Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
210 r A nemzetgyűlés 291. ülése 19, B-listára kerülő tisztviselőket nem akarnák ebben részeltetni, felfogásom szerint ez olyan eljárást jelentene, amely nem méltó az államhoz. (Ulain Ferenc : Kállay 20 milliót kihagyott az első költségvetésből, most ezt akarják behozni !) Ha az állam minden vonalon is kénytelen is takarékoskodni, a takarékoskodásnak ezt a formáját a magam részéről nem fogadhatom el. Ezért terjesztettem elő, interpellációmat. Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szól következik Fábián Béla! (Felkiáltások a jobboldalon : Megadjuk ! — Zaj.) Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A belügyminister úrhoz óhajtottam interpellációt intézni a csongrádi ügyben, a csongrádi közviszonyok tárgyában. A belügyminister ur magához kéretett a mai délelőtt folyamán és közölte velem, hogy az ő megbizásából Vay Kázmér leutazott Csongrádra s odalent a rendőrség elhelyezéséről tárgyal, és hogy a jövő héten az államrendőrséget fel fogják állítani. Minthogy meg vagyok győződve, hogy az államrendőrség felállítása Csongrádon a közviszonyok azonnali javulását fogja eredményezni, ennélfogva tisztelettel kérem a nemzetgyűlés engedélyét interpellációm elhalasztására. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatként, hogy a nemztgyülés hozzájárul ahhoz, hoa-v Fábián Béla képviselő ur első interüélláeióját elhalaszthassa, Szólásra következik Fábián Béla képviselő ur. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Második interpellációm a kultuszminister úrhoz szólott volna; minthogy azonban a kultuszminister ur nincs jelen, én pedig interpellációmat akkor szeretném elmondani, amikor jelen van (Kiss Menyhért: Soha sincs jelen!) — remélem, hogy a jövő héten mégis bejön kivételesen — ennélfogva kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogv ezt az interpellációmat is elhal aszthassam. (Helyeslés. —- Kiss Menyhért: Nem szokott válaszolni!) Nekem fog válaszolni. Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatkép, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Fábián képviselő ur ezt az interpellációját is a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. Szólásra következik Zsirkay János képviselő ur. Zsirkay János : T. Nemzetgyűlés ! (Felkiáltások : Megadjuk!) Igazán nem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy azt a splendid felajánlást, hogy : »Megadjuk !« — elfogadhassam, (Rassay Károly: Csak viszonzás!) mert hiszen a nemzetgyűlés elé egy nagyon fontos, égető kérdést vagyok bátor hozni, amelyet nem szivesén hozok ide, nevezetesen azért, inert nem akarom kitenni magamat annak a látszatnak, mintha itt izgatni akarnék (Rassay Károly : Csak nagyobbszámu jelenlevők előtt lehet izgatni !) egy meglehetősen nagy társadalmi rétegnek, a közalkalmazottaknak nyomorával. Annak sem akarom kitenni magam, hogy esetleg azt mondják, hogy azért hozom szóba ezt a kérdést, hogy a kormány ebbeli fáradságomat kormány főtanácsosi méltósággal honorálja. (Ulain Ferenc : A múlt érdemeiért !) Mert hiszen tapasztaltuk, hogy egyes képviselőtársaink, akik ezt a kérdést gyakran pertraktálták itt a nemzetgyűlés előtt, a méltóságos címhez jutván, meglehetősen szolidan kezelik ezt a kérdést. (Rassay Károly : Egy főtanácsosnak kötelessége titokban adni a ta:. évi május hó 28-án, szerdán. nácsokat !) Anélkül, hogy célozni, vagy vádaskodni akarnék, szeretném, ha ez a főtanácsos képviselőtársunk ma is olyan tanácsokat adna ebben a kérdésekben a kormánynak, mint amilyent a^ közalkalmazottak érdeke feltétlenül megkiván. Mert az az impresszióm és leghatáT-ozottabb meggyőződésem, hogy itt egy meglehetősen nem fair» játék folyt le a mélyen t. kormányhatalom részéről a köztisztviselőkkel szemben. (Ugy van ! a halközépen.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék ilyen kifejezésektől tartózkodni! Zsirkay János: Célzatosan egy idegen kifejezést használtam. (Kuna P. András: Csak magyarul beszéljünk,ne németül! —Derültség.) Időt szakitottam magamnak, hogy a kormányhoz közelálló sajtónak akkori számait átlapozzam, amikor a szanálási kérdés volt szőnyegen, és amikor a kormánypárt részéről naponta elhangzottak kijelentések, amelyek mind oda céloztak és oda irányultak, hogy ennek a nagy társadalmi rétegnek, a közalkalmazottaknak kérdését megoldják, (Fábián Béla: Megjött Homonnay! Épen rólad beszélgettünk! — Homonnay Tivadar: Kifogásuk van az uraknak ellenem 1 ? — Fábián Béla: Nem, csak a Zsirkay képviselő urnák! •— Homonnay Tivadar: Mindenki teljesítse kötelességét ugy, ahogyan lelkiismerete diktálja! — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Ahogy főtanácsolja a lelkiismerete!) Olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek a fi sztviselőtársa dalomban azt az erős meggyőződést keltették, és pedig joggal, hogy a szanálással kapcsolatban a kormány ezt az égető kérdést végre meg fogja oldani. Hallottunk naponta nyilatkozatokat kormányférfiak részéről, hogy aranyparitásra forrnak áttérni a tisztviselői kérdést Illetőleg. (Ulain Ferenc: Bethlen mondta. — Zaj.) Hogy konkrét esetet hozzak fel: áorilis 1-én, midőn a Kansz deputációja tisztel érett a ministerelnök urnái, átadván neki a ,Kansz. memorandumát, melyben többek között azt kérték, hogy június 1-étői 80 százalékát .adják meg aranyparitásban a tisztviselői fizetésnek, mondom, a ministerelnök ur erre — nem tudom, hogy azért-e, mert április l-e volt, vagy meggyőződésből —, de azt mondta„ hogy azonnal érintkezésbe lép az illető minister úrral és leghatározottabban kilátásba helyezte, hogy a tisztviselőknek ezt a kérését, ha nem is egész terjedelmében, de lehetősét? szerint honorálni fogja. Április l-e volt. (Zaj.) Ne felejtsük el, hogy közbejött a május, májusban azonban egy egészen különös és szokatlan esemény folvt le. amely eddig teljesen példátlanul és páratlanul áll, azt hiszem, a tisztviselők életében. Ekkor vezette be Bethlen ministerelnök ur uj rendszerét, a Bethlen-féle stani cli- rendszert, amelyet mindjárt ismertetni fogok. Nevezetesen május hó 1-én felhiv+ák az illető tisztviselőket és átadtak az illetőknek egy borítékot, (Lendvai István : Bizonyosan beleszanáltak a stanicliba valamit! Élénk derültség—Ulain Ferenc: Mindenkikanott?) Azt nem tudom megállapitani, hogy mindenki kapott-e? Amikor a lezárt borítékot az illetőknek átadták, azt mondták nekik, hogv ez< olyan illetménv. amelyet ajándékként kapnak Ervorssesélyként és iobbkezüket szivükre tétetvén, rne^fogadtatták velük, bogy erről nem szólnak senkinek. (Nagy mozgás a balközépen.) Két ministerium, a pénzügyministerin m és a kereskedelmi ministerium tisztviselői kara öszszeveszett ezen, mert az egyik többet kapott,
