Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 21] mint a másik és nem tudták megállapítani, hegy igazságos-e ez vagy nem így pattant ki a dolog, hogy a kormány igy akarja elütni a B-iistára helyezendő tisztviselőknek és nyugdíjasoknak feltétlen igényét és jogosultságát ebben a kérdésben. (Egy hang a balközépen: így történt 0 /) Ez igy történt képviselő ur s épen azért, mert hihetetlen, bizonyos, hogy megtörtént, mert hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy a Bethlen-rendszer alatt mindig az történik meg, ami hihetetlen. Sokat szoktak hivatkozni arra, hogy Ausztriát a szanálás milyen kedvező helyzetbe hozta, hogy ott a tisztviselőket jobban megfizetik épen a szanálás következtében. Bátor vagyok felsorakoztatni egy pár adatot annak bizonyságául, hogy tényleg' ez igy is van, hogy Ausztriában már sokkal, de sokkalta jobban fizetik a tisztviselőket, mint Magyarországon. Hogy csak egy példát mondjak, Magyarországon 1923 tavaszán 208.390 tisztviselője Volt az államnak, akiknek ellátása az állam kötelessége, ezzel szemben Ausztriában 249.269 tisztviselő volt, tehát körülbelül 50 ezerrel több van, mint Magyarországon. (Ulain Keren: Kisebb államnak több tisztviselője jobban fizetve!) Ezzel szemben a nőtlen tisztviselőknek minimális jövödelme Magyarországon 41 aranykorona, Ausztriában 81 aranykorona; a nős és gyermekeseké Magyarországon 58 aranykorona, az osztrákoknál 88 aranykorona; nőtlen közalkalmazottaknál a maximális jövedelem Magyarországon 178 aranykorona, az osztrákoknál 699 aranykorona. Ezzel szemben a túloldalról bizonyára felénk fog hangzani az a vád, hogy miért támadtuk mi a szanálási javaslatot, mert hiszen annak épen egyetlen érve az volt, hogy itt olyan közállapotokat teremtsen, amely analog fogja javitani a közalkalmazottak helyzetét, mint ahogyan Ausztriában van. Ezzel szemben bátor vagyok Németország példájára hivatkozni, ahol épen most jelent meg a rendelet, — pelig az nem is vett fel kölcsönt és még az nincs is szanálva — ahol megállapítják, hogy a békebeli fizetés 80 százaléka aranyparitásban lesz esedékes ju-' nius 1-től. Ezzel szemben Magyarországon még nagyon távol vagyunk ettől és nem is tudják a tisztviselők, hogy június vagy július elsejétől — eltekintve attól, hogy egy nagy rétegre az elbocsátás Damokles-kardja hullhat minden pillanatban, — mi várhat rájuk. Ezzel szmben megint felhangozhat az a kívánalom, hogy takarékoskodnunk kell, mert vesztett háború után vagyunk. Jól van, helyes, aláírom, takarékoskodnunk kell, de felvetem a kérdést : miért nem kezdik a takarékoskodást fenn 1 Hogy hogyan adminisztrálják ma ezt a 14 nyomorúságos vármegyét, azt mindjárt megvilágítom. Csak a pénzügyministerium státusát véve, 1913-ban, békében volt Magyarországon egy pénzügyminister. Ma tudomásom szerint három van. (Zaj.) A békében, 1913-ban, államtitkár volt a pénzügyministeriumban kettő — hatvanhárom vármegyében, Horvát-Szlavonországot is beleértve — ma pedig van három, és mellette 16 helyettes államtitkár, amilyen állás békében nem^ is volt. Pénzügymiiiisteriumi ministeri tanácsos volt békében Nagy-Magyarországban — HorvátSzlavonországot is beleértve — 25, ma a 14 vármegyében van 29. Békében, 1913-ban 700.000 magyar lélekre esett egy V. fizetési osztályban levő állami tisztviselő, azaz méltóságos ur, ma, a szanálás idejében a 700.000 ember