén, aki ennek az inté­zetnek vezetésére való. Felkerestem az intézet elnökét, Száibély udvari tanácsos urat, és azt mondottam neki az intézet vezérigazgatója jelen­létében: Uram, lehetetlen az intézetet ezzel a veze­téssel tovább megtartani; idehozni kell egy szak­embert, mert ha szakembert nem hoznak, baj lesz. ígéretet kaptam arra nézve, hogy szakembert hoznak. Megkezdődtek a tárgyalások a különböző egyénekkel, közöttük a Pénzintézeti Központ egyik igazgatójával, Lessel úrral és másokkal. Hogy miért nem akartak jönni azok az urak, — sze­mélyi szempontok voltak-e az okai — azt nem aka­rom vitatni, de tény az, hogy én talán 7 vagy 8 hónappal az intézet megalakulása után az elnök­nek bejelentettem, hogy ilyen körülmények között nem maradhatok tovább az intézet igazgatóságá­ban: távozom, mert engem nyugtalanít mindaz, ami ott folyik. Szóval a Nemzeti Hitelintézetnél mondhatnám most megismétlődik az, ami akkor megtörtént; az önök soraiban figyelmeztettem elő­ször, most másodszor figyelmeztetek arra, amire önöket két esztendővel ezelőtt figyelmeztettem, hogy a pénzügyminister politikája rossz, hogy ez a politika az államot pénzügyi káoszba fogja bele­hajtani, de senki nem adott hitelt szavaimnak. Én otthagytam önöket. A Nemzeti Hitel­intézettől pedig el akartam távozni. Szájbély udvari tanácsos ur elnökre hivatkozom, aki élő ember, 23 esztendőn át volt országgyűlési kép­viselő, aki felkeresett engem és kérve-kért, hogy ne menjek el, mert ha én eltávozom, ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy talán baj van az intézeten belül és én tévesen Ítélem meg a helyzetet. Miután mindezek megtörténtek és lát­tam, hogy komoly irányváltozás nem készül, akkor elmentem politikai barátaimhoz, közöltem velük azt, hogy nyugtalanít a helyzet és arra kér­tem őket, hogy állítsunk össze olyan pénzügyi koncernt, amellyel a Nemzeti Hitelintézetet ki lehetne az akkori vezetők kezéből venni. Ekkor történt, hogy a Hangyának, a Futurának, az OKH-nak és . . . (Fábián Béla: Az Angol Ma­gyar Banknak!) Ehhez megint nincs semmi közöm, ez megint olyan hazugság amelyről sokat beszélnek. (Fábián Béla: Megkérdezhetjük Károlyi Imrét! — Lendvai István: Megkérdezheti !) Kér­dezze meg, az lesz a tanúm. (Fábián Béla: Magánál pedig dr. Müller orvost kérdezhetjük meg! — Zaj a balközépen.) Ekkor történt, hogy egy koncernfélét összehoztunk, hogy a Nemzeti Hitelintézet dolgait keresztény kezekbe jutassuk, és mi történtl! Ennek a koncernek akkori középpontja boldo­gult Eckhardt Vilmos felkereste Bethlen minis­terelnök urat és Kállay minister urat, velük meg is állapodott ebben a kérdésben, az összes tárgya­lásokat ők vitték, én nem avatkoztam bele a dol­gokba, soha egy percig sem, személyesen legalább a minister urnái nem interveniáltam, és mi lett a vége! Noha Bethlen ministerelnök ur megigérte, hogy ennek a keresztény irányzatú társaságnak fogja kezébe juttatni az uj koncernt, nem ez tör­tént, hanem egészen más megoldás. (B. Korányi Frigyes penziigyminister közbeszól. — Rassay Károly: Sok volt a szindikátus! Ismerem!) Azt sem ismeri. Sok mindent ismer. Azt hiszem na­gyon keveset ismer abból, ami helyes. Álljon itt elő és beszéljen róla, különben ez hazugság. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom! (Rassay Károly: Tessék meg­mondani, mit kaptak az intézet szanálására!) Ulain Ferenc: Tessék felolvasni. (Rassay Ká­roly: Olvassuk fel!) Azt akartam mondani, hogy én nem tartozom sem a Bethlen-kormánynak, sem Kállay minister urnák, sem senkinek semmi­féle hálával és még egyszer ismétlem, hogyha én egyéni szempontból tartoznám is, azt én a köz­élet terén nem engedném magammal szemben kamatoztatni. Ezt az erkölcsöt méltóztassanak gyümölcsöztetni saját pártjuk számára, nekem ne méltóztassanak leckét adni ilyen irányban (Taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következikl Csik József jegyző: Horváth Zoltán. Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpel­lációja töröltetik. (Fábián Béla szólásra jelent­kezik.) Milyen címen kíván a képviselő ur szólni. Fábián Béla: Személyes kérdésben. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti, Fábián Béla: T- Nemzetgyűlés! A Dőhmel­ügyben én tettem azt a közbeszólást, hogy várjuk a Döhmel-ügyben az adatokat. Itt a nemzet­gyűlés előtt csak meg akarom ismételni, hogy nagyon helyesnek, nagyon szükségesnek és nagyon fontosnak látnók, ha képviselőtársaink a Döhmel­ügy összes adatait idehoznák, hogy végre a Döhmel-ügy összes adatai teljes megvilágításban idekerüljenek a nemzet szine elé, hogy lássa az ország, hogy mi történt itt. (Ulain Ferenc: Ide­hozzuk mind!) Várjuk a képviselő uraktól azt, hogy minél előbb tetjesiteni fogják ezt a köteles­ségüket, hogy ezzel módot adjanak nekünk arra, hogy megvilágíthassuk a Döhmel-ügy hátsó oldalait. Elnök : Szólásra következik? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A mostani nehéz, súlyos szanálási helyzetben van egy társa­dalmi osztály, amelyről az igen t. kormány meg­35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom