Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
r A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 217 tette, hogy ellenem kompromitáló adatok vannak. Ezt leszögezem. A penzügyminister urnák azonban tartozom egy felvilágosítással. Én a penziigyminister ur személye iránt a múltban is a legnagyobb tisztelettel voltam, most is azzal vagyok és remélem a jövőben is a legnagyobbfoku tisztelettel fogok iránta viseltetni. Mindig csak azt tanultam az életben az ő személyével kapcsolatosan, hogy ugy tekintsem őt, mint a legpuritánabb, legkifogástalanabb államférfiak egyikét. Ennek ellenére tartózkodás nélkül állapítom meg, hogy a penziigyminister ur nyilván téves adatok és információk alapján tette meg azt a nyilatkozatot azon a bizonyos vacsorán személyemmel kapcsolatosan és ismételte azt rövid formában, most itt a nemzetgyűlésen. Én Kállay minister urnák semmiféle néven nevezendő egyéni vagy másféle hálával nem tartozom, de kijelentem, ha a penziigyminister ur egyénileg engem mentett volna meg, vagy családom bármely tagját, elvi kérdésben akkor sem deferálnék sem neki, sem másnak, mert elveimmel nem magamnak és nem családomnak tartozom, hanem annak a nemzetnek, amely előtt én hitet tettem egy elvre. {Ugy van! a balközépen.) Ha tehát önök azt kivánják tőlem, hogy azért támogassam az önök politikáját, mert önök nekem odadobtak koncokat az állampénztárból, erre én önöknek azt mondom, hogy ezt a methodust tartsák meg önmaguknak, (B. Korányi Frigyes penziigyminister: De akkor nem kell elfogadni!) Másodszor pedig: én nem voltam nemzetgyűlési képviselő akkor, amikor a szanálási akció folyamatban volt a Nemzeti Hitelintézetnél. De egészen eltekintve ettől, örülök, hogy végre alkalmat adtak az urak nekem arra, hogy azt a kérdést itt, a nemzetgyűlésen szóvá tehessem. A Nemzeti Hitelintézet megalapításában az alapítók között csakugyan én is egy voltam a 30, vagy hány egyén között. Azonban az intézet megindításának hatodik hónapjában én voltam az első, aki az igazgatósági tagok közül felkértem az akkori vezérigazgatót arra, hogy adja át az intézet vezetését másnak, mert ő nem az az egyén, aki ennek az intézetnek vezetésére való. Felkerestem az intézet elnökét, Száibély udvari tanácsos urat, és azt mondottam neki az intézet vezérigazgatója jelenlétében: Uram, lehetetlen az intézetet ezzel a vezetéssel tovább megtartani; idehozni kell egy szakembert, mert ha szakembert nem hoznak, baj lesz. ígéretet kaptam arra nézve, hogy szakembert hoznak. Megkezdődtek a tárgyalások a különböző egyénekkel, közöttük a Pénzintézeti Központ egyik igazgatójával, Lessel úrral és másokkal. Hogy miért nem akartak jönni azok az urak, — személyi szempontok voltak-e az okai — azt nem akarom vitatni, de tény az, hogy én talán 7 vagy 8 hónappal az intézet megalakulása után az elnöknek bejelentettem, hogy ilyen körülmények között nem maradhatok tovább az intézet igazgatóságában: távozom, mert engem nyugtalanít mindaz, ami ott folyik. Szóval a Nemzeti Hitelintézetnél mondhatnám most megismétlődik az, ami akkor megtörtént; az önök soraiban figyelmeztettem először, most másodszor figyelmeztetek arra, amire önöket két esztendővel ezelőtt figyelmeztettem, hogy a pénzügyminister politikája rossz, hogy ez a politika az államot pénzügyi káoszba fogja belehajtani, de senki nem adott hitelt szavaimnak. Én otthagytam önöket. A Nemzeti Hitelintézettől pedig el akartam távozni. Szájbély udvari tanácsos ur elnökre hivatkozom, aki élő ember, 23 esztendőn át volt országgyűlési képviselő, aki