helyett minden 163.000 emberre jut egy méltóságos ur. (Uiain Ferenc : A kisgazda kormányzat idején, kisgazdapárti elnökkel az élén ! Agrárdemokrácia ! Kisgazdakormanyzat ! — Zaj. — Kuna P. András: Ne beszeljen annyit!) Elnök : Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Zsirkay János : És ez igy van az élet minden vonalán. Hogy egyebet ne mondjak, békében a posta vezérigazgatója csak ministeri tanácsos volt, pedig igazán nagy állás volt a posta vezérigazgatójának állása és ő nagyszerűen adminisztrálta a magyar kir. postát, melynek elsőrangú voltát egész Európa elismerte. Ma ugyanez a vezérigazgató a ministeri státusban van és kegyelmes ur. (Fábián Béla: Kegyelmes címet t nem adhatnak neki!) Ha nem is adták meg- néki a kegyelmes címet, de a második fizetési osztályban van. Ugyanakkor, amikor ennek a csonka országnak sokkai több államtitkára van ma, mint, amennyi egész Nagy-Magyarországon volt, amikor naproi-napra előléptetéseket olvasunk, ahelyett, hogy — mint ahogy ők kifejezik — leépítenék, egyszerűsítenék az, államháztartást, ki vagyunk teve annak, hogy a szegény hivatalnokot, a névtelen hivatalnokot meneszteni fogják, de burjánozni fognak az ország népjólétének és a szanálásnak nagy dicsőségere az uj méltóságos urak. uj autón járó hivatalnokok. (Zaj.) Szeretném, ha az uj pénzügy minister ur mindenekelőtt azzal a teljes elhatározással venné kezébe ezt a kérdést, hogy legyen már egyszer valahára vége a kisgazda keresztény uralom alatt a méltóságos urak gyártásának. Itt nem autózó hivatalnokokra van szükség, hanem arra, hogy ebben a 14 vármegyében egyszerű, szerény, puritán közigazgatást teremtsünk. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) A közalkalmazottak májusi illetményeit már megállapította a kormány. Azt hiszem, 200—600.000 korona segélyt utalt ki számukra és ezt a meglehetősen értéktelen kiutalást (B. Korányi Frigyes pénzügyminister : 40 milliárdot tesz ki !) azzal indokolta, hogy a drágulás indexszáma nem indokolná a nagyobb mérvű kiutalást. Epen tegnap olvastam az egyik lapban, hogy az Okab. hozzájárult ahhoz, hogy a kenyér árát már ól-holnapra 15—20%-kai felemeljék. Hát ha a Kansz. akként állapítja meg, hogy emelkedtek-e az indexszámok, hogy azt nézi, hogy pl. a textiláruk ára emelkedett-e vagy sem, akkor ez nagyon téves, nagyon helytelen módszer, mert a szegény tisztviselő nincs abban a helyzetben, hogy minden hónapban ruhát vásárolhasson magának, ez nem mindennapi égető kérdése, mig ellenben a tej, tojás, kenyér és egyéb közszükségleti cikkek árának drágulása mindennap nyomorgatja és fojtogatja. Nagyon helytelen tehát, ha csak egyes cikkek, igy a cipő, vagy a textilcikkek áremelkedése alapján állapítják meg az indexszámot, mert a kenyér és más mindennapi szükségleti cikkek után kell e tekintetben igazodni. Bátor vag-yok ezért a kormányhoz a következő interpellációt intézni (olvassa) ; »1. Hajlandó-e a magyar királyi kormány sürgősen intézkedni, hogy a közalkalmazottak addig is, mig fizetésük végleg nem rendeztetik, az általános drágulásnak megfelelő gyorssegélyben részesüljenek? 2. Hajlandó-e a kormány a nemzetgyűlésnek felvilágosítást adni a május hóban borítékban és titoktartás pecsétje alatt kiutalt segélyek mikénti elosztásáról, valamint arról, hogy miért nem vezettettek be ezek az összegek a fizetési könyvekbe, miért nem kapta azt meg