felkeresett engem és kérve-kért, hogy ne menjek el, mert ha én eltávozom, ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy talán baj van az intézeten belül és én tévesen Ítélem meg a helyzetet. Miután mindezek megtörténtek és láttam, hogy komoly irányváltozás nem készül, akkor elmentem politikai barátaimhoz, közöltem velük azt, hogy nyugtalanít a helyzet és arra kértem őket, hogy állítsunk össze olyan pénzügyi koncernt, amellyel a Nemzeti Hitelintézetet ki lehetne az akkori vezetők kezéből venni. Ekkor történt, hogy a Hangyának, a Futurának, az OKH-nak és . . . (Fábián Béla: Az Angol Magyar Banknak!) Ehhez megint nincs semmi közöm, ez megint olyan hazugság amelyről sokat beszélnek. (Fábián Béla: Megkérdezhetjük Károlyi Imrét! — Lendvai István: Megkérdezheti !) Kérdezze meg, az lesz a tanúm. (Fábián Béla: Magánál pedig dr. Müller orvost kérdezhetjük meg! — Zaj a balközépen.) Ekkor történt, hogy egy koncernfélét összehoztunk, hogy a Nemzeti Hitelintézet dolgait keresztény kezekbe jutassuk, és mi történtl! Ennek a koncernek akkori középpontja boldogult Eckhardt Vilmos felkereste Bethlen ministerelnök urat és Kállay minister urat, velük meg is állapodott ebben a kérdésben, az összes tárgyalásokat ők vitték, én nem avatkoztam bele a dolgokba, soha egy percig sem, személyesen legalább a minister urnái nem interveniáltam, és mi lett a vége! Noha Bethlen ministerelnök ur megigérte, hogy ennek a keresztény irányzatú társaságnak fogja kezébe juttatni az uj koncernt, nem ez történt, hanem egészen más megoldás. (B. Korányi Frigyes penziigyminister közbeszól. — Rassay Károly: Sok volt a szindikátus! Ismerem!) Azt sem ismeri. Sok mindent ismer. Azt hiszem nagyon keveset ismer abból, ami helyes. Álljon itt elő és beszéljen róla, különben ez hazugság. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom! (Rassay Károly: Tessék megmondani, mit kaptak az intézet szanálására!) Ulain Ferenc: Tessék felolvasni. (Rassay Károly: Olvassuk fel!) Azt akartam mondani, hogy én nem tartozom sem a Bethlen-kormánynak, sem Kállay minister urnák, sem senkinek semmiféle hálával és még egyszer ismétlem, hogyha én egyéni szempontból tartoznám is, azt én a közélet terén nem engedném magammal szemben kamatoztatni. Ezt az erkölcsöt méltóztassanak gyümölcsöztetni saját pártjuk számára, nekem ne méltóztassanak leckét adni ilyen irányban (Taps a balközépen.) Elnök: Szólásra következikl Csik József jegyző: Horváth Zoltán. Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. (Fábián Béla szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő ur szólni. Fábián Béla: Személyes kérdésben. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti, Fábián Béla: T- Nemzetgyűlés! A Dőhmelügyben én tettem azt a közbeszólást, hogy várjuk a Döhmel-ügyben az adatokat. Itt a nemzetgyűlés előtt csak meg akarom ismételni, hogy nagyon helyesnek, nagyon szükségesnek és nagyon fontosnak látnók, ha képviselőtársaink a Döhmelügy összes adatait idehoznák, hogy végre a Döhmel-ügy összes adatai teljes megvilágításban idekerüljenek a nemzet szine elé, hogy lássa az ország, hogy mi történt itt. (Ulain Ferenc: Idehozzuk mind!) Várjuk a képviselő uraktól azt, hogy minél előbb tetjesiteni fogják ezt a kötelességüket, hogy ezzel módot adjanak nekünk arra, hogy megvilágíthassuk a Döhmel-ügy hátsó oldalait. Elnök : Szólásra következik? Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A mostani nehéz, súlyos szanálási helyzetben van egy társadalmi osztály, amelyről az igen t. kormány meg35*
